Élt egyszer odafent a hegyen, a sűrű erdő mélyén egy fiú. Ott is született az apja építette takaros házikóban. Többféle elképzelés létezik, kik, miféle emberek voltak szülei. Van, aki úgy tudja, az apa magányba vonult szerzetes volt, az erdőben lelt a sérült nőre, meggyógyította, aztán hogy-hogynem…
Főhősnőnk, Kuze Tsugumi, egy bajban lévő nemesi család lánya, akinek házassága megmentheti az apa vállalkozását. Tsugumi ugyan tisztában van kötelességével, valójában – ahogy öccse, Hitaki is mondja – nem ez szíve vágya. Az élet szeszélyének jóvoltából házasságkötése bizonytalan időre elhalasztódik,…
Hja, kérem, a kezed meg lóg a bilibe…
Oké. Kezdjük ott, hogy szeretem ezt a számot (https://www.youtube.com/watch?v=6enZdk9LTqs ) és értékelem az üzenetét. Az, ami emellett bennem felmerült, nem ez ellen szól, inkább csak némi eszmefuttatás, amolyan, rendben van ez, csak hát valahogy mégse ilyen…
Hol is kezdődött? Hogy is kezdődött?
Összegömbölyödve feküdtem az ágyamon. Odakint csendes, mozdulatlan forróságba dermedt nyári éjszaka. Bennem üvöltő hiány, életem értelmetlenségének égető bélyege, kétségbeesett vágy a depresszió jégpáncélja alatt. Ugyanazok a kérdések, amik örökké visszatérnek…
Alkotás, nekem mindig ez jutott eszembe, ha meghallottam: Isten a maga képmására teremtette az embert. Alkotás, az ember isteni vonása.
Nem véletlenül hívják a hirtelen e világba átkerülő alkotások, karakterek isteneknek alkotóikat. Hozzánk hasonlóan e szereplők is megoszlanak aszerint, hogy hogyan…
Egyenletes légzésed tölti csak be a szoba csendjét, mégis itt van. Ha ébren lennél, se hallanád lépteit. Meg se éreznéd, ahogy föléd hajol. Megcsókol s rabul ejti lelked. Tenyerébe fogja s elrepül vele. El egy másik világba, az ő egyik világába.
Egyik éjszaka mégis felébredsz. Valami megváltozott…
„Szabad szerettem volna lenni mindig
s őrök kisértek végig az uton.”[1]
Mondd csak, te is ezt akarod? – kérdezném azoktól, akik – mint olvastam – nem akarnak demokráciát, jobban örülnének valami másnak. És mégis mi lenne az, te gyökér? Hiszel a tündérmesékben a jóságos királyról? Vagy mégis mi…