Ez az anime nálam telitalálat volt, habár elsőre kicsit bizalmatlanul méregettem, elvégre Hollywood már kihozott valami hasonlót filmen, fogalmam sincs mi volt a címe, amiben emberek és űrből érkezett lények közti kapcsolatteremtésről van szó.

Az elején itt is megjelenik egy furcsa tárgy, egy hatalmas kocka a Haneda reptéren és elnyel egy éppen felszálló repülőgépet, tulajdonosa első ránézésre, akár valamilyen űrlény is lehet. Hála az alkotóknak nem egy szokásos űrlényes háborút kapunk, az anime sokkal intelligensebb ennél a szintnél.

Az „idegen” Yaha-kui zaShunina egy Ihou lény, aki az univerzumon kívülről érkezett, sőt képes befolyásolni, megváltoztatni az univerzum beállításait, hiszen ők teremtették a világot. Habár csupán néhány törvényt határoztak meg, melynek eredményeként aztán – hosszan tartó folyamatokon keresztül – létrejött az élet és az emberiség. Ennek ellenére ő tagadja, hogy Isten lenne.

Érkezésének célja, hogy ajándékokat adjon az emberiségnek. Az első ilyen a Wam, amely lényegében egy végtelen energiaforrás. Az Ihou lény ebből 167-et ajándékoz Japánnak, hogy ők odaadhassák az emberiségnek. Ezzel kezdenek igazán beindulni a dolgok. Konfliktus az ENSZ-szel, mely akár súlyos szankciókat is hajlandó bevetni, hogy rátegye kezét a wamokra. A kérdés, mit tegyenek? Mi a helyes válasz? Japán, miután egy professzoruk rájön a dolog nyitjára, közkinccsé teszi a wam készítését is bemutató sajtótájékoztatón.

Ez a része amiatt is fontos, mert mindegyik ajándék az egész emberiségé, így sem zaShunina, sem a vele együttműködő japánok nem szeretnék a kiválasztott kevesek, értsd: a hatalom birtokosainak kezébe tenni, hanem minden lehetséges csatornát igénybe véve elterjesztik az egész világban. Bár kiderül ezen eszközök megalkotására és/vagy használatára nem sokan képesek, ám ez az eloszlás már nem az a mesterséges dolog, amit az emberek irányíthatnak, hanem természetünkből, képességeinkből fakadnak. Persze, ez sem igazi egyenlőség, hiszen kinek, mi adatik (akár valamely isten, akár a DNS által, erről most ne nyissunk vitát), de ebben az esetben nem egyes emberek irányítják a dolgot, akiknek sokszor nem is érdeke, hogy mindenki ugyanolyan esélyeket kapjon. (Maximum ezt hazudják.)

Nem szeretném és nem is szükséges bemutatnom mindegyik ajándékot, a lényeg ugyanis az, hogy hogyan reagálnak rá az emberek.

1. Nyugtalanok amiatt, hogy ezek túl gyors fejlődéshez vezetnek, amihez nem tudunk megfelelően adaptálódni. Márpedig erre szükség van, és igenis van olyan fejlődés, ami valójában nem az emberiséget szolgálja. Ha nem lenne a nem pusztító hatású fejlődéshez szükség időre, akkor még talán igaz is lehetne a világot hat nap alatt teremtették mítosz és vehetnénk szó szerint.

2. Mindenki azon részére, felhasználási lehetőségére gondol csupán, amivel kielégítheti önző vágyait: végtelen energia, az alvás megszűnésével felszabaduló idő, valamint a fizika törvényeinek befolyásolásával növelt termelés, szállítás, minden, amivel hatékonyabbak lehetünk, de miért is? Mi okból s mi célból?

Mindeközben bele sem gondolnak és nem is igen érdekli a többséget, milyen hosszú távú hatásai lehetnek a dolognak, hisz még az egyes pontban leírt aggodalmakat sem veszik igazán komolyan, kevés kivételtől eltekintve. Észre sem veszik, amit ők ilyen nagy hévvel bontogatnak csupán csali, beetetés, hogy aztán zaShunina a saját vágyát teljesítse be. Az Ihou népe nem eszik, nekik az információ az, ami nekünk az energia. ZaShunina arra a mérhetetlen információmennyiségre vágyik, melyet az Ihouba telepített emberiség jelentene. Mintha ez emlékeztetne saját mohóságunkra, a hatalmakra, akik erőforrások kihasználásáért háborúznak, másokat kifosztva és lemészárolva, a következményekkel nem számolva tömik magukat.

Ezen a másik szálon lényegében egy furcsa (szerelmi) háromszög alakul, ahol a kintről érkezett isten meg akarja szerezni a vele először kapcsolatba lépő, egyébként profi tárgyalót, Shindót, rajta keresztül az embereket. Csakhogy él e világban egy másik Ihou lény, aki önként lejött ide és végigkövette a világ alakulását, megtapasztalta az emberi életet és zaShuninához hasonlóan szerelembe esett az emberiséggel, illetve Shindóval is. Ő viszont nem szeretné, ha megváltozna az univerzum, meg akarja védeni az embereket. Shindónak pedig döntésre kell jutnia, rajta múlik, hogy az emberiség itt marad és fejlődik a maga módján, vagy Ihouba megy, már aki el is jut odáig és képes elviselni az ezzel járó hatalmas változást. (ZaShunina nem kifejezetten gonosz karakter, még akkor sem, ha az én leegyszerűsített leírásom mást sugall. Valójában saját előnye, vágya mellett hiszi, hogy az emberiség számára is ez lenne a helyes válasz.)

Már így is rengeteget elárultam, többet nem szeretnék, legyen meglepi. Rövid, érdekes, gondolkodni valóval teli anime, még ha nekem a vége annyira nem is tetszett.

Végezetül még idéznék két gondolatot zaShuninától, amely megfogott:

Bár érti az országok létének okait, azt mondja róluk: „De a fogalomnak nagyobb hatalma van, mint indokolt lenne. Irányíthatatlanná vált…” Aki egy kicsit is körbenéz a világban, annak nem kell magyaráznom, mire gondolhatott a költő, ez esetben Ihou lény.

A másik szintén hasonló, figyelmeztetés arról, hogy mi nem elszigetelt egyének vagyunk, nem csak mi alkotjuk a világot:

„egésznek hiszitek magatokat, pedig csak egy aprócska részei vagytok egy hatalmas, több dimenzióban létező összességnek.”

Seikai suru Kado, 2017, Toei Animation, rendező: Kazuya Murata, író: Mado Nozaki