Alkotás, nekem mindig ez jutott eszembe, ha meghallottam: Isten a maga képmására teremtette az embert. Alkotás, az ember isteni vonása.

Nem véletlenül hívják a hirtelen e világba átkerülő alkotások, karakterek isteneknek alkotóikat. Hozzánk hasonlóan e szereplők is megoszlanak aszerint, hogy hogyan viszonyulnak az őket teremtőkhöz. Kritikája ugyan mindenkinek akad, ám egyesek összebarátkoznak istenükkel és egymással, míg mások az egész folyamatot elindító alkotás, Altair mögé állnak, aki kihasználja az alkotók iránt érzett gyűlöletüket és elhiteti velük, megváltoztathatják saját világukat, ha elpusztítják a mi világunkat.

A Re:Creators e két csoport harcát mutatja be, ám annál érdekesebb az alap koncepció (plusz nem szeretnék sokat spoilerezni).

Hogy megértsük a karakterek helyzetét, elég elképzelnünk, mi mit kérnénk számon a teremtőnkön, mit éreznénk, ha kiderülne, életünket és a minket körülvevő világot valaki más alkotta meg azért, hogy szórakoztassa a többieket, hogy saját sikerét növelje akár meg is öl számunkra fontos személyeket, vagy olyan kegyetlen világot hoz létre, ahol nincs remény.  Így hamar megértjük e harc nem jó és rossz között zajlik. Altair és társai saját fájdalmunkban fuldokolva vágynak az igazságtalan, kegyetlen istenek világának elpusztítására.

Mint mondtam, a másik oldalon állóknak is akad azért néhány keresetlen szava és panasza, azonban ők egyrészt megszeretik ezt a világot, megértik azt is, hogy az alkotások nem pusztán szórakoztatást nyújtanak, hanem olykor valami sokkalta többet. Másrészt azt is átérzik, alkotónak lenni sem olyan egyszerű, igen sok szenvedéssel és lemondással is jár.

Ez utóbbit Altair tudja a legjobban, aki egy fiatal lány alkotása. Egy fiatal lányé, akit első sikere alkalmával rögtön támadások érnek, mindenki magára hagyja, s ezzel öngyilkosságba hajszolják. Altair miatta akar bosszút állni az istenek világán.

Látjuk – Sota egy fiatal fiú karakterében – a másik oldalt is, azokat, akik nem annyira tehetségesek (még) és emiatt irigyek és féltékenyek. Bár a fiú „csupán” magára hagyta a lányt, a bűntudat kínozza irigysége miatt.

Ki nem irigyelt már mást, akár csak egy pillanatra is? Nem hiszem, hogy ezt a problémát azzal kezelni lehetne, hogy azt mondjuk, nem szabad irigynek lenni vagy féltékenynek. Ez így komplett baromság – már bocsánat – ezek érzések, ezek vannak, ha akarjuk, ha nem. Viszont az igaz, hogy kontrollálhatjuk magunk. Gondoljunk arra ilyenkor, hogy nekünk is van olyasmink, bennünk is van valami, amit más irigyel. Mi sem szeretnénk, ha ilyesmi miatt támadnának, bántanának minket. Még ha mi magunk úgy is érezzük, lepereg az ilyesmi rólunk, vegyük számításba, vannak érzékenyebb emberek. És egyébként is az érzések, gondolatok egy dolog, megint más, amikor ezeket tettekben projektáljuk.

Ma már az internetnek köszönhetően bárki alkothat és szerepelhet. Animések körében rengeteg különböző fanarttal, fanfictionnel találkozunk, amikor ezeket értékeljük (ha egyáltalán), vegyük figyelembe az alkotót, sokszor azt is, hogy a legtöbben ezt csupán hobbiként űzik. Szimplán próbáljunk meg kicsit emberségesek lenni. Másrészről alkotóként tartsuk szem előtt: nem lehet, nem is kell mindenkinek megfelelni, és a kritikák néha nem olyan jól fogalmazottak, de lehetnek jó szándékúak.

A lelki fröccs után pedig: a Re:Creatorst ajánlom mindenkinek, aki szeretne elmerülni alkotók és alkotások világában, kapcsolatában, ami korántsem olyan csillogó, mint azt hinnénk; sőt megjegyzem: ma már sajnos eléggé lealacsonyították az alkotást s az alkotókat azzal, hogy – akárcsak minden mást – alárendelték a szenzáció- és pénzhajhászásnak. Az alkotásnak szerintem (bár az animében ezt látjuk) nem feladata, hogy a közönségnek hajbókoljon és úgy alakuljon, ahogy ők akarják. Az elfogadás, hogy van, akinek tetszik, az egy dolog. A befogadás során történő újraalkotás is egy dolog, egy létező folyamat, ami rendjén van, de egy történet alakulását, egy festmény színét stb. nem a közönség dolga meghatározni.

Re:Creators, 2017, alkotó: eredetileg is anime, rendező: Ei Aoki, író: Ei Aoki, Rei Hiroe, stúdió: Troyca.