Lehetséges
Devil's line
Ne ítélj elsőre – szokták mondani. Persze, ettől függetlenül, csak előfordul, hogy az emberben felmerül egy ítélet, aztán hogy mit kezd vele? Nos, innentől lesz igazán érdekes.
Ahogy néztem a Devil’s line első részeit, feltűnt főszereplőnk, Taira Tsukasa, aki a tanulmányaira koncentráló fiatal lány, nem volt még szerelmes, majd egyik társa, akiről lerí, ő bizony szeretne vele kapcsolatot, kezdtem picit húzódozni. A srác aztán kivetkőzik magából, kiderül, hogy egy keresett sorozatgyilkos vámpír/démon, akit éppen Tsukasa előtt kap el egy nyomozó, Anzai, aki végül hazaviszi a sérült lányt.
Ezeket a démonokat azért is emlegetik vámpírként is, mert vágynak a vérre, rendszerint minden önuralmuk elvesztik a vér látványától, ami ráadásul sok esetben összekötődik a szexuális vággyal is. A fiú, akit elkapnak, azért gyilkolt másokat, hogy megmaradhasson a lány közelében és őt ne bántsa véletlenül sem. Természetesen Anzairól is hamar kiderül, ő is ilyen démon, aki még aznap este lekapja Tsukasát, de mielőtt teljesen önuralmát vesztené, benyugtatózza magát. Nyilván később is találkoznak, és hamar egyértelmű lesz Tsukasa beleszeretett Anzaiba. Itt volt az a pont, amikor felnyögtem, ne már, most ez ilyen Alkonyatos borzadály lesz, ahol csak egymást kerülgetik meg szenvednek és romantikáznak? Azért adtam neki egy esélyt, hátha ennél többről szól, intelligensebb, és bizony itt nemcsak romantika van, de más kapcsolatok és mélyebb problémák, mondanivaló is.
Az egy dolog, hogy Anzai és Tsukasa kapcsolata összetettebb, valóságközelibb, mindkettejüknek tanulniuk kell, fejlődni, úgy magukat, mint a kapcsolatukat tekintve. Továbbá szó sincs arról, hogy kapcsolatuk ne lenne problémás. A démonok, így Anzai is, nem valamiféle cuki, veszélytelen emberek[1]. Arról nem is szólva Anzai, aki elvileg fél démon (egy démon és ember gyermekeként született) önmagával, démoni részével is sokat küzd, és ez a kapcsolatukra, Tsukasára is terhet ró.
Mindemellett a történetben ezt a kapcsolatot nem különálló dologként, hanem egy igen feszült társadalmi helyzet részeként ábrázolják. Konkrétan az emberek és démonok bonyolult csoportkonfliktusába, ahol az ő kapcsolatuk, mint két tag személyes kapcsolata, egy produktív megoldás lehetőségét veti fel. Tsukasa és Anzai botladozó kapcsolatának pedig érezhető hatása van, még akkor is, ha nem annyira egyszerű ám nekik és nem feltétlenül lesz teljes siker útjuk. Tsukasa barátnője, akit elsőnek taszítanak, megrémítenek a démonok, őket látva jut arra, hogy nem minden démon gonosz, ez egy fontos lépés, elhalványítja, megkérdőjelezi az általános, egész csoportra vonatkozó ítéletet, stigmát. De hatnak Nanakóra is. A nő egy bizonyos démonellenes szervezet, a CCC tagja, akik a történetben mesterségesen tovább szítják az indulatokat, így mélyítve el a konfliktust. Nanako csodálja a párost, tiszteli őket és azt kívánja, bár ilyen lenne minden ember-démon pár. A nő egyébként bosszúvágyból csatlakozik a szervezethez, édesanyját ugyanis démon szeretője ölte meg. Igaz annak élete első átváltozását, kontrollvesztését, az anya lövése nyomán kiömlő vér okozta. Azonban Nanako szép lassan ráébred, nem a bosszú a legjobb út, hogy nem a démonok mindennek okozói, hogy gyilkosok a társai, az emberek közt is lapulnak.
A CCC, valamint az általuk felbátorodott emberek hangosan hirdetik, hogy ők tudják az igazi megoldást, ők a kiválasztottak, hogy a démonok nem élhetnek, mert mind veszélyesek, gyilkosok, gonoszak. Mindeközben ők szó szerint le akarják vadászni a démonokat, szándékosan fájdalmat, szenvedést okoznak nekik, vérrel átitatott rongyokkal hőzöngenek a városban, és a rettegő, átváltozásukban is észnél maradni igyekvő démonokhoz vágják az általuk gyártott, vérrel töltött kapszulákat. Van abban valami röhejes, hogy ezek az emberek hivatkoznak, emberi és ezzel együtt szerintük felsőbbrendű mivoltukra. (És sajnos, ez a mentalitás nem csupán fiktív történetekben, fiktív emberek, lények ellen mutatkozik meg.)
Külön gyöngyszem, ahogy Tsukasa egykori tanára az egyébként sok önuralommal rendelkező Anzait addig vegzálja és dobálja vérrel, mígnem átváltozik. Ő gúnyolódik azon, hogy a démonok szexuális vágyat is érezhetnek a vért látva, miközben őt azért bocsátották el, hagyta el a felesége, mert kis híján megerőszakolta Tsukasát.
Azért is veszélyes és mélyen elítélendő az ilyenfajta uszítás, melynek eredményét itt leírtam, mert az érthetően megjelenő félelmet csak tovább mélyíti, megnyirbálja az esélyt arra, hogy ezt megfelelő módon tudják kezelni, helyette támadássá, haraggá, gyűlöletté alakítja. Egyáltalán nem arról van itt szó, hogy a démonok ne jelentenének veszélyt adott esetben, hogy ne lennének problémák, ami a társadalomba beilleszkedésüket illeti, azonban erre léteznek másféle megoldások is. (Igaz, ami igaz, mivel a jelenséget igyekeztek nem megjelentetni, így a megoldások és a további eredményekre irányuló kutatások nem voltak széles körben ismertek.)
Több ilyen megoldással találkozunk a történet során, csillapítók, nyugtatók, amelyek segítenek az átváltozott démont észnél tartani, észhez térni, a legkülönbözőbb védőfelszerelések, melyeket olyasmire is fejlesztenek, mint egy ember és egy démon biztonságos szexuális kapcsolata, valamint olyan pszichológiai és egyéb módszereket is igyekeznek feltérképezni, melyekkel egy démon nagyobb kontrollt képes elérni még akkor is, ha vért lát. De például ott van Lee, szintén féldémon, aki úgy képes bármikor megőrizni önuralmát, hogy hozzászoktatta magát a vérhez, mindennap iszik egy keveset, és ezt a vért emberek önként adják neki, anélkül hogy bárki végzetes sérülést szenvedne.
Egy kis útravalónak: Nem az a baj, ha félsz, pláne olyasmitől, amiben veszély, kockázat rejtőzhet, az a baj, ha hagyod, hogy ebből fakadóan a félelmed, és azon keresztül mások irányítsanak. (Nyilván, ez nem olyan esetekre vonatkozik, amikor közvetlen életveszélyben vagy, az más dolog.)
Devil’s line, 2018, eredetileg dark fantasy manga, melynek írója és illusztrátora: Ryo Hanada.
[1] A plusz részben látjuk, hogy a legtöbb vámpírtól eltérően az anime démonjai így születtek és ők is emberek, mindössze egy genetikai változás miatt különböznek.
