Történetünk világában az emberek mellett léteznek az ún. ajinok (félemberek), akik elsősorban abban különböznek, hogy halhatatlanok; akárhányszor is ölik meg őket, minduntalan újjáélednek. Az ajinokat nem tekintik embereknek, nincsenek jogaik, sőt ha sikerül elkapni őket, kísérleti patkányként végzik. Gyógyszereket, fegyvereket tesztelnek rajtuk, újra és újra megölik őket, hiába érzik éppúgy a fájdalmat, mint bárki más mindaddig, míg be nem áll a halál, és amikor újjáélednek, regenerálódnak is.

Főhősünk, Nagai Kei, aki semmi másra nem vágyik, minthogy tökéletes mintapolgár váljon belőle, egy nap elbambul és elcsapja egy teherautó. Ekkor derül ki számára is, ő egy ajin. Ettől kezdve pedig darabjaira hullik békés élete, menekülni és bujkálni kényszerül. Így találkozik egy bizonyos Satouval, aki szintén ajin és szép lassan arra is rájövünk egy igazi pszichopata. Bár Kei eleinte nem hajlandó foglalkozni a terrorista akciókba kezdő Satouval, végül be kell látnia, ez a harc az övé (is).

Ez az Ajin dióhéjban. A többit mindenki nézze meg. Jó, annak nem ajánlom, aki nagyon-nagyon nincs kibékülve a CGI-jal. Nekem ugyan kicsit szokatlan volt, de akárcsak a Sekaisuru Kado esetében, itt is képes voltam megfeledkezni róla.

Őszintén csak azért pillantottam bele ebbe az animébe, mert többször is elém került, amikor keresgéltem, nem számítottam rá, hogy ennyire érdekes és elgondolkodtató darab lesz ebből.

A halhatatlan kisebbség címet nem pusztán az ajinok miatt kapta a cikk, hanem azért is, mert maga a mű tökéletesen bemutatja, milyen egy kisebbségi csoport tagjaként végezni, jogok nélkül, valamint hogy mi is történik, ha a többség nem hajlandó hozzáállásán változtatni s ezért a kisebbség kevésbé békés megoldások felé fordul.

Mindenütt vannak kisebbségek és semmi sem garantálja, hogy te nem leszel egykor valamelyiknek tagja. Nagyon sok esetben pedig ezen csoportok tagjait nem tekintik embernek, legalábbis nem teljes értékű embernek, sokszor nem kapják meg ugyanazokat a jogokat és vannak helyek – a mai napig is -, ahol szó szerint vadásznak rájuk és kivégzik őket.

Az első kérdés, ami itt felmerült bennem az, hogy vajon mitől ember az ember? Mi az a lény, amit embernek nevezünk és akként is kezelünk, s a másik miért nem az? Az ember feltétlenül halandó? (Igen, ha a valóságot nézzük, nemigen látunk ellenpéldát, de ezt most az animéről szólva kérdezem.) Az ember feltétlenül xy bőrszínű, vallású, szexuális irányultságú? És még sorolhatnám, mert számos kisebbség létezik. Hogy lehet meghatározni az embert, mint kategóriát? Hisz aztán ez alapján kapnak jogokat vagy sem.

Akár hajlandó a többség és a norma mögé felsorakozó tudomást venni róla, akár nem, a kisebbségekkel szembeni magatartásra bizony előbb-utóbb ráfázhatnak. Egy ember sem marad a végletekig békés, pláne, ha másodrendűként kezelik, megalázzák, embertelenül bánnak vele. Nem véletlen, hogy a szörnyetegként kezelt, bujkálni kényszerülő ajinok többsége olyan könnyen fejet hajt Satounak, aki eleinte a megváltó szerepében tetszeleg. Az más kérdés, hogy Satouhoz hasonlóan sok ilyen csoportalapító tojik rá a jogokra, ez csak a csali, amivel magukhoz édesgetik a sérült és frusztrált embereket. Valójában ő csak gyilkolni akar, játszani a minél véresebb játszmáit, ám még ha erre rá is ébrednek a bepalizott tagok, akkor sem marad már más választásuk, mint folytatni.

A Satou-félék és híveik a legnagyobb ellenségei a valódi megoldásnak, így ellenségei a kisebbség többi tagjának is. Ezt kénytelen tapasztalni Kei is, aki – mint már írtam – nem akar Satouval foglalkozni, ám tettei az ő békéjét is szétzúzzák, végül emiatt dönt úgy, felveszi a harcot a férfival.

Kei karaktere teljes ellentéte a megszokott és közkedvelt hős karaktereknek, akik mindenkit meg akarnak védeni/menteni. Kei sokkal profánabb, hétköznapibb és ezért van nagy jelentősége. Megmutatja, hogy még ha szívesen ki is vonjuk magunkat a konfliktusokból, saját érdekeinket szem előtt tartva, ez bizony visszaüthet ránk, mert előbb-utóbb mi is sorra kerülünk. Megmutatja, hogy igenis meg kell tennünk, amire képesek vagyunk. Felvenni a harcot, a magunk módján.

Összességében az Ajin egy nagyon brutális, akciódús anime, aminek ugyanakkor komoly témája s mondanivalója van mind az egyes ember, mind a társadalom számára.

Ajin, 2016, alkotó: Gamon Sakurai (manga).