Persze, mindenki így tartja, de a valós kép nem ezt mutatja. Nagyon nem csodálkozom rajta, elvégre ilyen világban élünk. Egyfelől legyél egyedi, kreatív, más, mint a többi, másfelől azért ott vannak a diszkrét tiltó táblák, amelyek kijelölik azt a kört, amin belül válogathatsz, ha csak nem akarsz megbélyegzett lenni. Legyen szó bármiről is, mindennek van trendje, mindennek van elfogadott, előre legyártott forgatókönyve, és jaj, neked, ha ettől túlságosan eltérsz.

Legyen meg a saját stílusod, de közben unos-untalan az arcodba tolják, milyennek kéne lennie a hajadnak, milyen ruhát hordj, röviden kövesd a trendet, amit valaki más megálmodott. És ez még a legkevesebb, arra is megvannak a szabályok, hogy hol kell tartanod az életben. Ott a lista, aminek elemeit szépen pipálgatod ki, ha nem, nos, az a te hibád. Nem, nem a te dolgod, az egyéniséged, hanem a hibád. Mindenre van aktuális, időről időre változó, előnyben részesített forgatókönyv, amit az e szerint élők zöme szeret úgy definiálni, hogy ez az élet rendje. Szerintem meg az élet egyetlen rendje az az, hogy mind meghalunk. Egyébként mivel az életnek nincs értelme, azt csupán mi adjuk rá, ezért rendje sincs, csak mi igyekszünk valamit találni, valami alapján tájékozódni a káoszban. Legfőképp meglelni egy kiskaput, amin keresztül elmenekülhetünk a halál elől, természetesen ez sosem sikerül.

Igazából nem értem ezt a jelenséget, csak állok előtte hülyén, és azt ismételgetem: mennyire logikátlan! Hogy a fészkes fenébe legyek önmagam, egy egyedi jelenség (mint elvileg mindenki), ha közben az orrom alá tolnak egy szerződést, melyben kapok egy rakás feladatot, amit illik teljesíteni, már amennyiben nem akarom, hogy semmibe vegyenek, elítéljenek vagy „aranyos” jelzőket ragasszanak rám? Könnyű mondani, mit számít, csakhogy a természet tréfájának köszönhetően az ember társas lény, ezen felül igényli mások megbecsülését, elismerését, egyik alapvető szükséglete, tehát azzal, hogy szembe megy a sodrással felvállalja, ideiglenesen vagy állandó jelleggel hiányt szenved. Ennek ellenére vannak, akik ezt választják, aztán sokszor kiderül, nincsenek teljesen egyedül.

Ha már logikátlan, a fölött se nagyon tudok napirendre térni, hogy egyfelől kijelentik (amit én is tudtam), a macska nagyon tiszta állat, felesleges fürdetni, kivéve, ha például bőrbetegség indokolja, ehhez képest az első javaslat a művelethez: szoktassuk már kiskorától hozzá. Fuck logic, de most komolyan. Megjegyzem, borzasztó nehéz eljárás ez, legalábbis nálunk az volt, és még lesz másik hét. Az eredmény pedig egy felére fogyott, csuromvíz, gyilkos tekintetű házikedvenc. A hajszárító elől inkább plafonra mászott, úgyhogy maradt a törölköző és a fűtés. Tipikus, hogy megfeledkeztem az arany szabályról, miszerint mindig legyen nálad törölköző. Ennek következtében jó negyedórán át kergettem szerencsétlen párát a lakásban, mire megszárogattam. Vérszomjas bosszúját még nem teljesítette be, viszont ha sokáig nem jelentkezem, akkor tudjátok, mi történhetett.

A címadó zene: https://www.youtube.com/watch?v=Sr0ixTMg5eI

Hasonló jó kis zenei alá/föléfestést találtok itt: https://www.youtube.com/watch?v=Y50w4ahp9zA&t=569s