Hová tűnnek gyermekkorunk álmai? Hol vesztjük végleg nyomát fiatal korunk szenvedélyes ideáinak?

Abban a pillanatban, amikor a valóság szemébe nézünk és tudjuk, legyőzettünk, hát fejet hajtunk, majd elfogadjuk felénk kinyújtott kezének kegyét.

Megtörtént a kiegyezés.

Első szerződő

25 éves nő. Gyerekkorában balett-táncosnő akart lenni. Az iskola mellett néhány évig járt órákra, tervben volt, hogy egy szakirányú középiskolába megy tovább, aztán beütött a krach. Apja elvesztette munkáját, s neki maradt a város állami középiskolája, az elveszett évek, a fakuló remény, összeomlott apja dühkitörései. A megfeszített próbálkozásokat lassan felváltották a könnyek, majd a lemondó sóhaj, mellyel aláírta a szerződést. Hogy legalább az otthoni pokolból szabaduljon, 18 éves kora óta eladóként dolgozik. Amikor hazaér lakása csendjébe, még olykor megfordul a fejében, táncolni kéne, de a mozdulatig már nem jut el. Köti a szerződés.

Második szerződő

36 éves férfi. Középiskolában még elhitte, kemény munkával jó helyet találhat, hogy szeretete és kíváncsisága szakmája iránt mindig vele marad. Bár fizetése egész jónak mondható, utálja a munkáját és a környezetét. Mindig rábízzák a legrosszabb munkákat, több ember feladatait végzi egyszerre, mégse nevezik ki vezető beosztásba. Hiába kell neki is programoznia, hiszen mindent olyan jól meg tud oldani, nem léptetik feljebb, mert a nálánál magasabb fizetés és presztízs az irodájában tespedő, tapasztalatlan, arrogáns, felsőfokot végzettnek jár.

Válthatna munkahelyet, ha nem lenne ott a gyerek, így nem engedheti meg magának a hónapokat, amíg betornázza magát máshová. A műszakok után pedig olyan fáradt, hogy se kedve, se energiája keresgélni, holott talán lehetséges lenne így, egyből át a következő helyre. De ő már nem hiszi, hogy létezik az a jobb hely, hiszen egyszer már próbálta s ugyanoda jutott. Aláfirkantja szerződését, marad tehát.

Harmadik szerződő

52 éves férfi. Nem voltak nagy álmai, csak a maga uraként a földeket művelhesse és eltarthassa családját. Mezőgazdasági vállalkozó volt. Keresett, de nem sokat, aztán egyre több ügyfele késlekedett a fizetéssel. Gyűltek a számlák, az adósságok növekedtével felesége és még kiskorú lánya elhagyta, azóta se látta őket. Már felnőtt lánya igyekezett segíteni, ám ő is elvesztette munkáját. Hamarosan belátta, nincs más lehetősége csak külföldön új életet kezdeni. Egy ideig még jött tőle hír és némi pénz, aztán süketcsend. Balesetben életét vesztette.

A férfi munkát keresett, hogy egyenesbe jöjjön, azonban néhány alulfizetett helyen kívül sehol nem fogadták szívesen 48 évesen. Küzdött még egy ideig, feleslegesen, lejárt az idő, vitték a házat és mindenét. Ötvenedik születésnapját az utcán ünnepelte egy másik hajléktalannal. Még két évig tartotta magában a lelket, körmei helyén csak véres hús maradt, annyira igyekezett visszakapaszkodni. Aztán erőtlenül hagyta, hadd csússzon le a hideg fal tövébe és kinyitott egy üveg olcsó bort, legalább az melegítse. A szerződés megköttetett.

Negyedik szerződő

31 éves nő. Alig egy éve még a siker küszöbén állt. Karrierje felfelé ívelt, szerette a munkát, szerette a férjét, útban volt első gyermekük. Minden egykori vágya teljesült. Aztán a férje megváltozott. Bántalmazni kezdte, elvetélt. A kórházban közölték vele, többé nem lehet gyermeke. Elhagyta a férjét. A munkája egy időre vigaszt nyújtott, ám e vigasz kevésnek bizonyult.

A szerződés a szerződő fél halála miatt meghiúsult.

Ötödik szerződő

29 éves férfi. Már gyerekként is imádta a zenét, különféle dallamokkal álmodott és kelt. Minden vágya volt, hogy ő is olyan elképesztő, lélekig ható zenét szerezzen, mint kedvencei. Szülei azonban nem nézték ezt jó szemmel, tanárai csak a fejüket csóválták, társai kigúnyolták. Ő mégis minden szabad percét azzal töltötte, hogy tanuljon és fejlődjön. Egyre kevesebb lett a szabad perce, a szülei egyre nagyobb nyomást gyakoroltak rá, hogy a nekik kedvező irányba induljon el.

Ügyvéd lett. Jó néhány szerzeményét feltöltötte az internetre, ami ha igen szerényen is, de tetszésre talált. Őt mégis jeges szomorúság járta át, ahogy elnézte éveinek teltét. Egyre ritkábban szólalt meg elméjében a dallam, amikor leült alkotni, ujjai megmerevedtek, s csak nagy nehézségek árán sikerült mozgásra bírni őket. A végeredmény éppoly bénult lett, mint az ő lelke, mígnem teljesen megdermedt. A szerződésen is megszáradt a tinta.

Azt mondják: kövesd az álmaid, de az álmoknak élni csak kevesek kiváltsága.