Üdv néked, legyél akár visszajáró vendég, akár épp betoppant újonc!

Ez itt az én kis bazárom, egy igazán trükkös hely, aprócska, mégis rengeteg minden elfér benne, egy külön világ, ahol a cseresznye és a virága is kék.

Ha már itt vagy, és ennek természetesen örülök, röviden körbevezetlek, amennyiben megengeded. Nehézkes ugyanis kissé az eligazodás, nem a legjobb ez az épület, kőmíves meg nem vagyok, és hát a lakberendezés sem erősségem.

Először is itt a Könyv és az Anime szobája, amit odabent lelsz, az mind saját benyomásaim, véleményeim, gondolataim tárháza azokról a könyvekről és animékről, amelyeket az idők során odakint találtam. Ott topogtak fázósan, árván a küszöbön, hát befogadtam őket. Mielőtt belépnél, figyelmeztetnélek, én jól ismerem őket, de nem feltétlen azt látom meg bennük, amit te; és amikor mesélek róluk, bizony sok mindent elmondok, így ha te még nem találkoztál volna velük és tiszta lappal ismerkednél, akkor jobb, ha ezt a szobát most kihagyod, vagy legalábbis nem mindenbe nézel bele.

A többi helyiségben már csak olyasmire bukkansz, amit én alkottam. A szerzőnevek változatossága ne tévesszen meg, annyi a titok mindössze, hogy én ilyen rejtélyes, szellemes (ha-ha) vagyok, szeretek sokféle álruhába bújni, amelyek idővel úgy fest, életre keltek.

Mit mondasz? Érdekel? Akkor lássuk csak!

Mindjárt itt a Regény. Az a helyzet, hogy ez kicsit becsapós szoba, annyira szűken vagyunk, hogy egyszerre csak egyet tárolok itt. Mindig azt, ami utoljára elkészült. Jelenleg ez a Flügel der Freiheit. (Itt még nincs újdonság.) Ezt, és az elődjét, az Angel with a shotgunt meglelitek két másik dimenzióban is, ahova az írásaim többsége szintén felkerül(t): https://www.wattpad.com/user/Saoichan illetve https://aoisakura132866563.wordpress.com/ Ezek feltöltése későbbi, először itt jelenik meg (majdnem) minden ezen a blogon.

Kisregény - áll a következő ajtón. Rövidebb, tömörebb írások, a regények világához alig kapcsolódik, inkább egy újabb miniverzumot nyitnak meg. Perpillanat még csak egyetlen történet árválkodik idebent: Az ember, aki sohasem sírt. Itt rögtön bővülünk egy írással: A lány, akinek nem volt anyja.

Az utána következő ajtó mögött, amin a Shinji feliratot látod, egy kettéválasztott tér vár. Egyik felében rövidke tündérmesékkel (Little fairy tales), csupa olyasmivel, ami túl van a valóságon. Hogy azért a mindennapokról se feledkezzünk meg, a másik térfélen (Hétköznapi mesék) olyan történetek és jelenetek élnek, melyek a valóság talajából nőttek. Itt továbbra is lassan, de biztosan bővülünk.

Menjünk is tovább! Azt mondja, Heroes and legends. Érdekes portéka van odabent, régi-régi mesék varázslatos emberekről és lényekről, némely mostani és majdani regény szereplőiről, legtöbbször inkább elődeiről, őseiről. Az első kötetet ugyan már lezártam, de most új történetekkel gazdagodunk, melyeket itt leltek majd fel Gyöngyökbe zárt mesék címmel.

Mi is jön most? Ao - őt már talán sokan ismerik a Kék meg cseresznyéből, ám azt is lezártam; ha nem, nos, csak azt tudom mondani róla: "ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel", esetleg "Fussatok, bolondok!" Viccet félresöpörve, elég nagy a káosz odabent, ez amolyan kupiszoba, van itt mindenféle elmélkedés, zsörtölés, filozofálás, bosszankodás, merengés, olykor dühöngés a világ és jómagam, illetve alteregóim dolgairól. Továbbra se reménykedjetek, Ao ezúttal egy olyan sorozattal tér vissza (Frászkarika. We're all mad here), amelyben az ő, illetve egy testen osztozó lakótársai mindennapi diliházáról, csetlés-botlásokról, gondolatokról, személyes dolgaikról lesz szó. Mondhatnám azt is, egy őrült személyes naplójából kaptok ízelítőt.

És, íme, az utolsó ajtó! Képírás - ez egy szokatlan album, amelyben minden képhez egy abból, arról készült kis írás tartozik. A képek nem az én alkotásaim, linkelem a lelőhelyüket, illetve - ahol tudom - az alkotó oldalát. Az enyémek a hozzájuk tartozó jelenetek, kisebb történetek, melyeket a kép ihletett. Ez a sorozat az egyetlen kivétel a "premier" alól, eredetileg a közösségi oldalon kezdtem és ott is fog mindig elsőként megjelenni új darab, ide utólag töltöm fel hetente őket. Aki tehát ismeri, követi azt az oldalt (https://www.facebook.com/aosachan), annak nem lesz ez újdonság, másnak talán igen.

Ennyi lenne, egyelőre, mivel már így is elég hosszúra sikeredett ez a túra, nem tartanálak fel tovább.

Nyitvatartási idő nincs, jössz és mész, ahogy kedved tartja. Ha elviszel valamit, ne felejtsd el, honnan vitted! Ha hozol valamit, csak annyit kérek, tarts tiszteletben engem és másokat! Visszajelzésed, vagy netán hírem továbbítását, öregbítését hálásan megköszönöm, de természetesen nem kötelező.

Amennyiben többet szeretnél megtudni, hát rosszul jártál, mivel a Facebook volt kedves megszüntetni a Jegyzeteket, így az marad, hogy a számodra érdekes szobákban elmolyolsz egy darabig, körülnézel és majd meglátod, tetszik vagy sem. Egyelőre más ötletem nincs, hol lenne alkalmas hely az ott szereplő kisebb bemutatásoknak, itt nem szeretném rabolni az időt és teret.

Jól van, nem zsizsegek itt tovább, jó kívánságaimmal megpakolva utadra bocsátlak, vezessen az bármerre is! <3