Ez a rövid anime egy olyan világot mutat be, melyet egy virtuális idol teremtett a valóság helyett, hogy az embereket boldoggá tegye. Persze erre főhősünk, Shikishima Ritsu csupán a második vagy harmadik részben ébred rá, azonban írásom szempontjából sokkal kevésbé az események számítanak. Szó mi szó egyébként sem történik olyan sok minden, alakul egy csapat azokból, akik felébredtek a Mobius, e másik világ mákonyából, akik kénytelenek szembesülni valóságos énjükkel és életükkel, miközben haza szeretnének jutni, ám a Mobius hívei és az alkotója, μ nem eresztik őket.

μ persze értetlenül és dühösen áll a tény előtt, nem mindenki boldog, sőt el akarnak menni, vissza arra a helyre, ahol annyi rossz történt, ahol létezett fájdalom és szenvedés. Talán már élőben is találkoztatok hasonló emberrel és a mondattal: Én boldoggá akarlak tenni, mindent megteszek és te mégse vagy az. Mindez szemrehányásként, holott mi mind csak emberek vagyunk, nem tündérkeresztanyák, hogy suhintunk egyet a varázspálcánkkal, s a másik rögtön boldog emberré lesz. Hogy a boldogság pontosan mi is lenne, arról lehet gondolkozni, vitatkozni, de az biztos, nem egy termék, amit valaki megvehet vagy átadhat. Ahogy az is nyilvánvaló, mindenki számára más és más a boldogság. Hogy érzékletesebb legyen, az, amit írok, alkotok nekem ad boldogságot, vagy bármi mást; lehetséges, hogy az olvasóban is elindít, felidéz, megmozgat valamit, de azt nem közvetlenül én adom neki, az írásom maximum az első szikra hozzá. Akarhatom én bármennyire az olvasó nem lesz törvényszerűen és engedelmesen boldog (vagy bármi más), nem vagyok varázsló, hogy boldoggá tegyek másokat. μ egész egyszerűen ezt képtelen megérteni, ez az, amit nem tud, ha még egy embert talán el is lehet altatni a boldogságnak címzett mákonnyal, mindet lehetetlen.

Az is kérdéses, valóban ellentétes a fájdalom és a boldogság, biztos, hogy ha nincs az életemben fájdalom és szenvedés, boldog vagyok? Természetesen, a válasz nem. Nyilván megkönnyebbüléssel tölthet el, ha elmúlik a fájdalom, de ez még nem vezet automatikusan boldogsághoz, ahogy akkor is átélhetünk boldog pillanatokat, ha szenvedés és fájdalom van bennünk. (Legalábbis én így tapasztaltam, de lehet, nem vagyok jól bekötve.) μ elképzelése e miatt is bukásra van ítélve, túl egyszerű egyenlettel dolgozik, úgy hiszi, ha megadja, amire vágyunk és eltörli mindazt, ami fáj, ami szenvedést okoz, az elég a boldogsághoz, ám ez inkább elégedettséget szülhet, ami nem rossz ugyan, de nem ugyanaz.

Érdekes ez a másik valóság koncepciói is ebben a kontextusban. Legjobb emlékeim szerint Hararinál olvastam, lehetséges, a jövőben mi is hasonló, virtuális világokban fogunk élni. Én aztán meg nem mondom, ez jó avagy rossz, tartom valószínűnek ez sem olyan egyszerű. Lehetséges, hogy akad, akit boldoggá tesz a saját világa, egy másféle valóság, de egész biztosan nem mindenkit, ráadásul veszélyes üzem teljesen elszakadni a valóságtól, megvan az ára, ahogy a későbbiekben az anime során is láthatjuk. Továbbá azt is felveti, vajon nem hamis boldogság-e ez? (Egyáltalán beszélhetünk ilyenről?)

Szintén érdemes még szót ejteni μ- ról, mint mesterséges intelligenciáról, vajon ő a hibás, vagy az az alkotója, aki elültette benne e gondolatot, mégha szándéka nem is ez volt? A valóságunk jól mutatja, sajnos az ember lerázza magáról a felelősséget, esztelenül teremt, nem törődve a következményekkel. Az, hogy ez mennyire tisztességtelen, a kisebb gond, az igazán nagy probléma, hogy hihetetlenül veszélyes is úgy a környezetünkre, mint magunkra. Az emberiség gyerekcipőben jár és nagynak képzeli magát, de mire benőne a feje lágya, már könnyedén lehet, késő lesz. Az is igen feltűnő, hogy miközben a fejlődést, kényelmet, birtokot hajszolva mindent megvalósítunk, nem leszünk boldogabbak, sőt aki egy kicsit is tájékozottabb a témában, több olyan kutatás jelent már meg, amely ezt alátámasztja, az egekig magasztalt emberi nem fejlődése nem tesz boldogabbá. Úgy tűnik, akárcsak μ, mi sem ismerjük a boldogság receptjét, vagy feláldozzuk azt valami más oltárán.

Caligula, 2018, alkotó: The Caligula Effect videójáték alapján írta: Touko Machida, rendezte: Jun'ichi Wada.