Mint mindenkinek, nekem is vannak olyan témák, stílusok ésatöbbi, amivel ki lehet kergetni a világból és olyan is, amivel azonnal meglehet venni. Na jó, azért mégse ilyen egyszerű, de tény a szamurájos, sengoku érás sztorik jöhetnek, ennek dacára azt hiszem, nem ez lett volna az a darab, ami képernyő elé szögez, ha nincs ez a nyomott hangulat, és nem bukkanok előtte a Gakuen Basarára. Az a rövidke anime ugyanis elvezetett jelenlegi darabunkhoz. A Gakuen Basara arra teljesen jó volt, hogy kicsit szórakozzak, kimozduljak az általános kedvetlenségből, és imádtam a karaktereit, akiket a Sengoku basarából kölcsönöztek.

Amit biztosan ne várjatok ettől az animétől, az a realitás. Az égegyadta világon semmi köze hozzá, úgy stílusban, mint a történelmi tényekben. Utóbbihoz mindösszesen annyi köze van, hogy a szereplők valóban létező harcosok voltak akkoriban, bár ez sem teljesen igaz, mert például Sanada Yukimura sosem harcolt Takeda Shingen oldalán, mivel ő már meghalt, mikor Yukimura csupán hatéves volt. Ettől függetlenül még sok minden mást találhatunk benne, egyrészt szórakoztató, helyenként kicsit mondjuk nekem már-már paródiába hajlik, de ez sem rossz. Másrészt sajátos stílusa lehet, hogy nem annyira reális, viszont jól működik és egyedi, szerethető atmoszférát kölcsönöz az animének. Ezen felül pedig némi komolyságot is belecsempésztek, illetve benne van az az elem, ami sok más anime sajátja, és amiért én többek közt szeretem ezt a műfajt. De ne rohanjunk előre!

A sengoku érában járunk, a szamurájok folyton harcolnak és szinte kivétel nélkül minden hadúr célja, hogy maga egyesítse Japánt, akárcsak a valóságban. Itt azonban nem történik meg az egyesítés, azok, akik a történelemben ezt végrehajtották, teljesen más fényben tűnnek fel. Oda Nobunaga és Toyotomi Hideyoshi is ellenségek lesznek, olyanok, akikben nem találunk pozitívumot. Tokugawa Ieyasu sem kap akkora hangsúlyt, és ironikus módon karaktere állandóan a kötelékekről zagyvál, mintha csak valami new age-es spiritiszta lenne, holott történelmi megfelelője mesterien tartotta gúzsban az embereket.

Két legfőbb szereplőnk Oshuu ura, Date Masamune és Takeda Shingen tábornoka, egyszersmind örököse, Sanada Yukimura lesz. Hol egymással harcolnak, hol összefognak, hol külön utakon küzdenek végső soron ugyanazért. Az első évadban együtt végeznek Nobunagával, a második évadban mindketten azon vannak, hogy Hideyoshi ne érhesse el a célját, bár nem együtt teszik. A movieban ők, valamint Toyotomi két egykori harcosa, Ishida Mitsunari és a már említett Tokugawa Ieyasu küzdenek meg az újjáéledt Nobunagával. Míg az End of Judgementben (Judge End) Tokugawa és Ishida csap össze, a konfliktusban Masamune az egyik, Yukimura a másik oldalon vesz részt, de teljesen másképp állnak hozzá a csatához, mint a másik páros.

Megjegyzés: Az End of Judgement egy másik stúdió és csapat munkája, más adaptáció, ami nem illeszkedik az anime első két évadához, valamint grafikailag többeknek kevésbé nyerte el a tetszését.

Masamune és Yukimura tipikus riválisok, olyanok, akiket sok más shounen és/vagy sport animében látunk. Ebben a kapcsolatban pedig van valami lenyűgöző, amiből talán mi is átmenthetnék valamennyit saját életünkbe. Mire gondolok? Persze, ez most nyilván általánosítás, de ezt látom magam körül, az emberek többsége merőben másképp kezel valakit, aki a riválisa, ellenfele bármiről is legyen szó. Nem örülnek, ha kihívójuk akad, sőt minden bosszantó, ami nem nekünk jó, totálisan meg akarják semmisíteni a másikat, nem hajlandók sem tiszteletre, sem arra, hogy elismerjék a másik képességeit, ha valaki jobb náluk bármiben, az irigység és a rosszindulat veszi át a stafétát, és biztosak benne a másik csak piszkos trükkökkel érte el azt, amit, az meg teljesen kizárt, hogy összefogjanak egy közös ellenséggel szemben vagy netán valamilyen ügyért.

Masamune és Yukimura különböző személyiségek, különböző oldalról, mégis másképp viselkednek és gondolkodnak. Élvezik a kihívást, amit a másik jelent, elismerik egymás képességeit, és gond nélkül összefognak, ugyanakkor nem esünk át a ló túlsó oldalára sem, nem lesznek más személyiségek, megőrzik önmaguk, saját céljaik, határaik, viszont olykor helyre billentik a másik egyensúlyát. Győzni akarnak, ám nem a másik sárba tiprása a céljuk. Akármit is mondjanak, ez nekem határozottan tetszik. Talán nem megvalósítható egészében, (talán) nem is olyan világot teremtettünk, amiben ennek helye, esélye lenne, épp ezért azonban ha egy kicsit is változtatnánk ezirányban, egy jobb világot, legalábbis környezetet hozhatnánk létre.

Másrészről - szinte hallom, hogy megkérdezik, és akkor mégis miért harcolnak, ha együtt is tudnak működni, miért kell ez a különbség? Szóval másrészről ez a kapcsolat és az anime egyéb ellentétei megmutatnak még valami fontosat: a kihívás, az ellentét, az ellenállás és sarkítva a rossz, a negatív szükségességét. Ez olyasmi, ami engem személyesen is igen foglalkoztat, és amivel nemrégiben Byung-chul Han könyvében (A kiégés társadalma) is találkoztam.

Miért vannak ellentétek? Miért kell a más, a homlokegyenest eltérő, a negatív a pozitív mellé? Nagyon úgy tűnik, e nélkül belesüppedünk a tespedés, a depresszió mocsarába, legalábbis az említett könyv szerzője szerint világunk egy részének állandó pozitivizmusa, a minden szép, minden jó világának ez az egyik velejárója. (Amit még megfejel a kiégés, amit az okoz, hogy a külső pozitív világ eléri, hogy mi legyünk önmagunk kizsákmányolói. De ebbe ne mászunk bele, aki kíváncsi annak ajánlom a könyvet.)

Node, valóban így lenne? A tutit nem fogom megmondani, ám azt hiszem, ha nincs meg az ellentét, valamennyi ellenállás, egy kihívás, az mozdulatlanságba dermeszti az embert, ami nem feltétlen rossz, időnként egyenesen szükséges, de hosszú távon vajon mi lesz mozgás nélkül? (És még én beszélek new age-es spiritisztákról pfff...)

Mindenesetre az jól látszik az animéből mind a rossz, mind egy ilyen rivális is épít(het)i az embert.

Sengoku basara, 2009-2010, a Capcom videójátékából készített anime írója: Yasuyuki Muto, rendezője: Itsuro Kawasaki (1. évad), Kazuya Nomura (2. évad)

Sengoku basara: End of Judgement (Judge Endként említik a legtöbb helyen), 2014, szintén a Capcom játékából egy másik stúdió készítette anime, író: Natsuko Takahashi, rendező: Takashi Sano.

Sengoku basara: The last party (movie), 2011, szintén a játékból merít, az első két évadot jegyző stúdió alkotása, író: Yasuyuki Muto, rendező: Kazuya Nomura.

kép: https://www.anime-planet.com/anime/sengoku-basara-samurai-kings