Adott egy fiatal lány, Juri, aki egyetemi évei után éppen munkát keres, miközben a családja egy kész csődtömeg, szabadulni igyekezne tőlük. Tervei és élete azonban fenekestől felfordul, amikor bátyját és unokaöccsét elrabolják. Ekkor derül fény a nagypapa által őrzött családi titokra, rendelkeznek egy bizonyos kővel, mely kapu egy különös világba, amit Megrekedésnek neveznek. Valószínűleg kitaláltátok, ez ugyanaz a világ csupán minden megáll, beledermed a pillanatba. Ez alól csak azon személyek jelentenek kivételt, akik a belépéskor egyesülnek a Lélekkalauznak nevezett lénnyel.

Innentől egyszerűnek tűnik visszaszerezni elrabolt családtagjaikat, csakhogy nem csupán ők mozognak a megdermedt világban, melyről ráadásul igen keveset tudnak. Célpontok lesznek egy világban, ami már önmagában is rengeteg veszélyt, érdekességet tartogat. Felveszik hát a kesztyűt a másik féllel szemben, közben pedig nem kevés információt szereznek a Megrekedésről (és önmagukról).

 A kalandos eseményeken és érdekes világon kívül egyebet is tartogat számunkra ez az anime. Lássuk, mi volt az, ami engem megfogott benne!

Egy ilyen világba való szabad belépés igen kecsegtető, sok lehetőséget kínáló dolog. Valami, amivel szinte bármit megszerezhetne az ember: pénzt, hatalmat, sikert, tudást. Sejtem, mindenkinek megfordul a fejében most, mit kezdene ő egy ekkora lehetőséggel. A valóságban is adódnak ilyen nagy lehetőségek, melyek fejlődést ígérnek, melyek után két kézzel kapkod az emberiség, hisz (sarkosan megfogalmazva) az állandó növekedés a mi istenünk. De ahogy a nagypapa sem vette észre, mi is elsiklunk az ár felett, amit ezért fizetünk, mi és a környezetünk. Ugyanis, bár a nála lévő kő az egyetlen, mellyel szándékosan be lehet lépni e világba, létezik több alárendelt kő, ezek – tekintet nélkül arra, aki épp birtokolja – magukba szippantják tulajdonosaikat, akiknek fogalmuk sincs, mi történik s hova kerültek. A cselekvő tette másokra is hatással van, ám ő erről mit sem tud. Fel kellene talán tenni a kérdést s megfontoltan meg is válaszolni: a fejlődés, melyet egy-egy lehetőség ígér, milyen más következményekkel jár, úgy magunkra, mint másokra nézve? Továbbá e válasz alapján: megéri-e a fejlődésnek ezen formáját választani? (A nagypapa és Juri ezt megteszi a későbbiekben.)

Sajnos még ezzel sem kerüljük el az olyan döntéshozók kártékony munkáját, mint az apa karaktere vagy a „főellenség”, Sagawa.  Utóbbinak bármit megér saját célja, egy vallási szervezet vezetőjeként még be is csapja híveit, azt hazudja, ez a nagyobb jóért, egy jobb világért kell. (Ismerős a jelenség, ugye?) Az apa ennél kisstílűbb, mégis oly hasonló. Csak az jár a fejében, milyen hasznot tud húzni e világból, minden más lényegtelen. Viszont nincs tekintélye, hatalma, igazi befolyása a családban, ezért nem valódi döntéshozó, s nem tud igazán ártani.

Érdemes még górcső alá venni magát a Megrekedést. Mit szimbolizálhat? Ha az előző gondolatmenetemet követjük: a döntést, mely csupán egy pillanatnak tűnik, mégis rendszerint hosszabb-rövidebb folyamat eredménye. Innen nézve megérthető e világ egyik jelensége is. Azt, aki a Megrekedésben feladja, ott akar maradni, nem viseli el a mentális megterhelést, felemészti a Lélekkalauza s Hírnökké/Védnökké válik. Ezek a lények azonban legtöbbször hamar elpusztulnak, az emberrel együtt, akit felemésztenek.

A Megrekedés hasonlít ahhoz az állapothoz, melyet az egzisztenciális pszichológia kozmikus perspektívaként ismer. Azzal, hogy megáll az idő s vele a világ, kilépünk a szokott perspektívából, kívülre kerülünk, ahonnan más színben tűnnek fel a dolgok, eltolódnak a hangsúlyok. Ebben az állapotban hosszútávon létezni viszont a lehetetlennel határos, felemészt, könnyen elveszhetünk benne. Ha ebben a perspektívában ragadunk, meglehet, hogy nem hozzuk meg a döntést, mert a kozmikus távlatból az jelentéktelennek és értelmetlennek tetszik.

Sagawa mégis e világ királya akar lenni, úgy véli, lehetséges szert tenni a Védnök/Hírnök erejére, miközben önmagát is megőrzi, azaz saját akarattal rendelkezik. Érthető, hogy csalódásai miatt nem akar többé a mindennapok valóságában élni, kívülre kerülve, egy látszólagos hatalom birtokában óhajt felülemelkedni rajtuk. Kevésbé érthető, miért kell e céljához másokat feláldoznia, akkor is, ha azok már megadták neki, amire vágyott, ha már szükségtelenek. Juriék békén hagynák, ha nem kellene attól tartaniuk, elpusztítja őket. Talán azért teszi, mert erre vár? Hogy halálával eltűnjön szenvedése, s ő újjászületve, tiszta lappal kezdhessen? Nincs meg az ereje, bátorsága, hogy kilépjen e biztonságosnak vélt perspektívából, s ezért másokra bízza magát?

Akárhogy is, csak ajánlani tudom nektek ezt a misztikus, olykor kissé hátborzongató, kalandos darabot, melynek többféle értelmezést is adhatunk.

Kokkoku, 2018, alkotó: Seita Horio (manga).