Kezdjük azzal, kicsit nehéz ezt az animét jól összefoglalni és megfogni, de ez nem az anime hibája, kifejezetten érdekes és szórakoztató darab.

Főhősünk, Arima Takuya nemrég vesztette el apját, anyja pedig még kiskorában meghalt/eltűnt, így most mostohaanyjával, Ayumival él. Élné megszokott, középiskolás mindennapjait, csakhogy az igen hamar a múlté lesz, amikor elvileg halott, gyakorlatilag eltűnt apjától csomagokat kap. Az egyikben valamiféle ereklyét lel, amire apja egykori barátja/kollégája feni a fogát, és amivel párhuzamos dimenziókat lehet teremteni, azokba átlépni. Emellett alig valamicske információ, és két utasítás érkezik: gyűjtse össze az összes gyöngyöt az ereklyébe, és menjen a Sankaku-hegy egy bizonyos pontjára megadott időben.

Eddig talán még egészen egyszerű, innentől viszont bonyolódnak a dolgok. A két utasítást ugyanis nem olyan könnyű ám végrehajtani. Takuya több (a játékban is szereplő) szálat kénytelen végigjárni, ráadásul nem is egyszer. Ayumi történetvonalán például meg kell mentenie a nőt, akire megannyi veszély leselkedik a munkájában és a magánéletében, és végül öngyilkos lesz. Takuyának számtalan alkalommal kell újra és újra és újra visszamennie ahhoz az elágazáshoz, amit ő az ereklye segítségével megjelöl és egy másik megoldást kipróbálnia, mire sikerrel jár. Minden ilyen történetvonalnak megvan a saját kihívása, miközben az utasítások teljesítéséhez, illetve az egésznek a hátteréhez is információt kell szereznie, így értjük meg mi is lassan, hogy mibe is csöppentünk.

Arról van szó, hogy Kodai (Arima apja) nem meghalt, hanem eltűnt. A férfi történész, vagy az volt, amíg ki nem tették az egyetemről, ahol dolgozott, mivel elméletét, ami igazán foglalkoztatta, meglehetősen rossz szemmel nézték, amolyan hagymázas álomnak gondolták.

Picit az elméletről: Kodai a rendelkezésére álló adatok, tárgyak és a Sankaku-hegy vizsgálata alapján úgy gondolja, létezik egy 400 éves ciklus, amelynek végén nagy változások állnak be a japán történelemben, valamint úgy véli, a Sankaku-hegy egy ilyen 400 éves ciklus végén, két párhuzamos dimenzió összeütközéséből keletkezett, valamint így került ide néhány olyan ember, olyan az övéktől gyökeresen eltérő kulturális és egyéb jellemzőkkel, amelyek teljesen ismeretlenek az egész világon.

Érdemes megjegyezni, hogy ez nem egy manapság divatos konteó szintjén van, jóllehet Kodai valóban nem tudja tudományosan bebizonyítani az egészet. Az elmélet még egyrészt egy sötétben tapogatózó fázisban van, látszólag, a helyzet igazából az, hogy Kodai a másik dimenzióból származó felesége, illetve később saját utazása miatt tud erről, ám végül is a célja nem is a tudomány meggyőzése, hanem a tudása átadása a történelem iránt nem túl fogékony fiának.

Figyelmeztetés! A következő bekezdés durva spoiler, lelövöm a poént (egy picit)!

Amit mások, köztük az elején Takuya is, amolyan fantáziának gondolnak, valóság. Takuya pedig a két utasítást nagy nehezen teljesítve átkerül abba a bizonyos másik dimenzióba, ahol lényegében leél egy fél életet, felesége lesz, lánya, de már közeleg a 400 éves ciklus vége és ezzel újra beindulnak az események. Takuyát több veszteség éri, felesége meghal, lányát fel akarják áldozni, börtönbe kerül, ahonnan lázadókkal megszökik, megmenti lányát, ám kiderül az igazság, lánya áldozata szükséges, anélkül nem kerülhetik el az ütközést. A lány vállalja szerepét, de Kodai egykori kollégája, illetve a benne lakó gonosz lény ismét feltűnik és mire nagy nehezen legyőzik, már csak arra marad lehetőség, hogy a károkat minimalizálják, hogy az ütközést egy olyan időbe tegyék át, amikor még nem élnek ott emberek.

Ezt a részt azért írtam mégis meg, mert az anime egyik említésre méltó momentuma itt található. Ez pedig az áldozat, a lázadók és az ottani rendszer. A lázadók az igazat akarják, mert úgy vélik, a Császár hazudik, a szertartás, aminek hatására enyhülnek és eltűnnek a katasztrófák, mint az éhezés, a sivatagosodás, a szörnyek, csak egy álca, valójában minden mögött a rendszer áll, az emberek megfélemlítésére, kordában tartására használják ezt a színjátékot. Csakhogy ez nem színjáték, persze, az ő saruk, hogy nem mondták el az embereknek, hogy mi rejlik valójában a jelenségek és a szertartás mögött. Mert azt tényleg nem kommunikálták le, hogy ezek az állapotok a kis világuk pályája miatt van, hogy ugyan sok-sok évvel ezelőtt voltak olyan okosak, hogy megmeneküljenek a teljes pusztulástól, de nem tudták ezt fizetség nélkül tenni, hogy a papnőnek az egykori tudós elmetárjával kell szinkronizálnia, hogy elkerülhessék a Föld és az ő dimenziójuk összeütközését, hogy ennek ára, a papnő ha nem is hal meg, az ő dimenziójukból eltűnik és ki tudja, hová kerül.

A jelenség már önmagában érdekes, még figyelemreméltóbb a kérdés, amit felvet: mondják vagy ne az igazat? Ugye, több esetben ezt azért nem teszik, hogy ne legyen pánik, ezzel viszont elindíthatnak egy ilyen folyamatot. Mi van, ha elmondják az igazat? Lényegében itt sem hazudtak, csupán nem mondtak el mindent. Kétséges, mi történik. Sok múlik azon, milyen társadalomról, milyen előzményekről van szó. A mi kis valóságunkban, sajnos úgy fest, lassan mindegy, mert egyrészről rengeteg a bizalmatlanság (és ennek sokszor oka van, nem egyszer igen nyomós), másrészről az információk és dezinformációk olyan katyvaszában élünk, ami inkább egy labirintusra hasonlít, ahonnan nem is biztos, van kiút, legalábbis én személy szerint úgy érzem, sikerült igencsak embertelen világot teremteni (bár nem tagadom, vannak előnyök is, de összességében valahogy mégsem oké).

No, de térjünk vissza az animéhez! Szóval a legvégén, mindenre fény derül, Takuya élete, saját és városa történelme összeáll. Ha időben, a saját életének lineáris útján szemléljük: a múltját, annak szereplőit, helyszíneit igazából a jövője írja, alkotja meg. A Földön az osztálytársa, akinek külön történetvonala van, például az egyik lánya, aki a másik dimenzióból került át. A Sankaku-hegy ott van, de a keletkezéséhez vezető eseménysorok később játszódnak le, amelyekben részt vesz. Ezt sokféleképp lehet megragadni:

1. alapvető tény, hogy főleg pszichológiailag később lesz sok minden világos, ami a múltban is jelen volt, de akkor még nem tudtuk nevesíteni, talán nem is vettük észre.

2.Felmerülhet a kérdés: mi írjuk a történetünk, a történelmet, vagy csak követünk egy már megírt, beteljesítendő forgatókönyvet? Ebbe aztán rendesen bele is lehet bonyolódni, akkor is, ha csak az anime keretei közt gondolkodunk.

3. Másik érdekes kérdés: a jövőnk legitimálná a múltunkat? És nyugodtan gondoljátok tovább, én már így is hosszú leszek.

Hasonlóan érdekes a párhuzamos dimenziók része is. Az egy dolog, hogy valamit megakadályozhatunk vagy keresztülvihetünk, bár nem bármit, itt is vannak bizonyos jelenségek, melyeket nem lehet felülírni. Milyen lenne megtapasztalni a döntéseink eredményét, ha úgy választhatnánk, pontosan tudjuk, mi lesz, ha ezen az úton indulunk, hogy miféle elágazások lehetnek? Az ember néha elgondolkodik, milyen élete lenne, ha ez vagy az nem történik, ha más lett volna ő, ha mássá lett volna... Talán e keretek közt valamennyit láthatna belőle, az vajon milyen hatással lenne ránk? Amit egész biztosan megmutat az animében is a több történetszállal, az az, hogy amit mi az életünknek hívunk, milyen kis része a lehetségesnek. Mondom kicsit konkrétabban: Takuya minduntalan más szereplővel tölt több időt, vele kapcsolódik, őt ismeri meg jobban és ezzel ő és a világa is más lesz. Még ha nem is tud bárhol ott maradni végleg - időnként maga a dimenzió veti ki, mint nem oda tartozót -, már akkor is több lesz; hogy jobb is, azt nem tudom, az biztos, hogy tágabb térben mozog, mint amúgy tenné.

Zárásképp pedig - ha még nem lett volna elég a furcsaságokból - szót ejtenék eseményekről és a köztük megbúvó folyam(at)ról. Kodai elvileg az eseményeket, a pontokat vizsgálja. Arima azonban végül olyan helyre kerül, amiről úgy beszélnék, mint az események közti térről, erről Kodai azt mondja: érdekesebb, mint az események. A legkönnyebben talán úgy képzelhető el, ha a történelmet vesszük. Mind tudunk, tanultunk évszámokat, melyek egy-egy eseményhez tartoznak, ám azok csupán kiemelt pontok. Vannak hasonlóak az életünkben is, mint mondjuk a házasságunk dátuma, az azonban nem sokat árul el a kapcsolatunk fejlődéséről, arról az időről, folyamatról, ami az előtt és az után zajlott, zajlik. Egy történelmi esemény sem csak függ a levegőben, ahhoz is egy folyamat vezetett el. Ha igazán meg akarunk érteni valamit, jobb, ha a folyamatot vesszük górcső alá, amiből az esemény, a pont kiemelkedik. Kicsit köz(rö)helyes, de legyen ez mára az útravaló.

Kono Yo no Hate de Koi wo Utau Shoujo YU-NO, 2019, eredetileg az Elf Corporation által kiadott visual novel (játék), az animét rendezte: Tetsuo Hirakawa.

kép: https://myanimelist.net/anime/34620/Kono_Yo_no_Hate_de_Koi_wo_Utau_Shoujo_YU-NO