Sötét van; ránehezedik ez a legteljesebb, tökéletes sötétség, ami nem puha, vékony pléd, sokkal inkább egy súlyos dunyha, amit ólomtollakkal béleltek ki, és egyáltalán nem melegíti.
Hideg van; a víz (a bűzös, mocskos lé), amiben fekszik, megadva magát a sötétség súlyának, jéghideg, mégis marja…
A megrendelővel másnap találkozott. Izgatott volt, mint mindig. Szerette ugyan a saját képeit is, azokat, amiket nem kérésre, fizetésért festett, de sokkal jobban kedvelte ezeket a munkákat, a történeteket, melyek a képekhez tartoztak. Ez a történet pedig túlzás nélkül az egyik legszebb volt mind…
Murakami Haruki nálam egy külön kategória. Bár minden magyarul megjelent könyve megvan, és a jelen kötetet kivéve mindet többször is olvastam, a blogra még valahogy sosem írtam róla. Vannak dolgok, amihez az ember nem mer hozzányúlni, nem tudja, hogyan is fogjon neki. Igazából annyira sajátos,…
(A Halványuló élet folytatása)
A falujabeliek napokig kutattak utána, de nem lelték. Végül azzal zárták le a keresést, az asszony a folyóba veszett s az elsodorta. Tényként könyvelték el halálát, ám egy kérdés továbbra is foglalkoztatta őket: Hová tűntek el az utóbbi években látványosan halványuló…
Két festmény volt a szobában, ahol dolgozott, egymással szemben. Munkáját nehéz lenne egyszerű és egyértelmű címkével illetni. Fiatalokkal foglalkozott, olyanokkal, akiknek komoly problémájuk volt. Bárhonnan bármilyen közegből is érkeztek, kemények voltak és elveszettek, dühösek és szomorúak, az…