2019. ápr 29.

Értékek útja

írta: Aoi Sakura
Értékek útja

Robert M. Pirsig: A zen és a motorkerékpár-ápolás művészete

zen_es_motor.gifZen és motor, kelet és nyugat, hogy jön össze ez a kettő? Annyira nem is meglepő, hisz elég régóta szeretnénk összeegyeztetni a keletet és a nyugatot. A könyvben azonban ez egy másik perspektívát is kap a romantikus és a klasszikus értelem formájában.

Alapszituációnk szerint főhősünk fiával és egy ismerős házaspárral indul motoros túrára Amerikán keresztül. A házaspár viszont tőle eltérően, érthetetlen módon idegenkedik a motorszerelés rejtélyeitől, tágabban a technológiától. Főszereplőnk ezt annak tulajdonítja, hogy ők a romantikus értelem felől tekintenek rá, és sokakhoz hasonlóan elutasítják, tartanak tőle. Főszereplőnk abban látja a megoldást, hogy összeegyeztetnék a klasszikus és a romantikus értelmet. Igen ám, de mi módon? Nagyon egyszerű, a Minőségre, az értékre kell figyelni, amely túlmutat e kettősségen, méghozzá azért, mert sokkal inkább eredete alanynak és tárgynak, mint járulékos eredménye, tulajdonsága. Azt mondja, a Minőségből születik alany és tárgy kapcsolata, ezért ez lenne a kulcsa a kettősség, az ellentétek feloldásának.

Kis kitérő: Az értékek homályossága, tisztázatlansága, hiánya zavarja Hararit is, amikor a jövőről van szó. Felhívja figyelmünket, ameddig ezeket nem látjuk, találjuk, tisztázzuk, ki vagyunk szolgáltatva az új technológiának és könnyen áldozattá válhatunk. Szükségünk van az értékek meghatározására, mert ezzel megmondhatjuk, milyen legyen a jövő, mire kell a technológia, milyen irányba fejlődünk. Az érték/Minőség iránytű, nélküle elveszünk, sőt ki tudja, mit szabadítunk magunkra.

A motor központi szerepet kap ebben a filozófiai elméletben, példa lesz, ugyanakkor az utazás szimbóluma is, a fizikai úté és a szellemié, melynek során már az előbbiekben összefoglalt dolgokról elmélkedik főszereplőnk. Itt meg kell jegyeznem, az összefoglalóm elég felületes, egy igen nagy fejtegetésről van szó, ami a filozófiakedvelőknek igazi csemege lehet, ugyanakkor szerintem viszonylag könnyen emészthető, így nem kell visszariadnia annak sem tőle, akinek nem ez a szakterülete.

Ez a szellemi út része egy másik útnak, mely számomra közelebbi, átélhetőbb volt, inkább megragadott. Ezen elmélet ugyanis a főhős eredeti személyiségének, Phaidrosznak az érdeme. Ennek felidézésével végül őt is megidézi, visszatér hozzá és a fiához.

De hová tűnt Phaidrosz? El kellett tűnnie, hogy a zárt osztályon megfelelőnek értékeljék, ahova két hibája miatt került. Az első, hogy nem illeszkedett a társadalom értékrendszerébe, ami még nem lett volna végzetes, ha nem ment volna túl messzire, olyan messzire, ahonnan már nem tudott visszatalálni, elveszett. Ez a veszély sokaknak talán megfoghatatlan. Amennyire én látom, tapasztalatom, van néhány olyan szakma, ahol az azt űzőknek profi kötéltáncosoknak is kell lenniük. (Ilyenek a művészek, kutatók, mindenféle elméletalkotók.) Egyrészről a szakmájuknak része az elrugaszkodás a hagyományoktól, a megszokottól, az uralkodó értékszemlélettől, látásmódtól, ugyanakkor nem rugaszkodhatnak el túlságosan, mert lezuhannak a semmibe, ahonnan nehéz visszajutni, ha nem egyenesen lehetetlen. Idegőrlő és nagyon energiaigényes ez az egyensúlyi játék, de elengedhetetlen. Phaidrosz azonban elfeledkezett erről, felborult az egyensúly, túl messzire rugaszkodott, és lezuhant.

Mitől olyan jelentős az útnak ezen része? Egyrészről a Phaidroszt helyettesítő hamis személyiség remekül rímel a fejtegetéseiben boncolgatott hamis minőségekre, melyek az értékválság szülöttei. Másrészt megmutatja, nemcsak tárgyakat, technológiát érint az értékek, a Minőség kérdése, de az embereket is, az egyéneket. A legáltalánosabb elképzelés szerint azért van a társadalmi norma, hogy ezt a fajta minőséget képviselje, legyen mihez igazodnia az egyénnek. De ez valóban jó? A Minőségen alapul vagy azon, hogy mások szerint mi lenne a megfelelő élet, viselkedés? Mennyi ma az egyes társadalmakban a hamis érték? És hogyan lehetne ezt meghatározni, ha a szereplőnkkel együtt úgy érezzük, a Minőség nem definiálható? Az ő helyzetére lefordítva, hogyan tekintsünk rá? Ártatlan áldozataként a társadalmi értékeknek, akinek értékes a munkája, vagy mint egyszerű őrültre, aki szimplán értéktelen, csak akkor tekinthető értékesnek, ha megszabadul régi személyiségétől? Szerintem ez fontos kérdés, mert azt hiszem, egy társadalom fokmérője az is, hogyan viszonyul az értékeitől eltérőhöz, miként bánik velük, mert akár tetszik, akár nem, ilyenek mindig lesznek.

 

Robert M. Pirsig, A zen és a motorkerékpár-ápolás művészete. Vizsgálódás az értékekről, Európa Könyvkiadó, Bp., 2018.

kép: https://europakiado.hu/konyv/749506/a-zen-es-a-motorkerekpar-apolas-muveszete/

Szólj hozzá

motor zen filozófia őrült minőség út nyugat technológia érték személyiség kelet Könyv Robert M. Pirsig összeegyeztetés Phaidrosz A zen és a motorkerékpár-ápolás művészete klasszikus értelem romantikus értelem hamis érték