Van az a mondás: az egész világ eladó, és tényleg még az emberek is. Ám ha minden eladó, kell, hogy legyen kirakat is, odatülekedik hát mindenki, mert ugye, ha a szép csendben porosodsz a raktárban, vagy a bolt egyik eldugott sarkában, a kutya nem néz rád. A vevők többsége ugyanis csak a kirakatot nézi, a többi, mintha nem is létezne.

Szóval, azt hiszem, agyamra ment az internetes portálok és kommentelők egy jelentős hányada, utóbbiak viszont az utcán is járnak, és képesek azon kevés alkalommal is kisütni az idegrendszerem áramköreit, amikor az mp3 nélkül, védtelenül kimerészkedem. No, igen, kérem szépen, aki allergiás a hülyékre, az így járt. Csak az az igazság, azért bennem arra is van igény, hogy valamennyire tájékozódjak szűkebb és tágabb környezetem eseményeiről, nyilván nem mindenről, mert az látástól vakulásig eltartana.

A politikát most szándékosan kihagyom, az egyébként is olyan, mint egy színpadra kitett darázsfészek. (Ha már kirakat és politika, azért mégis ideszúrom Trumpot, a Nobel-díjat, az állítólagos óriási békét Észak-Koreával.) Attól is tekintsünk el, hogy a média mennyire szenzációhajhász, elvégre olvasó akkor akad, ha kirakatba jutottál, már pedig ez ritkán történik meg, ha nem haladod meg a közönség egyre magasabb ingerküszöbét.

Itt és most az átlagemberről lesz szó, már azon átlagról, aki ellenállhatatlan, zsigeri késztetéstől viszkető tenyérrel kiböfögi az online éterbe velős és megtámadhatatlan igazát. Egyszerűen szólva próbál bejutni a kirakatba, ha csak ideiglenesen is. Ettől semmi sem tartja vissza, még olyasmi sem, mint az empátia, vagy jóérzés. Neki akkor is muszáj mondania, ha egy városi oldalon valaki az eltűnt macskájáról érdeklődik. Kötelező belerúgnia a szerencsétlenbe, aki ott tudta meg, elütötték kedvencét, fel kell világosítania, ez az ő hibája, a macskát bent kell tartani, mire jön a következő, aki meg vérben forgó szemekkel üti a klaviatúrát, hogy az állatkínzás, ha a lakásban van. Innen már csak a harmadik hiányzik, aki szereti az állatokat, de semmilyen büdös dög nem való a lakásba. Hölgyeim és uraim, ez olyan ocsmány, hogy már gyönyörű.

Menjünk tovább! Adott egy kerület, ahol a mélyen utált kormányzati szervek érdemi segítség helyett úgy kívánják megoldani a kóbor macskák problémáját, hogy megbüntetik azt, aki mocskos módon etetni merészeli őket. (Mondjuk, mit csodálkozunk, elvégre a hajléktalanságot is megtiltjuk és akkor nincs. Hovatovább azokat az embereket is törvényesen büntethetjük, akik segíteni merészelnek.) Na, ez is onnan indult, hogy valakinek bökte a csőrét, hogy a szomszéd etet néhány macskát. Értem, valóban probléma, a sok kóbor állat, aminek egyik fő okozója éppen az ember, aki meggondolja magát, nem ivartalanít stb. A másik probléma ez a hozzáállás, ha valami nincs szem előtt, akkor nem létezik, azaz a szomszéd nem rak ki kaját, nem látom a kóbor állatot, akkor nincs is. Részemről a probléma megoldva.

Ezen cikk alatt aztán egy illető felhívja a figyelmet arra, ahhoz is először kajával oda kell szoktatnia az állatot, hogy utána (saját költségen) ivartalanítassa, már pedig néhány ilyen macska aztán rendet tart a környéken, plusz nem hoz létre több szaporulatot. Erre valaki másnak mindenképpen meg kellett szólalnia, miszerint előző hozzászólónk az utcán fetrengő hajléktalanon bezzeg biztos átlép. No bazzeg! Mindenki szégyellje magát, aki most és azonnal nem oldja meg a világ összes élőlényének problémáját egyszerre, egymaga. Az, hogy mindenkinek vannak korlátai, anyagiak, idő, energia, bagatell dolog, ugyan, kérem. Ezen az alapon, én befogadtam egy kirakott kiscicát, de dögöljek meg, mert hajléktalanokat nem szállásolok el, sem a környék összes többi kóbor állatát. (Nekem amúgy nyolc, végül is mondja, anyám is ki akart kapartatni magából, aztán mégse, biztos jobbat tett mindenkinek, hogy annak bűnével terhelten cseperedtem fel, hogy tönkretettem az életét, és hidd el ezt bőven elégszer tudtomra adta, nemcsak szavakkal.)

Amíg a kóbor állatok problémája itt is csak egy túltolt önkormányzati rendelkezés apropóján kapott nagy nyilvánosságot, addig a vemhes szurikáta elpusztulását napokig, tán hetekig is boncolgatta a média és az istenadta nép, melynek tagjai hirtelenjében mind tökéletes szülőkké, állatkert-igazgatókká, tanárokká és hős állatvédőkké avanzsáltak a kirakatban. Aztán, hogy otthon, a „négy fal között” kik is valójában, azt a kirakat elfedi jobbára. Megeshet, akadt olyan köztük, akinek a gyereke valójában mégse oly tökéletes, netán találnánk olyat köztük, mint az a városban szocializálódott, de kiköltözöm vidékre, mert az olyan menő mentalitású egyed, aki aztán a szomszéd macskáját szeretné eltüntetni a föld színéről, mert az az ő kertjébe merészelt kakálni. Arról persze sejtelme sincs, hogy vidéki, nagyon trendi kertjét, valószínűleg nem csupán ama bizonyos macska látogatja, de egy sor más élőlény is, ott hagyva mindenféle testnedvét. Ezekben az időkben, midőn rohamosan megnőtt kis hazánk medveszaporulata, az is megeshet egy reggel a medve fog a kertjébe tojni.

Dehogy ne csak állatokról legyen szó, öljük mi egymást is rendesen, háborúban állunk, csak épp egyelőre szavak a fegyverek (van a világnak jó néhány olyan része, ahol nem, ahol éles lőszerrel hadakoznak, de ez most nem idetartozik, fene a pofámat egyszerre egy helyen nem tudok a világ összes jelenségéről írni). Mert egy tragédiáról is az jut eszünkbe, miért szült, miért ezt vagy azt tette, miért nem, mert a csend, vagy az egyszerű részvét, netán az eset mögött meghúzódó valódi probléma nem elég feltűnő, nem elég csillogó, már pedig így aztán nem kerülünk kirakatba.

Te, drágám, mindig megmondod a frankót, a te életed tökéletes, te tudod, hogy másiknak mit s hogyan kellene. Holott (és itt most egyetlen témából hozok példát) fogalmad sincs, mit érez a nő, aki az abortuszáról hoz döntést, vagy éppen azt, milyen annak felnőni, akinek az anyja nem tette meg, bár akarta volna, de még csak azt sem tudod, hogy nincs száz százalékos védekezés, ostobaságodat és érzéketlenségedet pedig büszkén mutogatod.

Drágáim, én elfáradtam ebben, úgyhogy most ezt a kis csomagot itt lerakom a bolt poros sarkában és megyek vissza abba a világba, ahol nincs kirakat, ellenben van sok minden más. Mert a látszattal ellentétben nem ez az egész világ, s akadnak részei, melyek nem eladók.