Ez nem lesz egyszerű menet, máris megmondom, miért. Ez az anime több szempontból is zavarba ejtő volt számomra. Először is már valamikor 2017-ben elkezdtem nézni, de magyarul akkor még híre-hamva se volt, és borzasztó lassan jöttek az angol részek is, annyira, hogy valahol a kilencedik rész környékén elakadtunk. Ekkortájt hagytam ott a dolgot, maga a történet sem annyira fogott meg. Pontosabban maga az alapsztori érdekes volt, azonban semmi érdemleges nem történt az első részekben, lövésem sem volt, hova akarunk kilyukadni. Ennek ellenére, amikor nemrégiben megláttam, hogy elkészültek a magyar fordítással mind a 24 részhez, újra belefogtam. Gondolom, nektek is volt már ilyen darabbal dolgotok, amikor nem igazán nyűgöz le az egész, ám mégis akad benne valami, ami miatt végignézed.

Számomra ez a valami maga az alap volt. Adott nekünk egy Sakurada nevű város, amit egy szereplőnk Sagradának (szent sp.) nevez, innen az anime címének kettőssége. Ebben a városban az emberek többségének van valamilyen képessége, de csak itt, ugyanis amint elhagyják a várost, megfeledkeznek róla.

Főhősünk, Asai Kei képessége az, hogy mindenre emlékszik. Keit egy bizonyos Soma Sumire összehozza Haruki Misorával, egy lánnyal, aki képes újrajátszást indítani, lényegében visszaforgatja az időt, maximum három nappal. A bökkenő, hogy nemcsak mások nem emlékeznek erre, ő sem, a képessége lényegében így haszontalan, nem tud semmin se változtatni, hisz nem tudja, min kellene, mit kellene elkerülnie vagy épp megtennie. Semmi mást nem csinál, mint visszapörgetni a lakók életének kazettáját. Kei azonban emlékszik mindenre, rá nincs hatással az újrajátszás. Mi történik, amikor ők ketten összefognak? Ez keltette fel igazán az érdeklődésemet.

Az anime azonban nem egy könnyed, könnyen befogadható darab. Tele van rejtélyekkel, ami természetesen nem gond, sőt igazából egyik következő jellemző sem probléma, pusztán kevésbé populárissá teszi az egészet, talán ezzel magyarázható, hogy sokak számára elveszti varázsát. Kei és Haruki története ugyanis elég lassan épül fel, sok-sok, látszólag lényegtelen, egymással kevéssé összefüggő szálat járunk be, mielőtt előbukkana a lényeg, a fő konfliktus. Ráadásul az újrajátszások miatt az egész sztori dinamikája szokatlan.

Ez a két dolog felidézett bennem valamit: utána kellett néznem a pontosság kedvéért, de van az ún. láncmese, a mesék egy típusa, ami nagyon hasonló érzést kelt az emberben, főként felnőttként. Ez a típusú mese inkább kisebb gyermekeknek való, méghozzá azért, mert ezekben a mesékben „véget nem érően folyik a történet, újabb és újabb feltételek kerülnek a történetbe, majd egy ponton az egész cselekmény megindul visszafelé. […] a nagyobb gyerekek és a legtöbb felnőtt számára kifejezetten bosszantó a sok-sok ismétlés, és a rengeteg értelmetlennek tűnő motívum. Mégpedig azért, mert számukra ez a gondolkodás már nem érthető, az agynak ez a része már nem működőképes, a világot ilyenformán, ahogyan ezek a mesék mutatják, már nem tudják sem érzékelni, sem elgondolni, sem összerakni, sem újrarendezni.”[1]

A Sakurada Reset persze nem láncmese, és nem is teljesen ugyanaz a dinamikája, de nagyon hasonlóak. Kei és Haruki minduntalan új szereplővel és képességgel találkozik, végigfut egy eseménysor, amit aztán Haruki képességével megszakítanak és visszaforgatnak, majd újra végigvisznek egy más kifejlettel, sokáig anélkül, hogy értelmet találnánk benne. Ugyanakkor lassan mégis kikristályosodik az az értelem, nem véletlen e sok szál, Kei – mint egy nagy kihívás elénéző hős – összegyűjti azon emberek és képességek tárát, amivel nyerhet, amivel elérheti, ne törölje el egy bizonyos szereplő és csapata Sakurada képességeit. Azonban mivel a megoldása még nem végleges, ezért hiába tűnik lezártnak a történet, itt is megbújik az ismétlődés, a lánc újrakezdésének lehetősége.

Az anime összetettsége még nem ér itt véget. Akad még motívum, ami árnyalja, és ami kihívások elé állítja a nézőt. Ilyenek a többször feltűnő filozofikus elméletek, mint a Mocsárlakó (Swampman)[2], amelynek lényege, ha egy embert a mocsárban agyonüt egy villám és meghal, de egy ugyanolyan testben, ugyanott, ugyanazzal a személyiséggel, a haláláról mit sem tudva, újra megjelenik valaki, vajon ő ugyanaz az ember, aki meghalt, vagy egy másik személy?

Aztán ott van az érzelmi szál, Kei két legfontosabb segítője, Haruki és Soma, valamint a fiú érzelmei. Lényegében az egész történet egyik mozgató rugója lesz ez a szerelmi háromszög, de főképp a jövőbe látó, és az egészet útjára indító Soma reménytelen szerelme Kei iránt. Én annyira nem lettem rajongója e szálnak, köszönhetően annak, hogy Soma egész karaktere iszonyatosan taszító volt számomra.

Mindent összegezve és visszakanyarodva a nagy egészhez, a végső konfliktushoz, a Sakurada Reset nemcsupán hasonlatos egy láncmeséhez, de egy elképesztő, már-már zseniálisan megkomponált újrateremtés/újjászületés történet is. A főkonfliktusunk, azaz megtartani vagy eltörölni a képességeket, a rendszer hibájára, tökéletlenségére adott válasz. Mi legyen a rendszerrel, amit annak idején a képességek megjelenésekor létrehoztak? Rossz az egész, így pusztítsuk ki gyökerestől, vagy van más út, nevezetesen a rendszer újrateremtésének kísérlete? Ez a kérdés azt hiszem, sosem veszít az aktualitásából, éppen ezért a két dolog egyike, amin az anime elgondolkodtatott, az, hogy vajon nem azért nem vagyunk képesek igazán újrateremteni, mert – ahogy a láncmese kapcsán előkerült – mi más módon gondolkodunk, és talán ez a mód zsákutca? Továbbá eltöprengtem szintén e gondolkodásmód kapcsán, vajon nem éppen az lenne az egyik gyermeki dolog, amit meg kellene őriznünk (ha nem is egyeduralkodóként), amit a láncmese képvisel? Mert talán az már elég világosan látszik, hogy az állandó előrerohanás, lineáris fejlődés, növekedés ész nélkül nem jó út és nem jó gondolkodásmód. Miközben ráadásnak érvényesül egy rosszfajta ismétlés is, ami semmi változást nem hoz. Mást kellene találni. Persze, megfejteni nem fogom itt, hogy pontosan mit.

Végeredményben nagyon örülök neki, hogy rátaláltam erre az animére, ami minden részletével emlékeztet arra, hogy vállaljam a hosszabb utat, a nagyobb kihívást, a másképp gondolkodást. Nem feltétlenül rossz az, ha az embert zavarba ejti valami, olykor meglepően ösztönző lehet, amennyiben vesszük a fáradtságot, hogy végiggondoljuk.

Sagrada/Sakurada Reset, 2017, eredetileg light novel, írója: Yutaka Kōno, illusztráció: You Shiina.

kép: https://myanimelist.net/anime/34102/Sakurada_Reset

[1] Boldizsár Ildikó, Mesekalauz úton lévőknek, Magvető, 2015, 63.o.

[2] Angolul az animében szerepel így, a magyar verziót pedig a fordítóktól kölcsönöztem.