A hős is ember, a mesében ott a valóság
Tate no Yūsha no Nariagari/The Rising of the Shield Hero
Abszolút telitalálat volt számomra ez az anime, nézzétek el nekem, ha csak szuperlatívuszokban tudok róla írni. Holott azért nem mondhatnánk, még sosem láttunk hasonlót, elég sok alternatív/virtuális világba átkerülős darab van, ahol az addig hétköznapi szereplőnknek meg kell mentenie a világot. Mégis ez az anime kicsit más.
Az is megszokott, hogy a főhős az elején esetlen, gyenge, erőtlen és a semmiből kell építkeznie, klasszikus fejlődés- és történetmenet, ha úgy tetszik. Jelen esetben azonban más a helyzet. Egyrészt Iwatani Naofumit és három társát hősként idézik meg, hogy megvédjék a világot a hullámokban érkező szörnyek pusztító inváziójától. Minden hősnek megvan a maga fegyvere: lándzsa, íj, kard, Naofumi azonban a Pajzs Hőse lesz. A hősök csapatban lépnek szinteket, mint egy játékban, így erősödnek meg.
Az elején Naofumi tipikus shounen főhős, ez azonban nem sokáig marad így, hamar hatalmas pofon éri: lehet, hogy hősnek nevezik, de a legtöbben egyenesen ki nem állhatják, pedig nem is ismerik, ráadásul ez csak rosszabb lesz, amikor egyetlen segítője szexuális bántalmazással vádolja meg. Mindenki Naofumi ellen fordul, a másik három hős, akivel együtt kellene dolgoznia, a király, a nép, haza viszont nem mehet. Őt senki sem segíti, sőt ahol csak lehet, akadályozzák.
Ez az apró csavar, és maga Naofumi karaktere, aki miután démonnak kiáltják ki, zárkózottá válik és elkezd úgy viselkedni, mint egy démon, olyan fűszert ad a történetnek, ami már önmagában megér egy misét. Naofumi egy végtelenül emberi, szerethető és hiteles karakter egy arrogáns hősöket éltető fantasy világban. Talán elsőre ez ellentmondásnak tetszik, hisz nemcsak zárkózott, nem is valami kedves a legtöbbekkel, ugyanakkor tettei mást mutatnak. A többiekkel ellentétben ő igazán törődik a csapatával, lehet, hogy rabszolgaként vásárolja meg őket, mégsem akként bánik velük, emberként tekint rájuk és edzi, védelmezi őket. Megismeri a vidéket, rengeteg helyen jár és segít, bár saját boldogulása érdekében ezért sokszor kér ellenszolgáltatást, de sosem olyasmit vár el, amit ne tudnának megadni. Bár hősként a többiek csak a harccal vannak elfoglalva, ő sok más téren tevékenykedik és fejleszti magát. Amíg társai a dicsőség megszerzéséért küzdenek, ő a bajba került falut védi.
Érdekesség: Naofumi engem az Akatsuki no Yonában szereplő Sinhára, a Kék Sárkányra emlékeztet. Négyük közül ott őt kezelte a faluja átokként és ennek köszönhetően magányosan elzárva élt, míg Yonáék rá nem találtak. Ennek a bánásmódnak a nyomait viselte magán ő is.
Naofumi karakterén túl akad még érdekes, figyelemreméltó pontja az animének. Ilyen Raphtalia és Naofumi kapcsolata, Fitoria kérése/parancsa, a démoni pajzs és erő, a fantasy világ valóságossága, valamint a világ megmentésének ára.
Már említettem, Naofumi rabszolgaként veszi meg Raphtaliát, ám végül igazi társa lesz. Ez köszönhető annak, hogy Naofumi emberként kezeli, másrészt annak, hogy Raphtalia maga is sebzett lélek, akit nemcsak testben, lélekben is gyógyít és megedz a fiú. Kapcsolatuk legfontosabb pontja mégis a kölcsönösség, Raphtalia szintúgy formálja és segíti a démonával küzdő, sérült Naofumit.
Naofumi szert tesz egy fekete, démoni pajzsra, aminek elképesztő ereje van, de ez a fegyver kétélű, őt is sebzi. Szépen szimbolizálja azt, amit Naofumi nyert és veszített megpróbáltatásaival. Ez a képesség ugyanis abból a dühből született, táplálkozik, amit a fiú azok iránt érez, akik megalázták, elárulták és semmibe veszik. A düh energia, az, hogy egyedül kellett boldogulnia, erősebbé tette, de a düh őt mérgezi, eltorzítja, a szenvedése árán szerzett erő fájdalmas és önpusztító lehet.
Ez a harag és a belőle nyert erő nemcsak a pajzson keresztül veszélyezteti életét, hanem még jobban eltávolítja hőstársaitól, amivel viszont mind a világot, mind önmagukat halálra ítéli. Egy egykori hős csapattársa, Fitoria, közli vele, négyüknek együtt kell dolgozniuk, nem acsarkodhatnak egymásra, mert azzal a küldetésüket veszélyeztetik, és ha ez így marad, kénytelen lesz végezni velük, hogy új hősöket idézhessenek meg. Hosszú távon tehát Naofumi haragja és sebzettsége a vesztüket okozza. Az más kérdés, hogy nemcsak Naofumin múlik az, hogy együtt dolgozzanak, és e tekintetben a másik három hős nem sokat tesz, vagy fejlődik. Ráadásul ez a helyzet és Fitoria ultimátuma kegyetlenség Naofumival szemben. Igen, jobb, ha az ember képes túllépni haragján és sérelmein, de ezt kikényszeríteni nemigen lehet, nem megy egyik percről a másikra, úgy meg pláne, ha a másik fél ezért fikarcnyit nem tesz, és nem változik. Ha őszinték akarunk lenni, ilyenkor talán jobb elkerülni a kapcsolatot, megszabadulni a mérgező emberektől, csakhogy Naofumi ezt nem teheti meg.
Az ember azért nem ezt várná, ha egy fantasy világba lépve hősként kezdhet új életet, nem arra számít első körben, hogy akárcsak a valóság, ez is tele lesz korlátokkal, szenvedéssel, áldozattal. Naofumi azonban elég hamar ráébred, ez is valóságos és mivel az, nem lehet könnyelmű, meggondolatlan, nem tehet meg mindent, tetteinek következménye van. Ezt azonban a másik három hős nem realizálja, úgy kezelik ezt a világot és a benne elkövetett tetteiket, mintha egy játék lenne, és ezzel sokszor okoznak kárt, bajt, amit nem egyszer az általuk oly megvetett Naofuminak kell rendbe hozni. Ez a momentum különösen tetszett, ugyanis rávilágít arra, hogy a mese mennyire nem az a gyermekded fantáziálás, amivé ma ledegradálták, hanem sokkal inkább iránytű a valósághoz vagy egyes részeihez, igenis köze van hozzá.
Végezetül, ha már valóságosság, mi sem lehetne reálisabb és szíven ütőbb, mint a hullámok és a hősök munkája, a világ megmentése mögött húzódó igazság: nemcsak az ő világuk a tét, nemcsak ők szenvednek, és nagyon úgy tűnik, ha ők győzedelmeskednek, az egy másik világnak és hőseinek a végét jelenti. A győzelem, a világ megmentése áldozattal jár, ki fogja megfizetni ennek az árát? Az (még) rejtély,[1] ám az biztos, hogy amiként gyarló valóságunkban így e királyságban sem úszhatják meg a szenvedést, a fájdalmat, nem kerülhetik meg a tényt, mindennek ára van, méghozzá olykor igen súlyos, és hogy ilyenkor is döntést kell hoznunk, vagy más teszi meg helyettünk.
Tate no Yūsha no Nariagari/The Rising of the Shield Hero, 2019, eredetileg egy light novel sorozat, melynek írója: Aneko Yusagi, az anime rendezője: Takao Abo, írója: Keigo Koyonagi.
kép: https://myanimelist.net/anime/35790/Tate_no_Yuusha_no_Nariagari
[1] Jelen pillanatban még nincs róla információ, folytatják-e az animét, az alapjául szolgáló light novel és manga a mai napig fut.