Ezzel az animével már találkozhattatok itt az oldalon.[1] A Kyoto Fujouou-hen lényegében a második évada, azonban nem az első évad végét folytatja. Épp ezért lehet kissé zavaros. Inkább egyfajta alternatívaként nézhető, amely máshova helyezi a hangsúlyokat, mint elődje.

Röviden ebben a 12 részben az ördögűző tanoncok újabb kihívás elé néznek Kyotóban, ahol egyik tanáruk feléleszti az évszázadok óta elzárt Tisztátalan Királyt, egy hatalmas és erős démont. Eközben pedig megannyi csapda is útjukat keresztezi.

Ilyen, ahogy a már említett tanár becsapja egykori tanítványát, Mamushit, aki úgy tudja, a Tisztátalan Király két szemét azért lopták el, hogy egy biztonságosabb helyre zárják el. Todo (a tanár) csak azért teheti ezt meg, mert a főpapok generációi végig eltitkolták az igazságot, miszerint a hatalmas démont csupán elzárták és nem megölték, és a két szem valójában nem más, mint e lény szíve, mely újra felébresztheti. Ez a titok hatalmas csapda, hisz amint fény derül rá, a főpapot elhagyja addigi támogatója, Karura, s elveszti erejét, mellyel annak idején megfékezték a Tisztátalan Királyt. Amíg pedig megőrizték, addig megmérgezte a közösség életét, elsősorban apa és fiú kapcsolatát. Ezt látjuk Suguro és apja esetében.

Ám nem csupán az események és a titok rejt csapdát. Yukio saját érzelmeinek elfojtásával küzd, mely vakvágánynak bizonyul, mégse éreztem úgy, hogy igazi fejlődést érne el. Főhősünk, Rin továbbra is úgy akarja irányítani lángjait, hogy közben még nem dolgozta fel származásának problémáját, még nem lelte meg a választ identitáskérdésére, mely ennek az évadnak a végén is visszaköszön: démon vagy ember?

Egyébiránt, Rin e válaszkeresése, válsága valójában nem is olyan szokatlan, mind küzdünk ezzel, nemcsak kamaszkorunkban, de minden újabb életszakaszba lépéskor. Újra s újra definiálnunk kell önmagunkat, miközben mások is kialakítanak magukban egy képet rólunk, amely alapján viszonyulnak hozzánk.

Ennek az évadnak éppen ebben van hiánypótló szerepe, most látjuk igazán, a többiek hogyan igyekeznek kezelni Rint, illetve a róla napfényre került igazságot. Ez az első évadban elég kurtán-furcsán jelent csak meg, ahogy a részek vége felé felgyorsultak az események és inkább a Sátán és a fiúk anyjának történetére fókuszáltak.

Végezetül ehhez kapcsolódóan egy kis szösszenet: bár Rin és mások is úgy vélik, Suguro azért neheztel rá, mert a Sátán fia, kiderül, őt az bosszantja, hogy Rin magányos farkasként egymaga akar mindennel boldogulni és minden terhet cipelni. Amellett, hogy ez egy mókás kis epizód, szerintem ad egy fontos üzenetet is: az is egy csapda, ha mi akarjuk megfejteni azt, mit gondol a másik rólunk; csak beszélgetni kéne és lehet, hogy pozitívan csalódunk.

Ui.: Bár egy második évadnak én nem igazán ezt vártam, azért bátran ajánlom ezt a művet, akik szerették ezt a világot, biztosan kedvüket lelik benne. És azért kíváncsian várom, hogy lesz-e valódi folytatása a történetnek egy harmadik évaddal. 

Ao no Exorcist: Kyoto Fujouou-hen, 2017, alkotó: Kazue Katō (manga).

[1] http://aoisakura.blog.hu/2016/11/16/satan_fia_i