Ez az anime nem csupán azért varázslatos, mert mágusok, varázslók, boszorkányok, sárkányok és tündérek a szereplői, hanem azért is, amit mutat/ad nekünk.

Főhősünk, Hatori Chise, árva, akit elhagyott apja és majdnem végzett vele anyja, ám végül inkább öngyilkos lett. Az árván maradt lány sanyarú sorsa betetőzni látszik azzal, hogy eladják, mivel egy Éji Gyermek, aki különleges a mágusok és varázslók számára.

Elias Ainsworth lesz az, aki megvásárolja, s ezzel egy új élet kezdődik Chise számára a mágus tanonca és menyasszonyaként. Bár ezen az úton sok kaland és kihívás akad, a középpontban mégiscsak a kapcsolatok és elsősorban Chise személyiségfejlődése áll.

Chise az új környezetben kapcsolatain és tapasztalatain keresztül kilép önmagába zárt, csak a szenvedésre fókuszáló, korlátozott tudatállapotából, újra felfedezi múltját, önmagát, a világban elfoglalt helyét. Ebben pedig óriási szerepe van lassan kiépülő új kapcsolati hálójának. Segít másokon, s ezzel saját magának is utat nyit egy újfajta értelmezéshez, kitágul világa és ezzel gazdagszik élete. Szembesül mások szenvedésével, ugyanakkor feloldja múltjára vonatkozó blokkját, ráébred, a szülei valamikor szerették s végül is anyja mégiscsak megkímélte. Könnyű meg nem értettnek érezni magunkat, míg úgy hisszük, egyedül vagyunk. Ha pedig megértjük s megéljük mások szenvedését s valóságának egy darabját, sajátunkat más szemmel nézzük.

E kapcsolati háló minden személye és története megható s fontos lépéssel viszi közelebb Chisét, s legtöbb esetben a másik felet egy teljesebb, vagy inkább másabb, mélyebb élethez, világképhez. Mégis két olyan személy van, akiknek kiemelt szerep jut. Egyikük Elias, a szörnyeteg mágus, aki se nem ember, se nem tündér, aki épp úgy keresi önmagát, helyét, válaszokat, mint Chise. Az anime az ő szerelmük története is, méghozzá egy nagyon jó szerelmi történet. Nem rózsaszín felhős, eltúlzott érzelmes, hanem két személy igazi kapcsolata. Elias és Chise eleinte pusztán felhasználják egymást, majd az események során ez egy teljesen más irányba bontakozik ki. Megismerik a másikat, összecsiszolódnak, ami igen együtt jár azzal, hogy nem értenek egyet, olykor megbántják egymást, hogy kapcsolatukat ők maguk építik fel, nekik kell ezen folyamatosan dolgozni. Lehet, hogy megismerkedésük, találkozásuk története igen furcsa, nem egy klasszikus felállás, de ez is jó, felhívja a figyelmet arra, hogy ilyen is van, hogy nem egy elképzelt forgatókönyv alapján születnek szerelmek s nem az alapján bontakoznak ki. Elias és Chise problémái s kapcsolatuk alakulása egy életszerűbb szerelmet mutat be, ahol két különálló embernek bizony nem megy ripsz-ropsz, pláne magától egy kapcsolat létrehozása s fenntartása.

A másik személy, aki amolyan főellenségként azonosítható, Joseph/Cartaphilus, egy visszataszító, kegyetlen tetteket véghez vivő mágus, aki valójában mások szenvedésével kívánja enyhíteni sajátját. A fiú Chise ellentéte, míg a lány hamarost bekövetkező halálával, törékenységével viaskodik, addig ő halhatatlanságának átkától szabadulna. Nem árulom el, mi lesz az ő konfrontációjuk vége, a lényeg különben sem ez. Az ellentétek valóban kioltanák egymást, valóban kibékíthetetlenek vagy létezik köztük kommunikáció s esély egy produktív megegyezésre? A kérdésre adott személyes válaszunk életünk egyik legperdöntőbb válasza, mely alapjaiban befolyásolja gondolkodásunk, élet s világszemléletünk. Ha az első állítás igaz, akkor az ellentéteket meg kell szüntetni, akkor mindenképp csak az egyik fél maradhat, ám ha a második, egy másik dimenzió nyílik meg előttünk, ahol állandó harc és rombolás helyett építkezhetünk is, még akkor is, ha ez nyilván sokkalta nagyobb belső feszültséggel jár, mint az egyszerű eltörlés.

A Mahoutsukai no yome ezeken felül jól példázza, mi mindenre képes egy kapcsolat, ha a két fél képes egymáshoz közeledni, nyitni a másik felé, hogy mi mindent kaphatunk egy rövid ismeretség során is, ami átformálja életünk bennünk alakuló képét.  

Mahoutsukai no yome, 2017-2018, alkotó: Kore Yamazaki (manga).