Általában azt várjuk nézőként, hogy a részek előre haladtával összeáll nekünk a kép, tisztázódnak az addig esetleg kevésbé érthető részletek. Ebben az esetben ez nem pont így van. Ha valaki azt érezné, nem egészen érti, mi is ez az anime, ne csüggedjen, valóban trükkös darab. Ennek több oka van/lehet. De mielőtt erre rátérnénk, megpróbálom röviden ismertetni, miről is szól ez az anime.

Adott nekünk egy érdekes főszereplő Ryner Lute személyében, aki Roland királyság híres mágusa, egyben egy olyan képesség birtokosa, ami miatt a legtöbben szörnyetegnek nevezik a hozzá hasonlókat. Ez a képesség az ún. Alpha Stigma, amely mindenféle mágiát kielemez és segítségével Ryner el is sajátítja ezeket; azonban e szemek birtokosa nagy stressz/trauma hatására elveszti kontrollját és egy elképesztő mértékű pusztítást végző erőt ereszt szabadjára. Ryner még a katonai akadémián, ahol lényegében gyerekeket képeznek ki, hogy inkább ők fizessenek az életükkel a háborúban, mint a nemesek és családjuk, találkozik egy Kiefer nevű lánnyal és Sion Astallal. Kiefer valójában egy másik királyság kettős ügynöke, Sion Astal pedig a király törvénytelen gyermeke, aki arról ábrándozik, létrehozza az eszményi királyságot, ahol minden szép és jó. Ám hamarosan harcba küldik őket, hármuk kivételével mindenki meghal a mágus lovagok támadásában, akiket a kontrollját vesztett Ryner brutálisan meggyilkol, Sion és Kiefer is épp csak megmenekül. Kiefer eltűnik, Rynert bebörtönzik, ahol rengeteget tanul és ír. Mikor kiszabadul, kiderül, már Sion a király, aki rögtön megbízza őt és egy Ferris nevű kardforgató nőt egy küldetéssel, melynek értelmében fel kell kutatniuk az egykori legendás hősök nagy hatalmat adó ereklyéit. Mindeközben Sion igyekszik elérni célját, de nem úgy tűnik, mintha valóban egy jobb királyságot akarna létrehozni, bár imádják, a felszín alatt érthetetlen, sötét dolgok zajlanak. Ráadásul a kontinens egy másik szegletében Gastark kicsiny királyságának népe mozgolódni kezd, hihetetlen mértékű erőt mutatnak fel a szomszédos Stohl ellen. Kiefer találkozik a királyukkal, akinek célja nagyon is hasonlít Sionéhoz, aki véget akar vetni e rossz világnak és ehhez egy nagy hatalmú ereklyét használ fel. És még nincs vége, ugyanis arra is fény derül, az ereklyék mellett legalább két démoni hős is fennmaradt a múltból, méghozzá egyikük Sionban van, a másik Rynerben.

Ez így még talán egész befogadható, azonban ez egy lényegre koncentráló kivonat, amit nem olyan egyszerű kihüvelyezni az anime elég zavaros menetéből. Időnként fogalma sincs az embernek, mi is zajlik, vagy épp egy esemény, momentum honnan jött. Ez valószínűleg kis részben az adaptáció hibája, kevés információt kapunk, azt is egész összesűrítve. Ha utána nézünk a dolognak, kiderül a történetből néhány dolog kimaradt, vagy épp csak megjelenítették. Ez persze nem hatalmas újdonság, az anime adaptációk olykor igen sokban különböznek az eredetitől.

Ami miatt jobban összezavarhat minket a dolog, az az, hogy egyrészt összevissza ugrálunk időben és térben, valamint van egy felszíni világa a történetnek, amely mögött egészen más történetek, indékok húzódnak. Az egész történet olyan, mintha fogtak volna egy képet, azt a fajtát, ami annak megfelelően változik, amilyen szögben tartjuk (ezer bocsánat, nem tudom a nevét, de talán láttatok már ilyet), apró darabokra zúzták, majd ezeket a mozaikokat szétszórták, nekünk meg össze kell szedni őket.

Talán szörnyűnek hangzik ez így, olyasminek, ami nézhetetlen, ám aki ezt gondolja, téved. Okkal ilyen ez az anime, olyan kicsit, mint az élet, rengeteg kis dirib-darabból összerakott valami: félinformációk, töredékek birtokában vagyunk, mit mutat nekem a másik, mi valójában, mit mutatok én, mi vagyok én, mi a valódi célom. És miközben nagy valószínűséggel egy útvesztőben bolyongunk, azt gondoljuk, hisszük magunkról (akár személyként, akár egész fajként) egy utat építünk a jobb jövő felé, mert van hozzá hatalmunk, van eszközünk és tudásunk, bár ki tudja igazából milyen eszköz is, és milyen jövő is sül ki ebből, vagy mennyit és mit is tudunk.

Sion és Gastark királya is az idill megteremtésén munkálkodik, legalábbis ezt mondják. Egyikük egy ereklyét használ, amiért önmagának részeit áldozza fel (a lábát, szemét, szaglását stb.). Sion pedig egy bukott hős démonától kér hatalmat, hogy elérje célját. Egyikük sincs tisztában szerintem, miféle alkut is kötöttek, vagy azt hiszik, képesek még így is jót elérni, ki tudja, talán lehet, de rendszerint nem ez történik, inkább még több problémát generálunk végül. Ez nem csupán az én véleményem, maga az anime sem sok jót sejtet, ha figyelembe vesszük a bukott hős történetét. Ő ugyanúgy a szabadabb, jobb életért, a rossz végéért harcolt, de a végén egyszerűen szólva beleőrült, hatalmas erőre tett szert és már csak el akart pusztítani mindent. Ebben csak az akadályozta meg, hogy a Rynerbe zárt Magányos hős magába zárta, elvette tőle e gyűlöletet és erőt. Ezt egyébként Sion, illetve a démona (nem tiszta, melyikük, talán végső soron mindketten) meg akarja szerezni, megkísérli megölni Rynert, ám ez egyelőre nem sikerül.

Ryner az Alpha stigmával már önmagában egy átkozott erővel született, ami miatt kitaszított, gyűlölt, magányos életre van kárhoztatva, hisz az emberek szemében ő egy szörnyeteg. A legtöbb használóval szemben ő eléri a felnőtt kort és képes visszaszorítani az őrjöngéskor elszabaduló erőt. Ezzel a hatalommal a már említett Magányos hős démona ruházza fel, ezt a hatalmat valójában a szülei adták neki, az apja akart hatalmat, mellyel a fiát megmentheti a szerencsétlen Alpha stigmák sorsától. Ugyanakkor ezzel nem mondhatnánk, hogy megkönnyítette dolgát. Egyrészt így csak még bonyolultabb helyzetbe került, másrészt meghosszabbodott szenvedése. Ryner, aki sosem kérte ezt az erőt, akit nem érdekel a hatalom, aki legszívesebben kimaradna az egészből, utálja önmagát, nem hisz abban, hogy megérdemli, hogy éljen, látva, hogy Sion mekkora bajba keveredett miközben a hatalmat kereste, az anime végén úgy dönt, kénytelen lesz használni a sajátját, amiről még mindig keveset tud, és amit utál.

Vajon van remény, és képes lesz elkerülni, hogy megismétlődjön a tragédia, amelyben a jobb, szebb jövő iránti vágyat megfojtja a mindent felzabáló hataloméhség és a kudarcok szülte kétségbeesés egymást erősítő, végtelen spirálja? Vagy ő is tragikus véget ér? Mivel az animét nem folytatták, nem tudni, de éppen ettől azt hiszem, még valóságosabb, mert egyelőre számomra úgy fest, mi is csak állandóan igyekszünk feltakarítani elődeink vágyának, majd hatalomszerzésének eredményét, aztán egy még nagyobb káoszt hagyunk utódainkra, még ha nyilván ez idő alatt azért némi pozitív változást is elérünk.

Densetsu no yūsha no densetsu, 2010, eredetileg Takaya Kagami light novelje, Saori Toyota illusztrációival. Az anime írója: Kiyoko Yoshimura, rendezője: Itsuro Kawasaki.

kép: https://myanimelist.net/anime/8086/Densetsu_no_Yuusha_no_Densetsu/pics