Azt kell mondjam, az emberi nem jellemzője, hogy imád lehetetlen célokat kitűzni, olyasmit követelni, ideálként előállítani, ami képtelenség, sőt egészségtelen. Pusztító és önpusztító faj vagyunk, azt hiszem, felesleges ezt részletezni. Maradjunk annyiban, ha mi vagyunk a teremtés koronái, akkor annál rusnyább koronát biztos nem találsz sehol.

Most nem egy világrengető dologról fogok írni. Ez csak amolyan ízelítő.

Vannak óráink, érzékeljük az idő múlását, bárhogy az idő valóban létezik-e, azt nem tudjuk. Jelenleg e filozófiai probléma marhára lényegtelen. Azt már tudjuk, akkora balfaszok vagyunk, hogy ritkán tanulunk a múltból. Persze az is lehet, hogy a teremtő mégse olyan kreatív, legyártott egy szériát, amit végtelen ismétlésre beállított és kiment a kertbe napozni. Nehogy komolyan elgondolkozz ezen! Hülyeség. Mentség, kifogás, amivel saját ostobaságunk lehet leplezni.

A jövő? Egyből beugrik a fejlődés. Csak tudnám, mi miben fejlődünk? Szuper, hogy minden okos, csak közben meg mi egyre hülyébbek vagyunk. Nagyon fasza! Meg ugye minden hiper szuper modern, csak épp az nem halad, amivel nem dől annyi lé a feneketlen zsebekbe, vagy amivel valóban élhetőbbé válna a Föld, társadalom etc.

Végezetül itt van a jelen. A megszámlálhatatlan vallásos, ezoterikus, kutyatöke tudja milyen mozgalom a zászlójára tűzött mondattal: Élj a jelenben! Kurva csodálatos, baromi jól hangzik, csak az ember nem erre lett tervezve. Miért, miért… Gondoljuk csak végig!

A jelen egyébként is megfoghatatlan, nem egy szilárd talaj, ahol megvethetnénk a lábunkat, hogy kényelmesen elálldogáljunk ott. A jelen csupán egy hajszálvékony határ múlt és jövő között, én meg nem vagyok artista, hogy ott akarjak egyensúlyozni. Mire feldolgozod a jelent, már elmúlt. Az agyunk, elménk a múlt alapján dolgozik, ennek alapján osztályoz, és e tapasztalatok alapján lát a jövőbe. Ne dörgöld a szemed! Nem, én se bolondultam meg. Ezek nem holmi bazári jóslatok. Tény, az agyunk a másodperc töredékével előrébb lát, pontosabban előrevetít egy lehetséges kimenetelt, mely szerinte a legvalószínűbb. Meg ne kérdezd, miért! Mert létfontosságú, hogy ne csupán a jelent érzékeljük.

Oké, persze, meditálj, meg ne ragadj a múltban, ne aggódj állandóan a jövő miatt, értem én. De! A jelenben akkor se tudsz élni, az csak elrobog. És csak hogy tudd, bármennyire ostoba is legyél, vagy akaratos, az agyadnak ebben nem tudsz parancsolni, maximum ha nagyon meg akarsz halni, akkor viszont tegyél meg egy szívességet! Ne okozz még másnak is fölösleges gondot, traumát! Példának okáért: ne dülöngélj ki az autóm elé éjszaka a városon kívül, mert lehet, hogy legközelebb nem tudlak kikerülni, megállni!

Ao el, függöny le.