Egy igen fordulatos, elképesztő anime, melynek egyik forrása kétségkívül Shakespeare két műve, a Hamlet és A vihar, ezeket többször is idézik a sorozatban, sőt már-már amolyan példa, zsinórmérték, amiből szereplőnk (elsősorban Yoshino) merít. Ezen felül több szereplő e művek karaktereivel korrelál, ezt azonban nem fogom felsorolni, aki kíváncsi rá, itt talál róla információt (angolul):

https://en.wikipedia.org/wiki/Blast_of_Tempest

Ha Hamlet, akkor induljunk, ahogy az anime is, a tragédia szálától. A mű jelenétől számítva, egy évvel ezelőtt Fuwa Aika brutális gyilkosság áldozata lett. Eltitkolt szerelme, Takigawa Yoshino éppen az ő sírját látogatja meg, amikor – számára érthetetlen okból – konfliktusba keveredik egy ismeretlen nővel. Szorult helyzetében a semmiből feltűnő Fuwa Mahiro, Aika bátyja, menti meg. A két fiú teljesen másképp áll az őket ért veszteséghez. Yoshino látszólag jól viseli, valójában meg nem élt gyászába dermedve él, tehetetlennek érzi magát, tudja, semmi sem hozhatja vissza Aikát. Ezzel szemben Mahirót szétfeszíti a harag, és mindent megtesz, hogy a húga halálával értelmetlenné váló életnek újra értelmet adjon az egyetlen (szerinte) lehetséges módon, bosszúval, ám ehhez előbb meg kell találnia a gyilkost.

Hamarosan kiderül, e cél érdekében belekeveredett egy mágus klán belharcába, melynek tétje a világ megmenekülése vagy pusztulása. Itt lépünk át A viharba, ugyanis Mahiro egy szigeten rekedt, bebörtönzött mágussal, Kusaribe Hakazéval köt egyezséget: ő segít neki megakadályozni, hogy a klán felélessze az Exodus fáját, a mágus lány pedig előkeríti a gyilkost. Persze egyik feladat sem olyan egyszerű, még mágiával sem.

Bár nem szívesen spoilerezek, az érthetőség kedvéért e belharcról muszáj írnom (a végét azonban nem árulom el). Az anime világában létezik két hatalommal bíró fa, amolyan istenség, a Genezisé és az Exodusé, melyek már legalább egyszer összecsaptak, bár a Genezis kerekedett felül, súlyos sérülése miatt ő is álomba vonult. A Kusaribe klán erejét a Genezisből nyeri, és azt szolgálja, elvben Hakaze az, aki képes felébreszteni. Csakhogy mindez, miszerint a Genezis a jó, az Exodus a rossz istenség, mindössze hit, mítosz. A klán többi tagja, élükön Samonnal, tudomást szereznek egy másféle forgatókönyvről, mely szerint a Genezis fájának ébredése egyet jelent a civilizáció végével, amolyan visszamegyünk a nullára és a néhány túlélővel újrakezdjük. Ezért úgy döntenek, felélesztik az Exodust, mely képes megakadályozni a Genezis ébredését. Ezt azonban Hakaze ellenzi, így őt is el kell tüntetni, ám mivel adott esetben szükség lehet az erejére, nem ölhetik meg.

Miután a lényeget sikerült felvázolnom, lássuk, miért is szerettem ennyire ezt az animét, illetve mennyi érdekes, elgondolkodtató elemet tartalmaz. Talán az előzőekből már ti is érzitek, itt aztán rengeteg minden kerül terítékre, nincs egyszerű dolgom, ha mindezt szeretném összefoglalni.

Kategorizálunk és forgatókönyvek alapján élünk, ez egyfajta biztonságot ad, az érzést, mi irányítunk, de vannak helyzetek, amikor ezek megkérdőjeleződnek, vagy éppen megsemmisülnek. Hiszünk valamiben, ami összefogja és rendezi a világot, mint például a Genezis által preferált logika, ha valami logikus, az létező és jó, az ellentettje – jelen esetben az Exodus, mely felülírja ezt a logikát – rossz és nem szabad léteznie. Azonban, ahogy mondtam, ez nem feltétlenül tartható, pláne nem igaz álláspont és akárcsak a klán esetében, a mi életünkben is jöhet egy olyan új információ, legyen az tudás, vagy egy trauma, mint Mahiro és Yoshino vesztesége, ami megállásra, gondolkodásra késztet. Ilyenkor, amikor addigi világképünk valami nem beilleszthetővel, logikánk számára elfogadhatatlannal szembesül, két út van: vagy kirekesztjük, megbélyegezzük, letagadjuk, ahogy Hakaze, aki eleinte megszállottan hisz a Genezisben, vagy olyan új világképet alkotunk, melynek része ez az új tapasztalat.

Igen, ám, de honnan tudjuk, hogy két egymásnak ellentmondó verzióból, melyik az igaz? Elméletben sehonnan, gyakorlatban a jövő megad(hat)ja a választ. Samon sem biztos benne, nem tudja, hogy melyik fa mit hoz, mit képvisel és miért, ő és társai mégis azt választják, hogy kilépnek a megszokott forgatókönyvből, mert már nem nyújt biztonságot, veszélyt rejthet magában, így pedig inkább legyen szabadságuk, ami lehetőséget ad egy jó megoldás megtalálására. Beszédes, hogy a Genezis (Eredet) ellentéte, a másik fa neve nem a halálhoz, pusztuláshoz kapcsolódik, hanem Exodus, azaz kivonulás. A lehetőség az eddigiből való kilépésre, az eredetből fakadó dolgok meghaladására, ha a konkrét bibliai jelentést vesszük, kivonulás a szolgaságból. (Ugye, ez Mózes második könyve, mely a zsidók egyiptomi szolgaságból való megszabadulását, kivonulását meséli el.)

Biztonság és szabadság közt őrlődünk folyamatosan, ahogy az anime egész világa, amikor a Genezis fája részleges ébredésének következményeivel találkozik, vagy épp a szabadság lehetőségét adó Exodus felélesztésének árával. Mindkét esemény áldozatokkal jár, rengetegen halnak meg, és ráadásul igen becsapós a történet, amely egyrészről jól mutatja, valójában állandóan bizonytalanságban csücsülünk, csak időnként elhitetjük magunkkal, hogy nem, mert muszáj, mert beleőrülnénk a félelembe. Másrészről feltárja természetünk egy kevésbé hirdetett és nem túl vonzó részét, nevezetesen, hogy amint valamiből előnyünk van, máris megbocsátóbbak vagyunk és akár milliók halálát is elfeledjük. Amíg az Exodus előre megkéri az árat (igazából csak így tűnik, mert a vele járó halál valójában a Genezis műve), és nem ad rögtön konkrét ellenszolgáltatást, addig a Genezis ébredése egyrészt túlnyomóan gonosz emberek halálával és azonnali előnyökkel jár, úgymint a háború és a bűnözés megszűnése. Ezek az előnyök sokak éberségét elaltatják, elcsitítják a kétségeket, de nem mindenkiét. Akadnak ugyanis emberek, akik értékelik ugyan ezeket az előnyöket, ugyanakkor látják a zsarnok veszélyét, zavarja őket szabadságuk elvesztése, dönteni viszont nehéz.

Rendben, de mi köze mindennek egy diáklány halálához és két fiú gyászához?

1. Egyértelműen ugyanez a séma kicsiben, eltűnik, értelmetlenné válik az addigi világ, szertefoszlik az irányítás, a biztonság illúziója, tragédia van, trauma és nincs megoldás.

2. Mondhatnánk, oké, akkor is, teljesen komoly, hogy a világpusztulás közepette, amikor az emberek úgy hullanak, mint a legyek, a legnagyobb gond egy rég meghalt lány gyilkosát kézre keríteni? Igen, ugyanis a kettő szorosan összefügg. Részben, mert konkrétan köthető Aika ehhez a konfliktushoz. Részben pedig a miatt az összetett kapcsolat miatt, ami az egyén, az egyén világképe és a külső világ között fennáll. Ezt azért igyekszem valamennyire kibogozni. Ha nincs Aika halála, a tragédia, akkor kevésbé valószínű, hogy a fiúk egyáltalán kapcsolatba kerülnek ezzel. Az ember hajlamos eldagonyázni a maga kis biztonságos pocsolyájában, amíg valami ki nem löki onnan, vagy ki nem szárad. Ha ez megtörténik, az nem jó, de könnyebben mozdulunk, és van lehetőségünk fejlődni, növekedni (vö. poszttraumás növekedés). Ha az én egyéni világképem megrendül, azzal lehullhat a függöny, ami eddig takarta előlem a világ egy részét, és nagyobb motivációt is adhat a körültekintésre, hogy mást is meglássak, mint amit eddig néztem. Ha én változom, a megváltozott világképem kivetülése magában a világban is elindíthat valamit, értsd a cselekedeteim, a másokra való hatásom által.

3. Mahiro, Yoshino, Aika szála teljessé teszi a képet, létrehozza az üzenetet: Nem kérdés, hogy tragédia, trauma van, hogy a bizonytalanság alap, és a világunk (külső és belső) egyaránt megrendül, akár összeomlik, az igazi kérdés, amit meg kell válaszolni: mit teszünk mi ezután, milyen véget adunk a történetnek?

Zetsuen no Tempest, 2012-2013, alkotó (manga): Kyō Shirodaira (író), Arihide Sano és Ren Saizaki (illusztráció).

kép: https://aminoapps.com/c/anime/page/blog/zetsuen-no-tempest-review/2gtN_umgnGrDoq50JbjLZmrXp7g56P