"Az emberek nem születnek egyenlőnek!"

Főszereplőnk, Midoriya Izuku első nagy tanulsága az életről, melyet négyévesen kénytelen megtapasztalni. Ekkorra ugyanis kiderül, hogy a népesség nagyobb hányadával ellentétben neki semmilyen különleges képessége nincsen. Így pedig nem lehet hős, amire oly nagyon vágyik.

Ennek ellenére ő nem hajlandó feladni a dolgot, s végül mindenféle kalamajka után megörököl egy olyan képességet, melyet használói mindig átruháznak egy utódra. Méghozzá nem mástól kapja ezt meg, mint a példaképétől, All Mighttól. Ezek után megnyílik előtte az út a hőssé válás felé, ezt az utat mutatja be az anime, melynek második évada jelenleg is fut. (Úgyhogy minden héten tűkön ülve várom a következő részt.)

Bár egy valóban izgalmas hőstörténetről van szó, a megszokott és szeretett elemekkel, ennél több az, amit ez az alkotás rejt.

Térjünk vissza az első mondathoz! Az egyenlőség egy igen szép eszme, de a gyakorlatban nem működik, legalábbis nem úgy, hogy mindenki képességei, lehetőségei egyenlők. Még mielőtt bárki szeretné leszedni a fejem, gondoljuk kicsit végig!

Az életet nem érdekli az igazság vagy a jog. Amikor megfoganunk, a milliószor millió lehetséges génkombinációkból egy valósul meg, ez aztán már elég sok mindent meghatároz, aminek egy részén egyáltalán nem lehet változtatni. Már ekkor kapunk előnyből és hátrányból is. (Kérdés persze, mihez vagy kihez képest.) Tegyük fel (én legalábbis ebben hiszek) mindenkinek van valami olyan, amiben tehetséges, na de ez még önmagában kevés. Mert a tehetséget ki is kell bontakoztatni, magunkévá tenni, fejleszteni, márpedig erre nem mindenkinek adatik meg a lehetőség. Röviden nagyon nem mindegy, hová születsz, milyen környezetben növekedsz fel. És – rossz hír – ezt nem te választod meg. Hogy valami pozitívat is mondjak, azt viszont te döntöd el, ezekkel az adott dolgokkal mit kezdesz. (Egy célt elérni nagyon sokféleképp lehetséges, mint ahogy azt az animében is láthatjuk.)

Habár azt mondtam, az élet nem egyenlőségpárti, az emberek közti egyenlőtlenség igazi oka maga az ember. Mivel (elméletben) intelligens lények vagyunk, ezzel (megint csak elvileg) felül tudunk kerekedni az olyan biológiai dolgokon, mint az erős él, a gyenge meghal. Fonák módon ugyanez az intelligencia termelte ki az értékeket, melyekből kiindulva a különböző társadalmak különböző tulajdonságok alapján megteremtik, illetve fenntartják az egyenlőtlenséget. Ez bármelyik ma létező emberi társadalomra igaz, még ha mértékbeli eltérések vannak is. Mivel az értékelés s az ítéletalkotás pedig nemigen fog megszűnni, soha nem érkezik el az a világ, ahol valóban egyenlők lennénk. (Bár talán egyszer mégis eljutunk odáig, tudjuk, reményhal megy utoljára.)

Az egyenlőtlenséget látjuk például a második évad tornáján is, ahol Midoriya első ellenfele csak azért nem került be a hőstagozatra, mert képessége nem fizikai erőn alapul, s így nem tudta legyőzni a robotokat, az ő képessége ugyanis az agymosás. Éppígy az életben is vannak olyan képességek, adottságok, melyek hiába jók, erősek, kiemelkedőek, ha az adott rendszer/környezet ezeket nem támogatja, vagy nem ismeri el.

Szintén egyenlőtlenségek mutatkoznak abban, hogy mennyi idő és erőfeszítés szükséges a tehetség kibontakoztatásához, fejlődéséhez. Míg Bakugou vagy Todoroki könnyen, gyorsan, ösztönösen használja erejét, addig Midoriya sokkal nehezebben boldogul erejével, mely őt is összetöri, amikor használja, mivel még nem képes megfelelően irányítani. Ezen felül ott van még a tény, hogy a többiekkel ellentétben Midoriyának magáért a képességéért is meg kellett küzdenie. Épp ezért annyira kedveltek a hozzá hasonló karakterek, hisz sokszor nekünk sem megy csakúgy a dolog, ha csak nem vagyunk zsenik. Azonban − akárcsak Midoriyának − nekünk is lehet olyan tulajdonságunk, érdemünk, amit más, nálunk „jobb” emberek irigyelnek. Ezt figyelhetjük meg Bakugounál, aki dühös a fiúra, amiért az vele ellentétben, annak ellenére, hogy gyengébb, mégis birtokolja egy hős lelkületét. (All Might is épp ezért választja ki.)

Végezetül érdemes Todoroki karakterét is kiemelni. A fiú apja lényegében létrehozta őt, még ha nem is egy laborban, hanem megvette az anyját, hogy annak képességét a sajátjával összeházasítva megteremtsen egy olyan gyereket, aki erősebb lesz All Mightnál. Azaz a gyereket a saját kudarca kijavítására, álma beteljesítésére nemzette. Ám most ezt félretéve beszéljünk arról a lehetőségről, mellyel szívesen kacérkodnak többen is: mi lenne, ha a tudomány segítségével képesek lennénk egyenlő gyerekeket létrehozni? Persze, jó dolog, ha arra gondolunk, hogy kiküszöbölhetnénk a betegségeket. DE: biztos, hogy annyira jó lenne ez? Ez lenne a megfelelő megoldás?

Ui.: Minthogy egyre érdekesebb a második évad, és egy-egy karakter igen felkeltette az érdeklődésem, az évad végén lehetséges, hogy még egy cikket szánok ennek az animének.

Boku no Hero Academia, 2016 és 2017, alkotó: Kohei Horikoshi (manga).