Már nem is emlékeztek arra az időre, amikor még nem voltak együtt, mintha olyan nem is létezett volna. Egy nap mégis elváltak, Hit ott maradt egyedül a házban, míg Remény az utakat rótta. Nemsokára mindketten szenvedtek a magánytól és az éhségtől. Az emberek, akik eddig táplálták és szerették…

Felriadok. Ugyanott ülök, abban a barlangban, ahol már századoknak tűnő idő óta csapdába estem. Valamikor réges-régen érkeztem ide, követve az utat, amiről azt mondták, az enyém. Emlékszem, nagyon fáradt voltam és szomorú, minden erőmet felemésztette az út s elorozta minden reményem. Itt annak…

Az észt-finn származású írónő így ír a könyvről utószavában, ezzel összefoglalva a két központi témáját a regénynek: „Gyerekkoromban lehetőségem nyílt közelről megismerni a szocializmus következményeit és a kolhozok valóságát, íróként nem tehetek mást, mint megpróbálom megőrizni azt a világot,…