Ők hárman elválaszthatatlan barátok voltak pelenkás koruk óta. Falujuk egy gonosz koboldokkal teli erdőben épült, így amint járni tudtak, figyelmeztették őket, nem mehetnek a falakon kívülre. Ám ahogy az már csak lenni szokott, a fiatalok egy idő után megunták a bezártságot, és egy éjjel elszöktek, hogy megkeressék a kincset, ami után mindenki áhítozik, a boldogságot. A faluban soha többé nem látták őket. Mindenki úgy vélte, a koboldok martalékaként végezték.

Valóban találkoztak koboldokkal utazásuk során, de hamar kiderült, épp olyanok, mint a tündérek, van köztük jó és rossz is. Akadt néhány vérszomjas bandita, azonban többségében kedves, kicsit talán megszeppent koboldokkal hozta össze őket az élet.

Rengeteg kalandban volt részük, néha harcoltak, sokszor segítettek vagy ők kaptak segítséget, újabb s újabb ismeretségeket és élményeket szereztek. A boldogságot csak nem találták. Mindenki hallott róla vagy volt egy ismerőse, aki hallott róla, látni senki sem látta. Ők azonban nem adták fel, hiába marasztalták őket, csak továbbindultak.

Már az erdő széléhez közelítettek, amikor csüggedés vett erőt rajtuk. Hónapok teltek el, s sehol nem lelték a kincset. Ekkor toppant eléjük egy aggastyán kobold.

- Sose találjátok meg! A boldogság csak mese – közölte, és elsétált mellettük az erdő belseje felé.

Kérdőn tekintettek egymásra, most akkor mi tévők legyenek? Talán tényleg igaza van az öregnek és jobb, ha hazamennek. Mégis csak álltak ott tétován, hívta őket az erdőn túli világ. Végül győzött kíváncsiságuk, és kisétáltak az erdőből. Elképesztő látvány tárult eléjük, egy új horizont, egy új világ, ami felfedezésre vár.

- Miért kerestek valamit, ami a tiétek? – kérdezte az öreg.

Meglepetten néztek rá. Fogalmuk sem volt, hogy került ide, arról még kevésbé, miről beszél.

- Az előbb még teljesen mást mondott – mordult rá egyikük. Mire társa suttogva megjegyezte:

- Talán csak szenilis.

- Tökéletes a memóriám, akárcsak a hallásom – felelt a vén kobold. – A boldogság viszont a tiétek ugyan, de illékony. Valamint érzékeny és makacs teremtés, minél jobban üldözöd, annál kevésbé fog visszatérni hozzád. Szerető, akivel lopott csókokat válthattok és nem házastárs, aki veletek alszik és kel.

Szavai még ott köröztek elméjükben, ő már sehol se volt. Őket pedig várta az út.