A hegy meg Mohamed
Honzuki no Gekokujō: Shisho ni Naru Tame niwa Shudan o Erandeiraremasen
Egy varázslatos, nagyon aranyos és rendkívül szórakoztató fantasy anime ez, amelyben a könyvimádó Motosu Urano, aki már éppen álmai kapujában toporog, már nemsokára könyvtáros lenne, egy földrengés közben szeretett könyvei alá temetve végzi be földi létét. Mielőtt meghalna azonban elrebeg egy utolsó kívánságot: egy olyan helyen szeretne újjászületni, ahol örökké olvashat.
Valóban újjászületik, méghozzá a gyenge fizukumú, beteges, átlagos családból származó, ötéves Myne testében egy teljesen másféle világban. Rögvest könyvek után kezd kutatni, hisz amíg van mit olvasni, majd csak lesz valahogy. Ezzel egyetlen bökkenő van mindössze, hogy ebben a világban a könyvek birtoklása és olvasása bizony úri mulatság, amit csak a gazdag nemesek engedhetnek meg maguknak. Ez a társadalom azonban inkább a középkorira hajaz semmint a modernre, nemigen van esélye a mobilitásnak.
Myne-t persze elkedvetlenítik a tények, nem éppen oda született, ahova kívánta, de nem hajlandó feladni álma teljesítését, és ha a hegy nem megy Mohamedhez alapon úgy dönt, ha nincs, számára nem elérhető a könyv, hát bizony készít ő. Igen ám, csakhogy az nem lesz olyan egyszerű, hosszú és tekergős út vezet odáig megannyi akadállyal tarkítva.
Az anime jelenlegi két évada (elvileg lesz folytatás) ennek az útnak egy részén kalauzol át minket, ahol Myne-nak meg kell ismernie új családját, új közösségét, meg kell lelnie helyét és kivitelezhető tervét ebben az új világban, ami igen sokban eltér attól, ahonnan jött, ráadásképp még életben is kell tartania magát, ami megint csak nagy kihívás, hisz teste nemcsak hogy gyenge, egy furcsa lázbetegség is emészti, amiről ő mit se tud, de még a helyiek is csupán drága tüneti kezelést ismernek. Amikor pedig már látszólag minden sínre kerül, mindennek akad megoldása az éppen egy olyan közegbe vezeti, ahol bizony még nagyobb kihívások és veszélyek várják.
Akinek ez önmagában még nem lenne eléggé érdekfeszítő, vagy kíváncsi, miért is jó, szerethető ez az anime (már szerintem), annak még néhány pontban regélek.
- Dr. Stone vibes
Aki látta ezt az animét, Senkuu és maroknyi csapata kis történetét, annak nem nehéz észrevennie e hasonlóságokat. (Aki nem, és szeretné tudni, miről is van szó: https://aoisakura.blog.hu/2020/02/11/ujrainditani_a_vilagot)
Igaz, Myne-nak nem kell a szinte nulláról az egész tudományt és civilizációt újraalkotnia, ennyire nem is gondolkodik nagyban, de ami a könyvkészítést illeti, ott bizony Senkuuhoz hasonlóan az alapoktól kell kezdenie. Új otthonában ugyanis épp azért úri mulatság a könyv, mert drága és ritka alapanyagokból, drága és időigényes munkával állítják elő őket. Valóban középkor, a könyveket még pergamenre körmölik a nem túl elterjedt és elérhető tintával.
Myne-nak társadalmi és anyagi helyzetéből adódóan esélye sincs csakúgy egyszerűen beszerezni a hozzávalókat, tehát neki kell a magával hozott elméleti tudás alapján, mások segítségével előállítania a megfelelő hordozót, a megfelelő tintát, a megfelelő nyomtatási eljárást.
Ezen túl Myne, éppúgy, mint Senkuu, rengeteg mást is (újra)feltalál, teremt útközben, vagy azért, mert szüksége van rá a projektjéhez, vagy azért, mert csak, értsd: unatkozik, szeretné megköszönni a szívességet, nem ízlik neki a vacsora, megkóstol egy ismeretlen növényt stb. Egyszóval sok-sok újdonságot hoz ebbe a világba, nem véletlenül látja meg benne a lehetőséget több kereskedő is.
Senkuuval ellentétben Myne viszont kevésbé tűnik ambicíózusnak vagy okosnak (bizonyos szempontból). Myne-t a könyvek érdeklik, azok létrehozása, olvasása mozgatja, ha valami szerinte ehhez kapcsolódik, akárcsak úgy, hogy akadályozza, akkor arra mindenképp megoldást talál és határozottan éles elméjét, minden ravaszságát beveti. Ezen a körön kívül azonban időnként kifejezetten esetlennek, naivnak tetszik. Ez persze nem feltétlen lenne akkora baj, csakhogy őt abban a környezetben igen sebezhetővé is teszi, még szerencse, hogy eddig legalábbis sikerült a megfelelő emberekkel társulnia, akik szívükön viselik sorsát. Ettől függetlenül nyugtalanító, mi sülhet ki ebből, hisz Myne egyelőre úgy fest, nincs tisztában azzal, amire az anime vége felé a főpap rájön (látszólag pártfogója, igazából kérdéses még szerepe): azzal, amit ő magával hozott, tudásával az előző életéből, egy sokkal fejlettebb helyről ezt az egész társadalmat és vele a világot képes lenne a feje tetejére állítani. Nem tudja, mekkora hatalom van a kezében, és az milyen veszélyeknek teszi ki.
- karmikus lecke
Myne történetében és karakterében akad egy plusz is: ő maga is tanul, fejlődik. Gyanítom, ezért is a gyermekként újjászületés, illetve maga az, hogy egy felnőtt nő elméjével él egy gyermek testében, jól szimbolizálja személyiségének kettőségét: rengeteg mindent tud, de van mit tanulnia a kapcsolatokról és erről a világról.
Myne a régi életében annyira beletemetkezett könyveibe, hogy még édesanyjával sem igen foglalkozott (erre csak később ébred rá). Itt viszont sok szempontból, okból rá van kényszerítve, hogy kapcsolódjon másokhoz, hogy mással is foglalkozzon, azaz lényegében mondhatjuk úgy, kénytelen (újra)szocializálódni. Ez egyszerre lecke számára és egy új lehetőség, egyrészt, hogy ezúttal jobban csinálja, másrészt a személyiségének és képességeinek újabb részeit fedezheti fel.
- Myne és Lutz, a kívülállók
Myne talán legnagyobb segítsége, szövetségese, az erő az ő elméje mellett a vele egykorú Lutz. (Kicsit olyan, mint Senkuunak Taijuu. A fizikailag erősebb, aki segít megvalósítani az ötleteket.)
Az egy dolog, hogy ők ketten egyszerűen zabálnivalóan aranyosak. Ami talán érdekesebb, hogy mindketten kívülállók, kilógnak környezetükből, családjukból. Teljesen más érdekli őket, más céljaik vannak, másképp gondolkodnak, ráadásul olyasmit akarnak elérni, amire eddig nem volt példa, ami merőben szokatlan, ez pedig jár némi feszültséggel és kihívással. Lutz családjában ez egészen komolyra is fordul, lesz belőle egy nagyobb kalamajka, ami végül mégis elrendeződik, miután egy külső szemlélő leülteti a feleket és kikérdezi őket. Kiderül, lehet, hogy Lutz valóban szokatlan, a családja nem elutasítja, vagy uralni akarja, egyszerűen rosszul kommunikálják, Lutz is félreérti aggodalmukat, sajátos elfogadásukat.
Myne családja sokkal könnyebb eset, bár nyilván ők is érzik, mennyire különbözik a lány tőlük, sokkal támogatóbbak (apuka amúgy külön szórakoztató egy jelenség). Neki a kívülállósága nagyobb hátrány és akadály a templomban, ahova növendékként belép. Talán pont itt látjuk a legjobban: az esetek egy részében az ember képes idővel és munkával közelebb kerülni, elfogadtatni magát, míg máskor marad a távolság, mert például a másiknak esze ágában sincs nyitni és nem is meggyőzhető (magyarán aki mindig talál vagy gyárt okot, hogy kirekesszen és utáljon).
Van, aki tapasztalatból tudja, elütni az környezetedtől, ami körülvesz, nem a legkellemesebb dolog, még akkor sem, ha nem kapsz közvetlenül támadást. Ez a történet (vagy más hasonló) kicsit enyhít ezen. Nem baj, neked is megvannak a magad értékei, te is vagy valaki, és sok mindenre képes lehetsz, valamint ami igen erős üzenete még az animének (bár nem feltétlenül van mindig így) előfordul, hogy csak idő kell, hogy csak nem értjük igazán egymást, mert elbeszélünk egymás mellett.
Végezetül mi más kellene még? Ebben minden van, érdekes történet, egy mágiával is operáló fantasyvilág, fejlődés, kaland, imádnivaló, vicces, jó kis karakterek. Szóval nekem panaszom nincs rá, egyszerűen élveztem.
Honzuki no Gekokujō: Shisho ni Naru Tame niwa Shudan o Erandeiraremasen, 2019-2020, eredetileg light novel, szerzője: Miya Kazuki, illusztráció: Yū Shiina. Az anime írója: Mariko Kunisawa, rendezője: Mitsuru Hongo.
