Egy apokaliptikus történet, melyről egy író számol be, aki ifjabb éveiben egy Aznap volt a világvége c. könyvhöz gyűjtött anyagot arról, mit csinált vajon az atombomba atyja azon a napon, amikor találmányát ledobták Hirosimára. Bár ez a könyv nem készült el, évekkel később az író szemtanúja és túlélője lesz a Felix Hoenikker (a már említett tudós) gyermekei és egy haldokló kiskirály okozta világvégének.

Vigyázat! A könyv olyanoknak ajánlott, akik értékelik a fekete humort. Ők viszont imádni fogják.

Itt most, amolyan ízelítőnek csak néhány elemet, jelenetet emelnék ki a sok, rövid fejezetből álló regényből, amelyre szerintem találó az abszolút abszurd kifejezés. (Vagyis az lenne, ha nem lenne benne annyi igazság, nem köszönne ránk vissza a valóságból szinte minden elem így vagy úgy.)

macskabölcső

Kétszer is szerepel a regényben. 1.  Felix Hoenikker ezt a játékot játssza aznap, amikor találmányát ledobják Hiroshimára. Ezt mutatja meg Newtnak (kisebbik fiának), aki viszont frászt kap apjától. 2. Newt festménye, aminek címe: macskabölcső. Azt mondja róla: nem csoda, hogy a gyerekek begolyóznak tőle, hisz csak egy csomó X. „Se egy rohadt macska, se egy rohadt bölcső.”

Érdektelenség és értelmetlenség. A tudóst nem érdekli, mi is az eredménye találmányának. Később, amikor főszereplőnk Felix Hoenikker egykori munkahelyén jár, megtapasztalja, hogy az egész cég ilyen emberekből épül fel. Feltalálók, tudósok, akiket szemernyit sem érdekel, mit is hoznak létre, csak számukra legyen érdekes. Milyen szembeötlő, hogy manapság mennyire eluralkodott rajtunk a technológia, s mégis valahogy számottevőbb az olyan újítások aránya, amelyekre nem feltétlenül van szükség, nem oldják meg a valódi problémákat, sőt újabbakat kreálnak, viszont remekül meg lehet belőle gazdagodni. Ez kapcsolódik a fiúhoz, Newthoz, aki azt sem tudja, mire jó az apjától örökölt szuperjég, akárcsak a macskabölcső, éppoly értelmetlen számára, így kaparintja meg tőle egy orosz kém.

San Lorenzo

A hatalommánia jelképe. Egy kis sziget, amin semmi sincs, néhány szerencsétlen lakoson kívül. Egyáltalán nem éri meg a fáradtságot, nem ér semmit, nem ad valódi előnyöket, mégis sorra kaparintják meg a különböző nemzetek, később diktátorok. Minek? Hogy pár ezer éhező nyomorulton uralkodva királynak érezzék magukat. A jelenlegi diktátor kegyeibe férkőzik be Hoenikker idősebb fia, Frank a saját szuperjég darabjával.

Bokonon

A világi hatalom mellett legyen már valami vallás is. Ennek vezetője Bokonon. Vallása lényege pedig:

„Irányítsa éltedet a foma [ti. ártalmatlan hazugság], mert általa leszel bátor és szelíd és egészséges és boldog.”

Mennyi hazugság s mennyi illúzió teremtői s rabjai vagyunk? És vajon mik lennénk nélkülük?

szuperjég

A képzelet fantasztikus dolog. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem válhat valósággá, de mi van, ha mégis csak? Amiről elméletben beszél Hoenikker főnöke, azt a tudós megalkotta, igaz bele is halt, s így a gyerekeké lett. A három gyerek egy katasztrófa, mind elkótyavetyélik ezt a veszélyes örökséget. (Ami nem mellesleg, valóban elhozhatja s el is hozza végül a világvégét, jeges pokollá változtatva mindent.)

A törpe Newt egy hamis románcért fizet örökségével, az orosz táncosnő pedig átadja azt hazájának.

A langaléta nővére férjet vesz belőle, aki az USA-nak adja szerzeményét.

Mégsem a hidegháború két nagyhatalma lesz a világvége okozója, hanem az apró és jelentéktelen San Lorenzo haldokló diktátora, akinek a komplexusokkal küzdő, idióta Frank (a harmadik testvér) adja el saját részét, hogy egyszer úgy érezze, hatalma van és népszerű. (A világvégét elhozó jelenet zseniális, nagyon röhögtem rajta, miközben végtelenül szánalmas is.)

A Macskabölcső borzasztó és nevetséges, valamint – ahogy az író int minket az első oldalon – „egy szó sem igaz belőle”. Valóban? – kérdem én.

Kurt Vonnegut, Macskabölcső, Helikon, 2015.