Fegyverek és katonák sorsa
Fairy gone
Honnan tudod, hogy pocsék ízlésed van (időnként mindenképp)? Például abból, hogy szeretni és értékelni tudsz egy animét, amire rákeresve csupa rosszat olvastál/láttál.
Kétségtelen, hogy imádom az akciós fantasy műfajt, ahogy az is, dacára némi elismerésemnek, látom, hogy vannak vele gondok, pedig nem vagyok egy vérestollú kritikus.
A grafika első blikkre nem rossz, de néhol azért eléggé kilóg a lóláb, az is igaz, láttunk már ilyet. Főként az anime első részeiben zavaróan sokat ugrálunk időben és térben, nem egy könnyen sikerül kibogozni, mire is akarnak kilyukadni. Aztán ott van a főszereplőnk múltjában egy óriási baki, nevelője halála egyszer így, másszor amúgy történik.
Ezeken felül is tudok mondani olyat, amiért nem nyerheti el tetszését az embernek, példának okáért főszereplő leányzónk tipikusan az a középpontba állított, csekély erővel rendelkező, mindig meg kell menteni karakter, amitől nekem személy szerint általában égnek áll a hajam, legalábbis idegesítő. (Leginkább az idegesít ilyenkor, hogy túl sok ilyen karakter van, valamiért ez olyan közkedvelt dolog, de én sokkal jobban szeretek kicsit erősebb, határozottabb, talpraesett női karaktereket látni, ezt nem úgy kell érteni, hogy mindig, minden helyzetben és műfajban, itt viszont el tudtam volna viselni. Dehát ez egyéni szocproblem.)
Nyilván adódik a kérdés, akkor mi a fenét tudtam én szeretni ebben az animében? Mint már írtam, akció és dark fantasy anime, amely egy alig másfél évtizede egyesített királyságban játszódik, ahol még mindig élnek azok közül a tündérkatonák közül, akik a háborúban harcoltak. Egyrészük ma is valamilyen kormányzati szervnél dolgozik, másrészük valamelyik maffiaszervezet tagja, zsoldosa. A már említett lány melletti másik főszereplőnk, Free utóbbinak álcázva találkozik Marlyával (a lánnyal) egy aukción, ahol egy bizonyos tündérkönyv lapja is terítékre kerül, amit el is lop egy nő, akit Marlya még gyerekkorából ismer.
Free üldözőbe veszi a nőt, el is kapná, ha az időközben egy tündérre szert tett Marlya nem akadályozná meg. Mint kiderül, az, hogy Marlyának műtét nélkül került a testébe egy tündér, nemcsak szokatlan, törvénybe ütköző is, így két választása marad, börtönbe megy vagy csatlakozik Free eredeti munkahelyéhez, a Dorotheához, amely egy az ilyen tündérkatonákkal és egyéb tündérdolgokkal foglalkozó hatósági szerv. A lány nem teljesen hülye, ezért utóbbit választja.
Ezek után aztán szépen kibontakozik két szereplőnk múltja mellett a szövevényes ügy, amelynek középpontja az első részben is feltűnő tündérkönyv. Ezt boldog-boldogtalan meg akarja kaparintani, így Free és csapata is, bár ők azért, hogy átadják a Tündér Minisztériumnak, miközben az országban amúgy is zajlik az élet, ki újra háborúzna, ki csak balhézik, ki politikailag helyezkedne.
Ugyan a sok szál zavaró lehet, főképp úgy, hogy olyan módon fűzik össze őket, mint egy kezdő, épp kötni tanuló az első pulóverét, laza lesz, néhány helyen lyukas, máshol meg sűrű, végül is csak eljutunk a végső, nagy konfliktusig. Megtudjuk, mire jó, mit is tartalmaz a rejtélyes tündérkönyv, valamint azt is, miféle szervezet akarja ezt felhasználni, nem másra mint: a világ elpusztítása, majd újjáépítése a saját elképzeléseik szerint, habár nem minden tagnak ugyanazok a tervei.
Egyszóval nem olyan rossz sztori ez hibái ellenére, sőt két olyan elem és gondolat is megjelenik, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül.
- Tündérek mint fegyverek
Az anime kísérletet tesz a tündérek önálló, emberekhez hasonló élőlényekként értelmezésére is, ám ebben nem arat nagy, vagy osztatlan sikert. Ezt a szálat sem sikerül rendesen belefűzni a nagy egészbe. Viszont az emberekbe ültetett, szimbiózisra és harcra kényszerített tündérek fegyverekként bemutatnak egy nagyon lényeges és egyben szomorú dolgot. Azt a jelenséget, hogy a háború "jobbá tétele", hamarabbi lezárása, kevesebb áldozata érdekében, vagy csak arra hivatkozva, mennyi új és újabb, jobb fegyvert találnak fel, gyártanak le, használnak az emberek, hogy aztán végeredményben csak még nagyobb pusztítást okozzanak. Ezt aztán egész odáig fokozzák, akárcsak az animében, hogy az egész világot, de legalábbis komplett országokat lehessen a földdel egyenlővé tenni. De nemcsak a fegyverek, minden más technológiai vívmány esetében is érdemes lenne meggondolni, mérlegelni, valójában mennyit is nyerünk és vesztünk vele, nem pedig hűbelebalázs módjára csak kiokádni a világba ezeket a dolgokat, majd megvonni a vállunk a következmények után: most már mindegy.
- Katona a háború után
Free mondja nemegyszer, és ezt látjuk több másik tündérkatonán is: Én nem értek máshoz, csak a harchoz. Erre választották ki őket, hozták létre bizonyos értelemben, majd egyszer csak azt mondták: vége a háborúnak. Ilyenkor az átlagember fellélegzik, számba veszi és elgyászolja veszteségeit, majd egyedül vagy másokkal újjáépíti az életét, de mihez, hova térjen vissza egy katona? Miféle életet építsen fel?
A kontrasztot és a katona már eleve elvetélt, de minimum óriási nehézségek árán felállítható új életét jól láthatjuk az animében.
A kontraszt megmutatkozik a nagy veszteségek elszenvedett Marlya és Free karakterének alapvető eltérésében. Marlya mindenennek ellenére felépít magának valamiféle új rendet, megleli helyét, mégha az nem is tökéletes, ráadásul van jövőképe, képes pozitívumot is látni, míg Free csak nehezen lel válaszokat, megoldásokat, csak sodródik és rágódik, reménytelenül, rutinosan éli mindennapjait, és teszi az egyetlen dolgot, amihez ért, harcol.
Talán a nemrégiben feltett kérdésekre valaki csak legyint. Mit csinálna egy katona? Hazamegy a családjához, és különben is nyilván okkal harcoltak, vállalták ezt. Nos, egyrészt nem ők választottak, bár természetesen sokan szerettek volna harcolni, volt okuk, amiért megtegyék, mondjuk a falujuk, a családjuk, az országuk.
De mihez kezdjen az, aki - mint egy másik karakter, Wolfran - azzal kénytelen szembesülni, otthona megsemmisült, felesége és gyermeke után még holttest sem maradt, amit eltemethetne? Az ok, amiért harcolt, akárcsak a háború eltűnt, nem maradt semmije, sőt az ok puszta illúzióvá, hamissá vált. Az ember összeroppan, és mégha akad is valaki, aki kinyúl érte, meglehet az illető egy olyan ügy részévé és katonájává avatja, amit józanul gondolkodva sosem támogatna, ha még lenne bármije. Így azonban egy olyan új élet várja, amiben csak a további pusztítás, a bosszúvágy és még több fájdalom és szenvedés lesz osztályrésze.
Mennyire vágynak sokan arra, hogy mások élete felől döntsenek, hogy másokat irányítsanak, csak épp a felelősséget nem szeretnék utána vállalni, az már csak az addig hatalmukban tartott embereké.
Fairy gone, 2019, eredetileg is anime, stúdió: P. A. Works, író: Ao Jūmonji, rendező: Kenichi Suzuki.
