Hannah Baker megölte magát, ám előtte felvette kazettára azt a 13 okot, mely e döntéshez vezette. A kazettákat elvileg sorban továbbküldik az érintettek, így kapja meg Clay Jensen őket. A könyvben lényegében vele együtt hallgatjuk végig a kazettákat.

A regény Hannah története, mely kisebb-nagyobb negatív eseményekből elvezet a tragédiához. Útközben pedig Clay is hozzáfűzi a maga érzéseit, véleményét, ahogy ő látta a lányt vagy a szituációt.

A könyv alapötlete jó. A témáról (főleg itthon) nemigen beszélünk, és − mint sok minden más esetében  − felszínesen, előítéletesen gondolkodunk. Az író ráadásul egy olyan módon dolgozta fel e témát, aminek egyrészt van egy stílusa, másrészt reagál arra a kérdésre, ami mindenkiben felmerül, akinek egy szerette öngyilkosságot követett el vagy kísérelt meg. Miért? Hannah megadja a válasz(oka)t. Ezekből láthatjuk, hogy nem feltétlenül kell nagy tragédiának történnie, a sok apróság is összeadódhat úgy, hogy a szakadék szélére taszítson valakit.

Látjuk, halljuk, hogy Hannahban hogyan csapódott le mindaz, ami történt körülötte, amit odavetettetek neki a többiek. És talán nekünk is eszünkbe jut egy-két alkalom, amikor valaki megbántott minket, vagy mi tettük ezt mással, akár a nélkül, hogy valóban ártani akartunk volna.

Komoly téma, jó alapötlet, de nekem mégis kicsit kevés, túl egyszerű, hiányos, főként, ha megnézzük a belőle készült sorozatot. Néhány dolgot ugyan Hannah történeteiben is változtattak, ám a lényeg (amiért nagyon szerettem), hogy látjuk a jelent is és nemcsak Clayt, de az összes többi szereplőt is. Kitágítja a világot és ettől a történet sokkal komplexebb, hatásosabb, mint a regény. Igazán elgondolkodtatóvá válik.

Nemcsak Hannah története áll előttünk, a többi szereplő szemszögéből is láthatjuk az eseményeket. Rámutat arra, mennyire relatív minden, mennyire lehetetlen és ostoba dolog rögtön megítélni a másik embert. Például ott van Justin karaktere, aki elég éretlen és bunkó első pillantásra, könnyen ítéljük el. Kétségtelenül tökéletlen ember, aki követett el hibákat, igen szörnyen nagyot is. Azonban szép lassan kiderül, valójában egy nagyon sérült személyiség, akinek legnagyobb tragédiája/hibája, hogy egy olyan embertől kerül függésbe, aki semmit és senkit nem tart tiszteletben. Nagyon érdekes, hogy Bryce (az a bizonyos barát) mennyire hasonló személyiség, mint Justin anyjának barátja, akitől a fiú menekül.

A legtöbb embert, akit Hannah okként említ, a félelem, a féltékenység, sértődöttség mozgatja/mozgatta. E mozgatórugók miatt előtérbe helyezték magukat és megfeledkeztek arról, tettük vagy épp tétlenségük nem csupán rájuk hat.

Hannah története egy figyelmeztetés is, amire talán felkapjuk fejünket és számba vesszük, mi vajon törődünk a környezetünkkel? Észrevesszük, ha valakinek segítségre van szüksége, hogy valami nincs rendben? Figyelünk azért ilyesmire is? Persze, nyilván nem tudunk mindig mindenkinek ott lenni, nekünk is lehetnek olyan napjaink, amikor nem vagyunk topon. Azt sem lehet, hogy minden egyes szavunkkal úgy bánnunk, akár egy hímes tojással. Kell néha a kritika, lehetünk mérgesek, fáradtak vagy egyszerűen lehetnek dolgok, amiket nem fogadunk el, nem tudunk kezelni stb. Ettől függetlenül lehetünk figyelmesebbek. Csak ennyi is segíthet egy rossz időszakon áteső embernek. A problémáit teljes egészében egyébként se oldhatjuk meg a másiknak, de egy apró gesztus, egy kis empátia, jelenlét is nagy segítség, ami megadhatja a kezdő lökést annak, aki elakadt.

Végezetül: ha szeretted a történetet és keresel valami hasonlót, ajánlom az Orange c. animét, melyről már írtam az oldalon: http://aoisakura.blog.hu/2017/01/18/aki_hianyzik.

Jay Asher, Tizenhárom okom volt…, Könyvmolyképző kiadó, Szeged, 2015.