Ilyen hangulatban vagyok mostan, szívesen meglelném azt a kijáratot. Nem, nem az életből, nem tervezek öngyilkosságot, aki odáig jut sokkal inkább a démonaitól képtelen szabadulni, lett légyenek azok fizikailag valós emberek, vagy rossz emlékek visszajáró kísértetei, egykori emberek tettei, melynek ő viseli következményét. Bár sejthetitek, utóbbi vágyra is volt már példa életemben, jelenleg szó sincs ilyesmiről, sokkal inkább fognám a cókmókomat és lelépnénk Narniába, de legalábbis egy másik dimenzió, bolygó, bárakármi másféle valóságába. Ki nincs így ezzel alkalomadtán?

Ez az az állapot, amikor elege van az emberlányának az akkori mindennapjaiból és még inkább a környezetből, mely körülveszi. Momentán iszonyatosan fáradt vagyok mindenféle értelemben. Valami békés, napsütötte kis szigetre vágyom, ahol pihentető az alvás és nincsenek emberek, mindenesetre nem olyanok, akikhez naponta szerencsém van.

Nem csoda. Mostanában, ha sikerül is a hét óra alvás papíron, az a valóságban semmire nem elég, mert minimum háromszor felébredek éjjel, aztán ott vannak az álmok, rosszabbak szerintem, mint egy drogfüggő hallucinációi, hiába egész élvezetesek, kiszívják az ember energiáit. Egyébként is szeretnék egy napot, amikor addig aludhatok, míg kedvem szottyan, lehetőleg egész nap. Na, jó, annyit azért nem. Továbbá ölni tudnék egy normális cigiért, ennek hiánya is csupán fokozza délelőtti szenvedésem, amikor is megpróbálok valamit dolgozni, miközben két kávé után is ugyanúgy ásítozom és ragadnak lefele a szemeim, lassan szükségessé válik a gyufaszálas kitámogatás. Arról nem szólva, hogy ez a véget nem érő álmosság jelentősen megnyirbálja produktivitásom, pedig lassan ott tartok, több koffein tartalmú ital kerül belém, mint kaja.

Hangulatom és toleranciaküszöböm se a pozitívumáról híres az utóbbi napokban, holott ez a szipókás lötyi, leánykori nevén e-cigibe való folyadék, tartalmaz nikotint, csak épp kb. lótüdőt se ér. A következő f...kalapot, aki rám dudál, mert elengedek valakit akár a zebrán, akár egy másik autóst, aki vagy útban van (pl. elengedi a visítva érkező mentőt), vagy csak nem vagyok akkora paraszt, hogy a szalmaszál lóg ki a számból, kiszedem a volán mögül és agyonverem, vagy ott fojtom meg. (Még mielőtt valaki belekötne, nem, nem satufékkel állok meg, neki is van ideje és helye szépen fékezni.)

Én esküszöm, igyekszem annyira zen lenni, csak valahogy most sehogy se jön össze. Instant agyérgörcs kerülget az összes híroldaltól és a frászbúkos ismerősök azon részétől, akik állandóan a politikával vannak elfoglalva, ámde az eszmecseréjük és világnézeti rendszerük oly komplex, akár a kettes számrendszer: 0=az összes negatív érzelem és jelző, amit csak ismernek, 1=csak és kizárólag pozitív szuperlatívuszokban kommunikál az adott személyről, eseményről. Nem tudom, ők vagy én vagyok menthetetlen, az biztos, én most szívesen átköltöznék valamiféle, lehetőség szerint kihalt valóságba, ahol egész nap durmolnék, s miután felkeltem, hallgatnám hogyan nő a fű.

Ui.: Igen, tudok róla, hogy egy lusta dög vagyok meg undormányos nikotinfüggő. Majd a következő életemben nem csenek el 13 évesen apám cigis dobozából, vagy nem kezdek komolyan (napi szinten) dohányozni 17 évesen, hogy elnyomjam vele a szorongásom, amire persze igazából semmit se ér, csak úgy hiszed. Bár ha már itt tartunk, legközelebb egy másféle családot választok a katalógusból, remélve, hogy kicsit kevesebbet fogok szívni, mindenféle értelemben. Milyen kár, hogy ez nem így működik, kivéve a divatos, te mindenre képes vagy könyvek szerzőinek és híveinek világában. Gondolkodni való (így zárásképp): Ha mindenre képes vagyok, abba miért nem veszik bele a negatív dolgokat is? Azt már meg se kérdem, ha igazuk van, ugyan miért nem milliomos, sikeres, gyönyörű és boldog mind a hét és fél milliárd ember? (Bocs már inkább nyolc milliárd.) Persze, tudom, nem jól csináljuk.

Kísérőnek, és hogy feldobja egy kicsit a hangulatot: https://www.youtube.com/watch?v=3kCWT57h4J0