Egy szuper, rövid fantasy animével van dolgunk. Lehet, hogy nem egy tipikus szenzációs darab, mint a szezon más animéi, pl. az Attack on Titan második évada vagy a közkedvelt Naruto folytatása, a Boruto; ugyanakkor, aki egy kellemes fantasy élményre vágyakozik, annak csak ajánlani tudom. Én magam igencsak szeretem a hasonló műveket.

Történetünk helyszíne egy királyság, melynek katonái hadban állnak a boszorkányokkal, akik azt követően jelentek meg, hogy egy a mágiát leíró könyvet elloptak eredeti tulajdonosától és segítségével elterjesztették e tudást szerte az országban. A tulajdonos, Zero, aki mindezidáig egy barlangban élt, megelégeli a várakozást testvérére, és úgy dönt, maga veszi kézbe az ügyet. Ebben segítségére lesz egy csak Zsoldosként ismert dúvadvérű, egy hatalmas fehér tigris, aki nem mellesleg boszorkányvadászatból él. Továbbá csatlakozik hozzájuk Albus, egy fiatal boszorkány.

Két dolog miatt szerettem meg nagyon ezt az animét.

1. Zero, Zsoldos és Albus kapcsolata és annak fejlődése. Mindnek lenne oka szívből gyűlölni a másikat, sőt akár meg is ölni. Három különböző ember, különböző értékekkel és érdekekkel, más-más csoportok tagjai, és mégsem ölik halomra egymást, képesek összefogni. Röviden barátok és társak lesznek, holott utálniuk kéne egymást. Persze, tudom, miért oly nagy dolog ez? Mert nem ezt látom magam körül, és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Ugyanakkor a másik végletbe se csap át dolog, nem kap egy irreális, idilli cukormázat. Mindenki megőrzi személyiségét, amiből nyilván adódik konfliktus, ám ezt képesek megoldani.
2. A királyság és a boszorkányok konfliktusa. Elsőre annyit látunk belőle, mint minden más helyzetből, van az egyik oldal meg a másik. Attól függően kik vagyunk, egyiket jónak, a másikat rossznak címkézzük. Csakhogy, akár a való életben, itt sem olyan egyszerű a dolog. Egyrészt nincs száz százalékig igaza egyik félnek sem, másrészt az általunk egységként kezelt boszorkányok csoportjáról kiderül, valójában két, merőben eltérő fajtája van. Harmadrészt, ami a legzseniálisabb benne, igazából az egész konfliktushelyzet egyetlen ember műve, aki szándékosan gerjesztette fel e pusztító tüzet. Ezen azért érdemes elgondolkodni, vajon (legfőképp a közéletben) hány olyan konfliktus van, ami nem is létezne, vagy nem harapózna el ennyire, ha nem lennének, akik ezt kihasználva szerzik meg vagy tartják meg hatalmukat, legyen az valódi vagy csak látszat? Arra is láthatunk példát, mennyire könnyű felhergelni az embereket, ha a közösségük, a csoportjuk léte és szabadsága a tét, vagy legalábbis ezt érzik veszélyben. Szintén jó momentum a megoldás, amellyel lényegében egy új kezdőpontot hoznak létre, nem eltörlik a változást, de nem is hagyják, hogy jelenlegi formájában folytatódjon.

Ez a Zero kara Hajimeru Mahou no Sho. Rövid mese némi tanulsággal és jópofa főszereplőkkel. A spanyolviaszt biztos nem találod meg benne, viszont egy igazán szívmelengető élménnyel gazdagodhatsz (vagy nem, ha ez nem a te stílusod.)

Zero kara Hajimeru Mahou no Sho, 2017, light novel, író: Kakeru Kobashiri, illusztráció: Yoshinori Shizuma.