Üdvözlet itt az új évben!

Engem mindig kiráz a hideg, amikor a címadó számot hallom, messze nem azért, mert pocsék lenne, de nem is ízlésről akarok itt vitázni, tudjuk, arról amúgy sincs értelme.

Nem véletlen emeltem ki azt az egyetlen szót, ezt vélem ugyanis az emberiség egyik rákfenéjének. Szomorú vagy sem, azt nem kérdezte amúgy senki se, ezt bizony nem fogjuk kiirtani. Az ember uralkodni akar a világon, környezetén, a fajtársain is. Akitől meg ez mégis idegen, az viszont nem elég erős, nincs hatalma és nem is akar, hogy megváltoztassa, nem természete ugyanis. Ezért aztán ők meg a világ megszívták, az úgy nevezett győztesek meg röhögve élhetik ki királyi hajlamaikat.

Aki pediglen nem áll a hierarchia csúcsán, s igényelné azt, az törtet és/vagy máson, máshogy éli ki birtoklás, uralom iránti olthatatlan vágyát. Ennek aztán számtalan válfaja, formája van a párját, gyerekét verőtől, terrorizálótól a kiskakas szomszédon, kisfőnökön át a másságot, másokat (mindenkit, aki más mint ő vagy az elképzelései) üldözőkig. E kompánia tagjai rendszerint azonban ki nem állhatják, és sok esetben simán áthágják a reájuk is vonatkozó szabályokat. Elvégre azok akkor jók, ha másokra vonatkoznak, ő nem tartozik közéjük, még az esetben is, ha azt a szabályt azért alkották mondjuk, hogy elkerüljék a másoknak vagy önmagának ártást, lsd. KRESZ jórésze.

Épp ezért aztán alkothatunk annyi szabályt, törvényt, jogot s miegyebet, amennyivel feltölthetnénk az óceánokat, igazi változást nem hoz, mindig van, aki annak ellenére is csinálja, amire felhatalmazza magát. Erről azt hiszem, regéltem már a feminizmus kapcsán. Vesd össze: Nepálban a törvény ellenére sem szűnt meg az a hagyománynak titulált barbárság, hogy a menstruáló nőt mint velejéig tisztátalant kirakják a házból. De ne menjünk olyan messze, ha a törvényben leírt szavak mindenhatóak lennének, jó sok helyen nem lennének már asszony- s gyerekverők, vagy megannyi állatkínzó senyvedne száraz kenyéren s poshadt vizen a böriben, és mégse...

Ez az uralni vágyás a mértéktelenség (egyik) forrása is. Ezáltal szerezhetek hatalmat, vagy ezzel tömhetem be be nem teljesült vágyaim hiányát. Még mielőtt most megannyian felhörögnének a képernyő előtt, nem arról vakerálok itt, hogy most aztán ne legyen semmid, és a legjobb az lenne, ha mindannyian csupasz seggel barlanglaknánk, fűkunyhóznánk. Lehet mértékkel is lenni, könyörgöm! Nem baj az, ha van vágyad, csak tessék azt meggondolni! 1. valóban akarom azt, vagy csak legyen, mert másnak is van? Muszáj nekem annyi, nem lehet, hogy túllövök a célon? 2. a megszerzés, megvalósítás során tudok-e alternatív megoldásokkal élni? Tegyünk engedményeket! Próbáljunk meg mást is szem előtt tartani! És legesleginkább: nem uralkodni vagy itt, te csak egy része vagy a világnak!

Kicsit előre rohantam, majd' elfelejtettem: tudomány. Nem vagyok egy tudós ember, ámde alapjáraton azzal sem volna baj, csak hát közben az ember mit lát? Hogy már nagyon rég lenne probléma, aminek megoldása valóban áldás lenne (majdnem) minden résztvevő szempontjából, ezek azonban nem olyan érdekesek, nem haladnak úgy, helyette vannak fegyverek, és egy rakás olyasmi, amiből már van, csak csűrik-csavarják és a többi, egyetlen egy dolog miatt: ezekben pénz van, pénzzé lehet tenni őket. A tudomány a kezünkben olyan, mint az ember, mint mi magunk, egyszerre képes a legjobbra és a legrosszabbra.

Újévkor ugye szokás fogadalmakat tenni, mint jövőre leszokom, lefogyok, ilyen meg olyan leszek... Ez így legtöbbször persze aztán kudarcba fulladt bohózat lesz, főleg amikor már több év eme fogadkozás utáni visszakozással telik el. Két dolgot mondok, nem azért, mert olyan okos vagyok, tapasztalat, és mivel guru nem vagyok, nem tudom megmondani, hogyan csináld pontosan: legyél tisztában saját magaddal, tanulj és gyakorolj önuralmat (nem, itt nem feltétlen valamiféle szerzetesi, aszkéta életmódra kell gondolni)! Nem egyszerű, és nem fogsz másnap úgy felkelni, most már készen vagy. Egyrészt kész vagy, mióta előbújtál az anyaméhből, másrészt meg a halálodkor sem vagy készen, csak elfogyott a lehetőséged.

Egyszóval (sokkal többel, majd megszámolod, ha akarod) az új évre annyit javaslok: Több tudatosság, önuralom/fegyelem és több, sokkal több csodálása és óvása a világ jó és szép dolgainak, értékeinek, valamint kinek milyen mértékben, mely területen (ezt mindenki eldönti magának, kedve s lehetősége szerint) részvétel egy kicsit jobbá tételében a környezetünknek, legyen az természeti, társadalmi.

Ui.: Igen, tudom, a végére megint ömlik rád a szentimentális nyál, sorry, megpróbáltam kicsit pozitív lenni még mielőtt öngyilokra adnám fejem, azt a sok szart látva, amit mintegy mellesleg sikerült az idők során összehordanunk a fene nagy uralom közepette. Ao voltam, viszonylag konszolidáltan, nem fogadom, hogy így maradok, több az esély rá, hogy nem.