Üdv mindenkinek! Feltételezem, nem vagyok egyedül azzal, akadnak mondatok, félmondatok, kifejezések, amitől rögvest égnek mered az összes hajam.  Nem pénzkérdés - ez az egyik ilyen kis gyöngyszem, ami nálam olyasféle hatást kelt, mint vörös posztó a bikánál.

Sokféle kontextusban volt szerencsém már hozzá, és mindannyiszor megállapítottam, ez ordas nagy baromság, bullshit. Ha finomabban akarom megfogalmazni (már ha, lehet ezt annak tekinteni), akkor egy cikk alatt olvasott rendkívül frappáns és emellett igaz kommenthez nyúlok vissza, sorry, nem biztos, hogy pontos lesz az idézet: "Onnan tudod, hogy valakinek fogalma sincs a szegénységről, hogy leír ilyesmit [azt, hogy nem pénzkérdés]." Vagy esetleg valami nagyon földtől elrugaszkodott, szentséges idealista a szentem.

Mielőtt mélyebbre merítkeznénk, elmondom, nem, az itt leírtak nem azt jelentik, hogy ezek a dolgok (vagy minden más) csak és kizárólag pénzkérdés lenne, ahogy azt sem gondolom, a pénz mindent megold, vagy a legkevésbé is áldásos lenne a pénzközpontúság, pláne a mohóság, kapzsiság, esztelen luxus és testvérei (ezeket úgyszint nem csípem). De azért könyörgöm, ne legyünk már képmutatók vagy agyatlan idióták, netán hazugok, hogy letagadjuk, olyan világot alkottunk, ahol ha nincs pénzed (nem sok, hanem úgy egyáltalán), akkor bizony neked rövid időn belül lőttek, ha csak nem mész el valami erdőbe remetének, vagy legalábbis egy faluba, ahol mindent megtermelsz magadnak. Nem lehetetlen, de az biztos, hogy felkötheted a gatyád, a nem létezőt, kivéve, ha azt is csinálsz az általad megtermelt alapanyagból. Igen, tudom, nyakunkon a világvége, nem lesz víz és egyebek, el is hiszem, ahogy azt is, azok fognak a legtovább élni, akiknek lesz pénze és hatalma (ereje, fegyvere), hogy a maradékokat felhasználja, de persze mindenki azt gondol erről, amit akar.

Kezdjük a legmegfoghatatlanabb, legáltalánosabb dologgal: a boldogság. Nem pénzkérdés a boldogság. Ezzel az a bibi, hogy a boldogság amúgy is olyan kísértetszerű dolog, nem lehet megfogni, látni sem, bár egyesek állítják, ők már látták. Hovatovább mindenki másként képzeli el. Ez a mondat már ezer meg egy sebből vérzik. Boldogság helyett talán célszerűbb valami konkrétabb, jobban körülírható dolgot kijelölni, bár... Mindegy!

Boldognak lenni, jól lenni, egyszerűen legalább egy kicsit élvezni az életet, akarni életben maradni rohadt nehéz ám, ha nincs mit enni, inni, hol aludni, fedél a fejem felett, ahol télen sem fagyok halálra. Oké, ez elég egyértelmű. Aki tapasztalta már milyen az, amikor nehezen is, mégis megvannak ezek, ám éppen csak és kérdés meddig, az nagy valószínűséggel megint csak nem fogja azt állítani, ebben a helyzetben ő mily boldog is. Amikor jobbára a csekkekkel legózik, melyiket hova, hogy ne kapcsoljanak ki semmit, de kajára is fussa még a következő fizetésig. Amikor imádkozik, hogy a fűtés, a tűzhely, a mosógép, ha ezer éves is, nehogy beadja a kulcsot, hogy valami kicsi baja legyen, amit még valahogy talán, újabb zsonglőrködés árán kinyög. Vagy nem, és jönnek az olyan kellemes élmények, mint a tél közepén hideg vízben fürdés úgy három hónapig, meg a víz melegítgetés lábasban. Gyerekként volt szerencsém utóbbihoz, nagyon fiatalként ahhoz, hogy erősen számolgatni kellett mikor, mit, hogy, ahhoz, hogy ha nincs köröttünk segítő környezet, akkor úsztunk volna. Az első szett háztartási gépeinket mind úgy kaptuk például. Azért valljuk be, menten szebb lesz egy kicsit a világ, ha az embernek nem rándul rögvest össze a gyomra egy csekk, vagy egy nem működő mosógép láttán, mert tudja, van annyija, hogy kicsengesse és közben nem kell arra gondolnia, mi lesz a hónap végéig, vagy a következő hónapban. Ez még önmagában nyilván nem feltétlen boldogság, nekem mondjuk az, de kétségtelen sokat dob az ember alaphangulatán.

Nem pénzkérdés a gyerek - olvastam a minap valami kismama blogos megosztásban. Nem hát, mert levegőn és napfényen él a ded, nem kell neki ruha, pelenka, később oktatás és hasonló nyalánkságok (és akkor itt már azzal a manapság csodaszámba menő ténnyel számoltunk, anyu-apu már szerzett saját lakást, olyat, ami nem a banké, mert ha nem...). Egyrészt.

Másodsorban felemelő családi légkört tud ám teremteni, amikor a szülők tiszta idegroncsok a pocsék anyagi helyzetük miatt, és akkor még csak a tapintható, de ki nem mondott, netán ordított feszültségről szólok itt. Mert bizony nálunk - és szerintem nem voltunk oly egyediek - minden hétre több ilyen ordítás, veszekedés jutott, és még a két kezemet össze is tettem, ha közben nem lettem célpontja e dühnek. De természetesen ahhoz, hogy egy gyerek megfoganjon, nem pénz kell, tudjuk. (Már amennyiben természetes úton jön össze.) Az, hogy mi lesz utána, ezek szerint már nem lényeg. Meg hogyne, kell a gyereknek szeretet és odafigyelés és nevelés, azonban uram bocsá 1. attól még nem lakik jól 2. nehezebb azt megadni, ha szülőként alig látjuk, mert a beled ki kell dolgozni, hogy legyen miből enni. Mindegy is, elvileg, úgyse értek én ehhez.

Nem pénzkérdés a környezetvédelem. Itt most csak a kicsiben, az átlagemberre vetített dolgokról beszélek. (És most zárójel, de fontos: nem tagadom, hogy kell, már régóta kellett volna ezért tenni, tehát ne jöjjön nekem senki azzal, hogy én mekkora egy szemét vagyok, aki a Földet gyilkolja... Mindegy, nem ragozom, azt gondol mindenki, amit akar.)

Igen, nem pénzkérdése, hogy szétválogatod a szemetet, számodra; az más kérdés, hogy a szelektívet szökő évente ürítik, vagy hogyan dolgozzák fel (ha egyáltalán), hogy csodás kis országunk még csodásabban széjjel cseszett közszolgáltatásait ne is említsem, te megtettél mindent. Nem pénzkérdés, sőt spórolsz, ha csapvizet iszol, palackos helyett; az más kérdés: lásd fentebb a közszolgáltatásról szóló megjegyzést, melynek reális folyománya lészen előbb-utóbb, hogy nem lesz csapvíz. Szóval van azért, mit tenni.

Megint csak nem a pénztárcád terheli, ha biciklizel munkába. Fantörpikus ötlet. Azért az ezt hangoztatóknak javasolnám, hogy tegyék ezt úgy, hogy a melóhelyükre a legrövidebb út is 23 km, a nulláson keresztül. Menjen be, majd a nyolc órás műszak végeztén (nem irodai munka), menjen haza a cajgáján. Lelkesen várom a beszámolót (és igen, tudom, gonosz vagyok). Kötözködést félretéve, nyilván van, akinek ez elérhető, vagy normálisabb, a tömegközlekedés szempontjából megközelíthetőbb munkahelye van, de nem mindenki városi kis irodákban dolgozik, bármily meglepő is ez sokaknak. (Én inkább azon hüledezem, hogy sok fórumon totál természetesnek veszik, hogy az az alap, hogy mindenki irodista, vállalkozó és hasonszőrű társai.)

És akkor most jön a sok de közül egy-kettő; pont kettő, mert nem eszem újra és újra el az ingatag mentális egészségem azzal, hogy mind a húsz millió dolgot felsorolva majd megint csak ne legyen kedvem se élni, mert egy szemét szutyok vagyok, nem teszek meg most és izibe mindent, ami még önmagában nem is elég, attól még öregkoromra nemhogy nyugdíjam, de semmim se lesz és örülök, ha valaki inkább agyonlő és nem szomjan-éhen döglöm.

Tehát mindenféle igény nélkül kettő kis példa: A lakásod se mindegy milyen, ám nem úgy megy az, hogy csak gondolok egyet és mindenféle szempontból egy sokkal energiahatékonyabb és a többi kecót varázsolok magamnak, mert nem vagyok a jótündér, nem mellesleg örülök, hogy van hol lakni. Konkrétan a lakásunkat nem tudjuk beszigeteltetni, mert a lépcsőházban nem milliomosok laknak, nincs pénz, pályázat, segítség nuku (vagy pl. EU-s pályázatnak az épület valamiért nem felelt meg, azt nem sikerült elmakogni, hogy miért nem), nincs megegyezés hitelről, mert aki jobban is áll, annyija nincs, hogy másét is fizesse... Magyarán ülünk így is a szarban, nemhogy napelem meg mindenféle egyéb nyalánkság legyen.

Aztán nézzünk egy most nagyon pörgő dolgot, ami állítólag fene egyszerű: pálmaolaj. Bocsánat, de az egyszeri embernek ez annyit tesz, nem eszik nutellát. Csuda jó lenne, ha mindösszesen ennyivel meglehetne menteni az őserdőket! A rossz hír, hogy kis millió termékben van ez az olaj, vagy ennek valamely származéka. Lecserélheted az összes kozmetikai, tisztálkodó és tisztítószered, ha tudod (valamint soha a büdös életbe többet nem eszel csokit, azok közül ugyanis elvétve akad e bűnös anyagtól mentes). Bizony én nem voltam rest, utána kerestem, mennyi is az annyi, amennyiben minden ilyen használati cikk helyett tuti biztos pálmaolaj-menteset veszek. (És ez még csak egyetlen kritérium a megszámlálhatatlanból, amit be kell tartani.) Maradjunk annyiban, nem kevés, mondjuk, aki tényleg egyik hónapról másikra él, csak a legolcsóbb és legelengedhetetlenebb dolgokat veszi, vagy aki örül, hogy egy picit jobban él (értsd: jut némi levegőhöz), az nem fogja ezeket venni.

Ehhez kapcsolódóan pedig megjegyezném, hozzáértő embertől (meg nem mondom a nevét, az ilyenek mindig kimennek a fejemből) olvastam arról, hogy a környezetvédelem egyik legnagyobb nehézsége a szegénység, hogy a szegény embereknek nincs egyszerűen lehetősége válogatni, hiába szeretnék vagy kérik tőlük, nem fogja tudni a drágább, környezetbarát megoldásokat megfizetni. Mondjuk szerintem ehhez nem kell szakembernek sem lenni,  hogy ezt belássuk.

Még egyszer elmondom a végén, ezek egyértelműen nem csak a pénz függvényei, de ezt mint tényezőt eltagadni is hatalmas ostobaság, és például a gyerekvállalás esetében még valaki ártatlant is megnyomorít(hat)unk ezzel. Ettől függetlenül hajtogathatod ezt, ha ez a szíved vágya, az biztos, hogy nem fogok lelkesen bólogatni hozzá.