Ahogy azt már a címből valószínűleg sejtitek, a Hyouka egy rejtélymegoldós, slice of life anime. Bár utóbbi műfaj nem tartozik a kedvenceim közé, a rejtélyek miatt elég kíváncsi lettem, hogy adjak egy esélyt neki. Nem világot rengető (számomra, egyébként elég jónak értékelték), ámde abszolút szép, érdekes, nézhető darab.

Az animében Oreki Hotaro és a Klasszikusok klubjának mindennapjaiba nyerünk betekintést, amelynek központi része a köznapi vagy jelentősebb, elméleti vagy gyakorlati rejtélyek megfejtése. Legyen azonban bármilyen is az a rejtély, két dolog biztos: szórakoztató és élvezhető módon tálalják és Hotaro, ha nem is feltétlen nagy kedvvel, de megfejti. Vagyis hát utóbbi nem teljesen fedi a valóságot.

Oreki Hotaro ugyanis csak első pillantásra (vagy mondjam, hogy röpke asszociáció erejéig?) lusta zseni. Egyrészről nem lusta, inkább spórol az energiájával, mottója szerint legszívesebben semmit sem tesz, azonban ha mégis meg kell tennie valamit, azt a lehető leggyorsabban viszi véghez. Ennek köszönhetően nem különösebben színes élete, nem tagja semmilyen iskolai klubnak. Csakhogy aztán nővére kérésére kénytelen-kelletlen a megszűnés fenyegette Klasszikusok klubjába kezd járni, ahol elsősorban Chitanda Eru már-már idegesítő, állandó kíváncsisága megrengeti addigi életmódját és igaz, csak módjával, át is formálja.

Másfelől pedig van esze, nem kevés, de nem kifejezetten zseni, a rejtélyek megoldásánál mindig mások is szerepet játszanak. Elsősorban a Klasszikus klub többi tagja: a kérdéseket feltevő, Hotarót motiváló (vagy noszogató) Eru, a két lábon járó adatbázis, Satoshi és Mayaka, aki viszont inkább egy-egy észrevételével segít; az ő karaktere ugyanis az anime egy másik dimenziójában lesz érdekes.

Ez a másik dimenzió a kapcsolatoké, a mindennapi érzéseké, merthogy a rejtélyek mellett ebben is igen erős a Hyouka. Bár az anime, a regénnyel ellentétben kisebb hangsúlyt fektet a romantikára, azért a kapcsolatok itt is megvannak, és igen érdekesek. Ugyan számomra valahogy igazán csak Hotaro karaktere volt szimpatikus, és Erutól finoman szólva is agybajt kaptam, kétségtelenül van abban valami elragadó, ahogy ők ketten kiegészítik egymást, ahogy Eru kíváncsisága megváltoztatja Hotaro életét és általa a fiú mindjobban kinyílik és megmutatkozik tehetsége. Jóllehet azért Hotaro nem vesz 180 fokos fordulatot és nyitva marad a kérdés, mennyire lesz tartós és jelentős Eru rá gyakorolt hatása.

Satoshi és Mayaka párosa már egy teljesen más kérdés. Ők többféle értelemben átlagosabbak, köznapibbak, és ez messzemenően nem negatív előjellel értendő. Először is, ők nem kiegészítik egymást, hanem a hasonló tapasztalataik, érzéseik, a másikkal szembeni megértésük által kapcsolódnak, bár Satoshi nem biztos abban, hogy kapcsolatukat szorosra fűzzék, mivel nem szeretne megszállottá válni, úgy érzi, az túlzottan eltorzítaná, befolyásolná világát és személyiségét. Mivelhogy kamaszfiú sosem voltam, nem tudom, ez mennyire átlagos. Az biztos, hogy Mayaka vágya Satoshi vallomására, a nagybetűs szerelemre, az. Az már egy másik, nem elhanyagolható kérdés: vajon a kamaszlányok ilyetén vágya valójában belőlük fakad vagy sokkal inkább eredménye a társadalomnak és addigi szocializációjuknak?

Ami ennél lényegesebb, Satoshi és Mayaka osztozik valami olyasmin, amin tapasztalataim alapján sok kamasz átesik, ez pedig az önbizalom kérdése, megrendülése, annak hiánya, a másikkal való összemérés, az irigység, féltékenység, mindez az önmagukhoz vezető útkeresés során. Satoshi, aki sok mindent tud, rengeteg adatot ismer, ám képtelen azokat olyan jól, logikusan és mesterien összefűzni, felhasználni, mint Hotaro, próbát tesz, és kudarcot vall, ez pedig elég nagy pofont jelent számára, még akkor is, ha elfogadja. A mangaalkotással kacérkodó Mayakát pedig megviseli, hogy a mangaklubos társai közül van, aki kisebb jelentőséget tulajdonít e műfajnak, homlokegyenest másképp látja mibenlétét, ráadásul folyamatosan úgy érzi és látja, az ő alkotásai és kísérletei messze elmaradnak az általa bálványozott amatőr alkotók szintjétől. Igazából nem tudjuk, mennyire igaz ítélete, de úgy hiszem, nem is ez a lényeg, sokkal inkább ez az érzelmi hullámzás a főszereplő, ami annak eredménye, ahogy önmagukat próbálják megalkotni, tisztázni, a  világképüket kialakítani, valami helyet keresni maguknak az egészben. Ezen pedig rengeteg kamasz osztozik, nem mintha későbbi életünk során nem lehetnének hasonló kihívásaink, akkor azért talán már kicsit tapasztaltabbak vagyunk.

Végeredményben azt hiszem, ez utóbbi számított a legtöbbet, amikor úgy döntöttem, elhozom nektek ezt az animét, ami így a rejtélyek kedvelői vagy a kifejezetten slice of life rajongók mellett még többeket is megszólít, elszórakoztat(hat).

Hyouka, 2012, eredetileg regény, aminek szerzője: Honobu Yonezawa, az anime rendezője: Yasuhiro Takemoto.

kép: https://www.imdb.com/title/tt2340841/