Ahogy azt már az előző BNHA cikkben pedzegettem, a mai írásomban három karakterről írok nektek és egy a második évadban felmerülő problémáról, ami megérdemel néhány szót. (Az első cikk elérhető itt: http://aoisakura.blog.hu/2017/06/20/zero_to_hero_827 )

Midoriya Izuku

Főszereplőnk, aki – mint a legtöbb shounen anime hőse – nagy álmokat dédelget, amelyek elérhetetlennek tűnnek. Hőssé akar válni, olyanná, mint az imádott All Might. (Nos, igen, Izuku rosszabb, mint egy csapat fangirl.) Sok, a műfajban szereplő karakterhez hasonlóan, Izuku eltökélt és rendelkezik egy hős lelkületével, ám képességei hiányosak, sőt szegény az emberiség azon húsz százalékához tartozik, akik képesség nélkül élik életüket. Már-már feladja, amikor jön a fordulat, melyben megörökli All Might képességét. Ahogy az lenni szokott, ezért meg is kell küzdenie, és még rengeteg nehézség vár rá, míg igazi hőssé növi ki magát.

Izuku meglehetősen esetlen tud lenni, egészen addig, míg el nem jön a döntő pillanat, akkor azonban mindenkit elképeszt. Igencsak ellentmondásokkal teli karakter, hihetetlenül bátorságról tesz tanúbizonyságot, miközben sokszor igen betoji is. Jó megfigyelő, értelmes és mégis a rideg tények ellenére dédelgeti szentimentális álmát. Tele van szorongásokkal, ugyanakkor csodálatra méltón eltökélt. Ártatlan, akár egy ma született bárány, viszont elszántan küzd a céljaiért és másokért. Törődő, még akkor is, ha ez annak az útjában áll, hogy ő legyen a nyertes, ezt látjuk a Shoutóval vívott meccsén, amikor saját esélyeit rontja le, hogy előrángassa a fényre a másik démonait, hogy elindítsa őt az úton, amelyen képes legyőzni őket.

Azt hinné az ember, egy ilyen karaktert csak szeretni lehet, én mégis ambivalens vagyok. Egyrészről kedvelem, másrészről szörnyen idegesít is. Utóbbit valószínűleg azért, mert utálom önmagamban is mennyire szorongó vagyok, és mennyire esetlen tudok lenni, főleg, ha emberi kapcsolatokról van szó. És nekem ki kell egyeznem azzal a valósággal, ahol ezzel nem nyerek meg másokat.

Todoroki Shouto

Az abszolút kedvencem. Ebben közrejátszik az, hogy magam is egy bántalmazó családban nőttem fel, igaz belőlem nem az első számú hőst akarták létrehozni. Valamint az is, hogy Shouto sok mindenben hasonlít az Avatár Zuko hercegére, aki szintén számomra kedves karakter. Mind Zuko, mind Shouto utálja az apját (ami érthető, egyikük rosszabb, mint a másik), nagyon szeretik édesanyjukat, akik különböző okokból nincsenek mellettük, mindkettejük arcán található egy csúnya sebhely, amit családjuknak köszönhetnek. Shouto, akárcsak Zuko eleinte ellenszenvvel viseltetik a főhős iránt, ami aztán megváltozik. (Szintén az első időkben elég arrogánsak.) Mindkettőjük apja hatalom és/vagy erőmániás, erőszakos alak, aki csak eszköznek látja, akként kezeli fiát, akinek tovább kell(ene) vinnie örökségét.

Shouto apja, Endeavor, a második számú hős, tipikus példája annak, hogy sok esetben egy társadalomban elismerésnek örvendő személy is lehet abuzív. Senki nem gondolná róla, családja, esetünkben Shouto és édesanyja mégis tőle szenvednek. A hős, aki nem törődött bele, hogy csupán második legyen, kieszközöli a házasságot, hogy aztán a nőt felhasználva, létrehozza a gyermeket, akinek az lesz a feladata, hogy túlszárnyalja az első számú All Mightot. Ehhez pedig erőszakot is alkalmaz, bár már anélkül is egy szemétláda.

Shouto elsőre távolságtartó, hideg, nem nélkülöz némi arroganciát és természetesen erős és tehetséges. Mivel nem akar apjára hasonlítani és anyja, amiatt forrázta le, mert baloldala a férfira emlékeztette, a fiú nem használja tűzképességét, csupán az anyától örökölt jeget.

A fesztivál idején aztán szembesülünk azzal a dühvel, amely Shoutóban növekszik és a szomorúsággal.  Démonai és dilemmája felszínre kerül, köszönhetően Izukunak. Innen kezdődik el gyógyulása és megnyílása mások felé.

Shouto legnagyobb belső konfliktusa képességei és vágyai körül alakul ki. Szeretne hős lenni, az apja is ezt várja el tőle, akinek viszont nem akar megfelelni. Képességét apjától is örökölte, akire egyáltalán nem akar hasonlítani. Édesanyja annak idején azt mondta neki, lehet hős, lehet, aki akar, a vére nem határozza meg, aztán épp azért bántja, mert egyre inkább hasonlít az apjára az ő szemében (itt persze figyelembe kell venni, az asszony mentálisan is igen sérült a bántalmazások miatt). Ezek az ellentétek szétfeszítik a fiút, és ha tovább akar lépni, ezeket fel kell oldania valamiképp, amire addig nincs lehetősége, míg ezek fogságában, beszűkült tudatállapotban van. Ebből rántja ki Izuku, lehetőséget adva az újrarendezésre. Shouto pedig él ezzel a lehetőséggel, bár ez csupán egy hosszú út kezdete. 

Bakugou Katsuki

Minden logikát nélkülöz, hogy kedvelem. Katsuki egy végletekig arrogáns, agresszív, lobbanékony, bunkó személyiség. Zaklatja, sőt bántalmazza Izukut, mert az gyenge, aztán még dühösebb lesz, amikor a fiúról kiderül, igen is képes erőt felmutatni. Mindenkivel üvöltözik és káromkodik. Kétségtelen, hogy mindeközben egy zseni is, ám ettől még nem lesz elbűvölőbb. Ennek ellenére nem csak én, hanem általánosságban a közönség igencsak kedveli.

Alá kell írni valóban érdekes karakter, de hogy miért lett ennyire közkedvelt, az már egy fogas kérdés, amire megpróbálok választ adni.

1. érdekes, eredeti. A zsenik legtöbbször a valóságban sem közkedvelt figurák, nem tipikusan olyanok, akire azt mondják, csupaszív, de ennél is jellemzőbb, hogy közvetlen környezetük kifejezetten kellemetlennek, hidegnek, arrogánsnak írja le őket. A szarkasztikus, cinikus, magának való, antiszociális zseni karakterét már elég sokat láttuk. Katsuki valami új.
2. fiktív karakter. Könnyen lehet, hogy legtöbbünk valóságbeli megfelelőit messziről elkerülné, és a legkevésbé sem szívlelné, ám mivel egy fikcióról van szó, megbocsátóbbak vagyunk, ha lehet így fogalmazni. Érti, aki érti.
3. fejlődik, több mint amit látunk, amit láttat. Ahogy én látom, Katsuki érzékenyebb, mint azt gondolnánk. Nyilván nem homlokegyenest eltérő személyiség, de valószínűleg ez a nagyon szélsőséges viselkedés valamit leplezni is igyekszik. Bár ez puszta találgatás, vagy mondhatjuk megérzés, az biztos, hogy több van benne.
4. győztes alkat. Talán nem én vagyok az egyetlen, aki önbizalom-hiányos lúzerként, felnéz azokra, akik ennyire határozottak, ennyire magabiztosan haladnak a céljuk felé (bár ugye könnyen lehet, hogy Katsuki önhittsége, ami ugye már nem ugyanaz, az elvárások mellett, épp a bizonytalanságát kompenzálja).
5. Szimplán idióták, netán mazochisták vagyunk.(Oké, ez vicc. XD)

Stain és amiben igaza van

Végül pedig a ráadás: a második évadban feltűnő Hősgyilkos Stain, akivel Iida, Izuku és Shouto küzd meg. Bár egy bűnözőről van szó, igen sokan felkapják a fejüket, amikor fény derül élettörténetére és eszméire, céljaira (?). Nyakatekertnek tűnik, de Stain azért öl meg jó néhány hőst, hogy a többi társa észbe kapjon és végezze rendesen a munkáját. A férfi úgy látja, a hősök többsége valójában nem érdemli meg ezt a címet, igazából csak pózoló, lusta bohócok, akik híján vannak egy valódi hős jellemvonásainak és tetteinek. Aki pedig az orránál és a rajongásánál továbblát, az belátja, van igazsága. Azokon a kritikákon se csodálkozom épp emiatt, melyek határozottan nem kedvelik az animét amiért a hősök világát így lealacsonyítja. (Persze nem értek egyet vele, túlzásnak tartom.)

A tény attól még tény, a BNHA-ban közel sem minden hős érdemli meg címét. Az már más tészta, hogy Stain eszköze és eljárása a legkevésbé sem elfogadható, mindazonáltal akadna min változtatnia a hősök világának.

Boku no Hero Academia, 2016 és 2017, alkotó: Kohei Horikoshi (manga).