2017. dec 11.

Egy kis történelem

írta: Aoi Sakura
Egy kis történelem

Yuval Noah Harari: Sapiens

„A tűz tett minket veszedelmessé. A pletyka együttműködővé. A mezőgazdaság még éhesebbé. A mitológia tartotta fenn a törvényt és a rendet. A pénz adott valamit, amiben mind bízhatunk. Az ellentmondások teremtették meg a kultúrát. A tudomány tett minket a teremtés urává. De egyik sem tett boldoggá…” (A könyv fülszövege)

sapiens.jpgAz előszóban különös történészként aposztrofált szerző nem kevesebbre törekszik könyvében, minthogy megírja az emberiség (egész pontosan a Homo Sapiens) rövid történetét. A történetet, melyben a főszereplő faj jelentéktelen állatból istenné lett.

A Sapiens nem regény, de nem is száraz történelemkönyv. Egy lenyűgöző, érdekes munka, amely sok mindent tartogat számunkra, több olyan tényt is, amely meghökkentő, esetenként igen kellemetlen, kényelmetlen.

Hogyan lett a Homo Sapiens, mely csupán egy faj volt a többi állat között mára a Föld és lassan a teremtés ura? A szerző szerint ehhez négy forradalmi változásra volt szükség.

A kognitív forradalomra, mely lehetővé tette (más emberfajokkal ellentétben), hogy hatékonyabban, nagyobb csoportokban éljünk, vadásszunk. A kognitív forradalom takarja az elképesztő nyelvi képességeinket, melyekkel sokkal több és pontosabb információt tudtunk megosztani, mint más fajok. Ez a nyelv fontos kulcs, mert segítségével mind a világról, mind a közösségről többet tudhatunk és oszthatunk meg. Bár meglepőnek tűnhet, a pletyka az egyik alapköve annak, hogy őseink nagyobb számú csoportokat voltak képesek összehozni és együttműködésre bírni. A másik ilyen alapkő, amely már hihetetlen méretű törzseket és szövetségeket hívott életre a fiktív nyelv, az a képességünk, hogy nem létező dolgokról is beszélünk. Ez vezet a mítoszokhoz, eleinte törzsi védelmezők, totemek képében, melyek alatt egyesülnek az emberek, pontosabban sapiensek. Akik aztán meghódítják a világot, ilyen vagy olyan módon kipusztítják/ellehetetlenítik a többi emberfajt, valamint kiirtanak több száz javarészt nagytestű emlősfajt.

Évezredekkel később útjára indul „a történelem legnagyobb csalása”, a mezőgazdasági forradalom. Elődeink megkezdik uralmukat bizonyos állat- és növényfajok felett. Új életmódjuk, mellyel nem csak nem kell, de nem is lehet vándorolni, egyszerre növeli meg hihetetlen mértékben a népességet, jelent jóval nagyobb kiszolgáltatottságot (mivel a nomádok egyszerűen kerestek más élelemforrást, ha egyik-másik különböző okokból elérhetetlenné vált) és taszít keserű körülmények közé sokakat. A szerző fel is teszi a kérdést: vajon mi bírta rá a törzseket egy olyan váltásra, mely után az egyének többsége rosszabbul élt, mint annak előtte? A bűnös nem más, mint a fiktív nyelvvel kialakult mitológia, mely létrehozta és fenntartotta a törvényeket és a rendet.

Feltételezem, most többen örülnek, hisz nem hisznek a szellemekben, mesékben, vallásokban, mitológiákban. És ekkor jön az arculcsapás: minden rendszer, minden létrehívott törvény fiktív. Ma a demokrácia, a törvényeink, az emberi jogok épp annyira létezők, mint a maguk idejében az egyéb mítoszok. Fikciók, amelyekben hiszünk, ezért működnek (úgy ahogy).

A harmadik fázisban három ilyen fikciót teremtettünk, mellyel egyesíteni kívántuk egész fajunkat. A birodalmakat, a vallásokat és a pénzt. Ezek közül az egyértelmű nyertes a pénz, mely valóban az egész világot meghódította, míg a legnagyobb birodalmak és vallások is csupán korlátozott hatóerővel bírtak.

Végül a tudományos forradalom következett. Miért pont Európa, a britek, spanyolok, portugálok, hollandok, franciák alapozták meg a mára egyetlen világméretű birodalmat? Miért ők hódították meg az ismeretlen földeket, mikor a kínaiaknak is megtehették volna? Mert Európa ismerte fel elsőként tudatlanságunkat. Ez a felismerés pedig tettekre sarkallt, tettekre, melyekhez szorosan kapcsolódott a pénz. A kíváncsiság, a nyereség utáni vágy, a pénz iránti bizalom (és rengeteg áldozat) repítette fel az embert a csúcsra. Megteremtettünk egy globális birodalmat, és úgy fest, nem is olyan sokára a teremtés urai is mi leszünk, köszönhetően a tudománynak.

Egész jól hangzik, nem? Mi lennénk a dicsőséges hódítók, akik az istenné válás küszöbén toporognak. DE mibe került ez nekünk, mibe került a többi fajnak, a bolygónak? Sokba, túlságosan is sokba. Rengeteg fajt tüntettünk el a Föld színéről, a többi fajjal ellentétben mély, helyrehozhatatlan sebeket ütöttünk az ökológia szisztémájában és – bár az egész emberiséget nézve fejlődtünk – az egyének szintjén már igencsak kérdéses, valóban boldogok vagyunk, valóban előnyösebb a mai életvitelünk?

Evolúciós szempontból a legsikeresebb faj vagyunk (legjobbak a pusztításban is), de ha megkérdezhetnénk különböző korok, különböző egyéneit, vajon mit mondanának? A kollektív sikerünk boldoggá tesz egyenként minket? Ellensúlyozza a szenvedést?

Ez csupán egy nagyon rövid összefoglalója a történetnek, akit érdekel a téma, ajánlom, hogy merüljön bele, rengeteg érdekes dologra lelhet.

Yuval Noah Harari, Sapiens, Animus, Bp., 2017.

Szólj hozzá

történelem tudomány vallás pénz forradalom fikció mezőgazdaság emberiség mítosz homo sapiens kognitív birodalom Könyv Yuval Noah Harari Sapiens állatból istenné