A legenda szerint létezik egy különleges sziget, melyen egykor a tűz istennője és a jég istene nászra kélt. Mindig akadt néhány utazó, aki állította, járt már ott, de hamar kiderült, az egész csak mese. Ő már csak tudta, hisz onnan származott.

Apja vándorként érkezett a szigetre, ahol szerelmes lett és hamarosan feleségül vette édesanyját, ám amint ő betöltötte a nyolcadik évét, a férfi elment, vele együtt. Hogy miért tette ezt, örök rejtély maradt. Alighogy eltűntek a látóhatárról sziget körvonalai, vihar csapott le rájuk, a hajó elsüllyedt. Utolsó emlékében elbukott a hősies csatában, amit a vízszínén maradásért vívott, mégsem halt meg. Nem tudja, mennyi idővel később homokos tengerparton ébredt, a közeli faluból talált rá egy halász. A kocsmáros és neje örömmel fogadta be, régóta vágytak gyermekre, mindhiába.

Eltelt közel két évtized, a fiú próbálkozásai, hogy meglelje egykori otthonát, meddőnek bizonyultak. Bele kellett volna nyugodnia, számára már elveszett a sziget, melyről mégis éles emlékei voltak. Tiszták, akár a jég és melengetőek, akár a tűz. A legendás szigetről, ahol…

- Minden hajnalban és alkonyatkor öröm táncot járnak a helybeliek. A nászt ünneplik, a szerelmet éltetik. Ahogy az első napsugarak végigcsókolják a jégbe borult tájat, a hideg páncél felenged és válaszul éltető vízpatakokká szelídül. Nappal a tűz úrnője uralkodik, lángja egyre magasabbra csap, a felhevülő földből hívja magához a vizet. Mikor már-már elviselhetetlennek tűnik a hőség és vágya felperzselni látszik a világot, elered az eső. Alkonyatkor az ég kitisztul, újra felhangzik a csöpögő víz szimfóniája, a tűz úrnője még fátyolos szemmel simogatja szeretője testét, majd elalszik. A jég istene éberen őrzi álmát, ám ahogy telik az idő egyre nő magánya, s ahogy nő magánya, úgy veszik ki a melegség a földből, a levegőből. Az emberek behúzódnak házaik oltalmába. Odakint először vékony hártya lepi be a földet, a fák ágait, a fűszálakat, a házakat. A jég áttetsző ruhája éppen csak megszilárdul a tájon és az isten szívén, amikor a tűz úrnője ébredezni kezd.

A nő szavai tökéletes leírást adtak a szigetről. A fiatal férfi egykori barátjára ismert benne, ahogy előbújt a pult mögül, hogy megnézze, ki az, aki valóban járt a szigeten, aki segíthetne neki hazatalálni.

Úgy mondják, mikor a férfi távozott, melegebb lett a vidéken s az asszony, aki nevelte őt és örömmel ölelte át újdonsült menyét, érett kora ellenére teherbe esett. Távozásuk óta pedig egyetlen vándor sem állította, hogy járt a szigeten, a legtöbben nem is hallottak róla.