Suzuhara Izumiko első pillantásra egy egyszerű diáklány, igaz, hogy egy szentélyben nevelkedik, s emiatt, illetve félénk természetének köszönhetően magányos, több csúfolódás, bántás céltáblája. Azonban hamar ráébredünk, ez csupán látszat. Izumikónak rejtélyes ereje, képessége van. Amiről a környezetében sokan tudnak, ő viszont pusztán annyit tud, amennyit megtapasztal: hogy ijesztő, sötét alakokat lát, hogy mindenféle elektromos eszköz furcsán viselkedik vagy tönkremegy, ha használná. Az apja és az anyja is távol van tőle, gyámjának szerepét egy furcsa, tenyérbemászó fickó, Sagara Yukimasa veszi fel, ő rendeli ki mellé a hegyi szerzetesnek tanuló Sagara Miyukit, aki a lánnyal egykorú, és a legkevésbé sincs ínyére e helyzet.

Eközben Izumiko nagy lépés előtt áll, középiskolát kellene választania, ám nem igazán repes az ötlettől, hogy Tokióba menjen, legalábbis eleinte, aztán mégis bekerül Miyuki partnereként abba a bizonyos iskolába, amit apja és Yukimasa választott, és ahol a diákok többsége különféle spirituális erővel, képességgel bír. Izumiko továbbra is bizonytalanságban él, sőt félelemben, hisz amennyit megtud, hogy ő egy lélektároló, méghozzá egy bizonyos istennőé, aki képes elpusztítani az emberiséget, az inkább fenyegető, mintsem megnyugtató számára.

Ráadásképp nemcsak, hogy Miyukival képtelen zöldágra vergődni, még az iskola két diákjának felszín alatt zajló párharcába is belekeveredik, valamint szobatársa és testvére problémájába is belevonódik, míg végül igen nagy veszélybe kerül ő is, az iskola is.

Szóval ez egy rövidke, 12 részes spirituális, fantasy sztori, ugyan nem egy egetrengetően jó darab, de megvannak a maga értékei, már szerintem. Például sokat mond barátságról, kapcsolatról, önmagunk megismeréséről, megértéséről, de nézzük kicsit részletesebben.

Barátság/kapcsolatok: Izumiko helyzetéből és félénkségéből fakadóan igen magányos, olyannyira, hogy az egyetlen fiú, akivel az első iskolájában valamiféle kapcsolatot teremt, nem más, mint egy hegyistenség, akit ő maga idézett meg. Ennek ellenére vagy épp ezért azonnal rá és Miyukira támad, amikor megérzi, a lány elkívánkozik innen, oda, ahol új barátságot köthet. Izumiko azonban kiáll ellene, inkább azért, hogy Miyukit és sofőrjét védje, de mégiscsak megteszi úgy, hogy közben arról sem feledkezik meg, ő hívta erre az életre Wamiyát.

Az új középiskolában aztán összebarátkozik szobatársával, Sōda Mayurával, testvérével, Manatsuval, valamint a gyermekkorában elhunyt Matsumival, aki amolyan spirituális vezető, lény, és akivel a végén megnyilvánuló ereje miatt igazán összeillene, azonban ezt végül is elutasítja.

Elutasítja, mivel ő nem erre vágyik igazából, hanem egy normális életre és Miyukira, akivel igen érdekesen alakul kapcsolatuk, meglehetősen döcögősen, ám kétségtelenül egy meghatározó kötelék lesz köztük, még ha nem is az a tipikus romantikus kapcsolat.

Érdekes és kicsit zavaros is még a Sōda testvérek kapcsolata. Ők hárman ikertestvérek voltak. Matsumi szívbetegsége miatt korán elhunyt, azonban Mayura és Manatsu ebben a szellemi formában mégis képesek megidézni. De Matsumi olykor kifejezetten veszélyes, hatalmas erővel rendelkezik, viszont bizonyos szempontból gyerek és magányos is, épp ezért szeret bele a hozzá hasonló Izumikóba. Ráadásul Mayura és Manatsu kapcsolata, annak egyensúlya is hat rá, ami igen kényes, hisz Manatsu szintén beteg, Mayura pedig annyira ragaszkodik hozzá, hogy nem akarja elengedni. Talán nem leszek vele népszerű, de nekem Mayura és Manatsu ragaszkodása és Matsumi léte valahogy egy egészségtelen, nem jól működő gyászfeldolgozást juttat eszembe, holott persze lehet pozitívan is értelmezni kapcsolatuk.

Ami azonban szerintem igazán esszenciája ennek az animének az Izumiko fejlődése, ébredése. Spiritualitás, fantasy ide vagy oda, a lényeg ez a folyamat.

Eleinte megvallom, zavart, hogy mennyire keveset ad az egész hátteréről az anime, hogy olyan, mintha félkész lenne ez a spirituális lényekkel, erőkkel teli világ. Később rájöttem, nem feltétlen rossz ez, sőt ha a lényeg éppen Izumiko öntudatra ébredése, az, hogyan ismeri, érti meg önmagát és a világot, az abban elfoglalható helyét, akkor egyenesen jó. Hisz ha épp az ő szemszögéből nézzük, érthető ez a kevés információ.

Úgy nevelték, hogy védve legyen, a szemüveget például édesanyja (már ha valóban az) adta neki, hogy ne azokat a fekete, ijesztő lényeket lássa. Nem mondanak el neki szinte semmit magáról, amit akként is értelmezhetünk, nem tehetik, mivel neki kell felfedeznie az igazságot, vagy ahogy az animében emlegetik: felébrednie.

Ebbe az irányba mutat az is, hogy kiderül, ő maga az "istennő", hogy már előtte látjuk, hasonló dolgokat mondanak, vagyis az istennő egyszersmind érthető Izumiko igazi lényeként, a személyként, akivé válik, aki benne van, csak míg nem ébred öntudatára, nem nyilvánul meg, vagy csak ritkán és akkor is olyan, mintha nem ő lenne.

Ilyen elem még az is, ahogy a történet előrehaladtával Izumiko egyre határozottabban mond ellent másoknak, mondja ki véleményét, húzza meg saját határait. Nem véletlen, hogy "ébredése" épp akkor történik meg, amikor Takayanagi, Mayura ellenfele megpróbálja behálózni, a maga oldalára állítani, méghozzá alattomosan, spirituális erejét használva.

Még a végén Wamiya és Miyuki segítsége Matsumi és közvetve az istennő ellen is ideillik, hisz a Himegami képes elpusztítani az emberiséget, tehát van egy olyan sötét oldala, amivel ereje pusztító lesz, és mégis ki lenne képes az ember sötétségének terhét cipelni, pontosabban ebben segíteni, mint azok, akikkel a legszorosabb kapcsolatunk? (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy szabadon rájuk lehet ereszteni.)

Red data girl, 2013, eredetileg fantasy regény Noriko Ogiwarától, az anime írója: Michiko Yokote, rendezője: Toshiya Shinohara.

kép: https://www.anime-planet.com/manga/rdg-red-data-girl