Két festmény volt a szobában, ahol dolgozott, egymással szemben. Munkáját nehéz lenne egyszerű és egyértelmű címkével illetni. Fiatalokkal foglalkozott, olyanokkal, akiknek komoly problémájuk volt. Bárhonnan bármilyen közegből is érkeztek, kemények voltak és elveszettek, dühösek és szomorúak, az élet már jócskán megtépázta őket. Nemhogy jövőképek, jelenük sem volt. Jellemzően csak az első képet érzékelték, de mindenképp az érintette meg őket.

A kép nagy részét egy folyó keresztmetszete töltötte ki, fölül csupán egy vékony sávban látszott a környezet, a másik part egy szeletkéje. A folyóban megannyi felfelé szálló buborék, melyek a felszínen összegyűltek, úgy ültek egymás mellett, akár madarak a villanydróton.

Ez volt az ő világuk, melyet ellepett és egyértelműen uralt az a megszámlálhatatlan buborék a mélyből, traumáik hatásai, a tudat homályos mélységeiben élő lények létezésének bizonyítékai. Számukra ez volt minden, ezek voltak ők.

Számára azonban ez a kiindulópont volt, a kezdet. A cél pedig a második festmény, melynek egy harmadát a buborékokkal telihintett folyó foglalta el, nagyobb részt viszont egy hósipkás hegy uralta, a kettő találkozási pontján pedig egy aprócska ember alak álldogált, háttal a szemlélőnek. A kiemelkedés, a jelen s a jövő meglelése volt a cél, tudatában a múltnak, de maguk mögött hagyva.

A változás folyamata időt vett igénybe és sok munkát, melynek oroszlánrészét nekik maguknak kellett elvégezniük. Nem ő volt a hős, csupán a segítő, míg szükségük volt rá.

Sohasem hívta fel figyelmüket a képekre, hagyta, hogy ők válasszák meg, melyikkel szemben szeretnének helyet foglalni, s ők hétről hétre meghozták ezt a döntést. Sokáig ültek a buborékokkal farkasszemezve, de aztán majdnem mindegyiküknél elérkezett a nap, amikor már észrevették a másik festményt is. Lopva ismerkedtek vele, mígnem egyszer le is ültek elé. Az első ilyen találkozást követően nem egyszer előfordult, hogy megrémültek és visszamenekültek a buborékok ismerős közegébe, de ahogy az elvetetett mag is kinő egyszer, úgy ők is újból felemelték fejüket a másik kép felé, melyből aztán ismerős látvány vált.