Avagy tényleg kirakhatnánk már a megtelt táblát e vidékre.

Szóval, az van, hogy ha agglomerációban élsz, ott születtél, nevelkedtél, akkor egy szép napon arra ébredsz, ez már nem az otthonod, hanem azoké, akik megvásárolták. Neked maximum ahhoz van jogod, hogy befogd a pofád, ne panaszkodj, vagy költözz el, az, hogy az utóbbihoz nem csupán kedv, lehetőség és forrás is szükséges, nos, le van szarva. Azt ne is említsük, ugyan hova? Mert ha munkából élsz, az bizony az esetek többségében előirányozza, túl messze nem költözhetsz a fővárostól, vagy utazással töltöd a fél életed.

Persze, én vagyok a rossz, mert mindenki odaköltözik, ahova akar, meg örüljek, hogy nem kihal a környék. Ja, csodás, kivéve, ha az olyan emberek közé tartozol, akinek herótja van attól, hogy egymás szájában élünk, hogy annyian vagyunk, talpalatnyi hely, lassan nulla saját tér nincs. Mi a tosznak jönnek már ide egyáltalán emberek? Nem, már nincs zöld, alig valamicske, nincs jó levegő. Vidéki báj? Ugyan, kérlek! Már a nagyvárosi életed képére formáltad ezt a környéket is. Azt a helyet, ami az én otthonom volt valamikor. Már én vagyok az idegen, aki nem leli honját e hazában. És én kérjek elnézést, hogy ez zavar.

Kikéred magadnak, mi? Természetesen, hogyne tennéd. Pedig nem azt akarom mondani, hogy senki ne költözzön, vagy semmi ne változzon, de ami itt van, már rég átlépte a határt. Ez már nem fejlődés, nem építés, ez már pusztítás, a fejlődés nevében, valójában a gazdagodás érdekében. Milyen érdekes, hogy azok a környékek, ahol nem az újak laknak, le vannak tojva, vagy, hogy semmi sem fejlődik, amire sok pénzt kellene áldozni. Igaz, mit csodálkozom, így működik az emberek nagyobb része, a fejlődés istenét szolgálva öl halomra mindent maga körül, mert neki joga van hozzá. Ahhoz is, hogy elvegye és magáévá tegye más otthonát, aztán ha teljesen élhetetlenné válik, keres másik helyet, mert megteheti, aki meg nem, az annyit is ér.

Nem, bocs, nem tudom, miért kellene jól éreznem magam attól, hogy egymás hegyén-hátán vagyunk, hogy lehetetlen normál időben, nyugodtan bevásárolni. Ha nem hajnalok hajnalán vagy, netán késő délelőtt tennéd, képtelenség nyugodtan közlekedni, hogy tűhegynyi hely nincs, ahol magad lehetnél.  Lassan eltűnik minden természetes zöld, marad a néhány méternyi pázsitod, a visító kölkökkel teli, zsebkendőnyi park, meg a biciklisták és turisták és egyebek által kisajátított, ezért megint csak nem nyugodt zöld terület. Lehet, hogy neked oké a pörgés, az állandó zsivaj, zaj, nekem nem, mert gyerekként még a madarakra, szezonban a traktor motorjára keltem, este a tücskök, békák altattak. Tudtam még sétálni olyan helyeken, ahol magam lehettem. Elég volt a hatötvenes busszal elmennem a gimibe, és bőven beértem, ma már nem tehetném meg, mert a te gyerekednek derogál a busz, de még a kis gyaloglás is, ezért inkább kijössz elém az úton, hiába van nekem elsőbbségem, hogy a csemete ne sétáljon 200 métert, és akkor sokat mondtam. Ha reggel lemennék az orvoshoz, a mindenfelé szabálytalanul álldogáló, egymást letúró kocsikat kerülgethetem még gyalog is, mert ha tehetnéd, a gyereket az osztályteremben tennéd ki. Nyáron meg azért felejtsem el, hogy hétvégén kicsit később eszembe jusson valamiért leugrani a boltba, mert a nyaralósok, szabadságosok miatt háromszor annyi időbe és némi agyérgörcsbe fájna. De nekem kuss, mert szeretnék nyugalmat, csöndet, zöldet, vidéket, mert rosszul érzem magam, hisz ez már nem otthon és a legkevésbé sincs helyem benne.  Remélem, nektek legalább megérte, megkaptad a jobb életed, a „vidéki” házadat, meglelted számításaidat, miközben más elidegenedett a saját otthonától. Mindennek ára van, nem igaz? Csak miért fizetek érte én is meg sokan mások, valami olyasmivel, ami értékesebb, mint te a pénzed? Mert ÍJ (így jártam/jártunk).

Aláfestés: https://www.youtube.com/watch?v=XK54L9cMNc8

Megjegyzés: Aki nem inge, tudod… Akinek meg igen, attól nem kérek elnézést, ő meg ÍJ (így járt). Vegye úgy, hogy egy kicsit egyenlítettem. (Igen, persze, tudjuk, én vagyok a szemét.)