Egy rövid, hangulatos, kicsit talán szokatlan nyomozós anime a mai témánk, amiről - mint sok másikról - el kell mondani, aki világklasszis darabot keres, annak csalódnia kell, ez nem az a kategória. De hát kimondta, hogy csak azokban lehet érdekes dolgokra lelni?

Főszereplőnk, Fujishima Narumi, egy egyszerű, zárkózott, középiskolás fiú, aki immáron sokadjára költözik és vált iskolát apja munkája miatt. Az apa alig van otthon, édesanyja meghalt, lényegében nővérével él. Életmódjukból fakad többek közt Narumi zárkózottsága, még az osztálytársai nevét sem jegyzi meg, igyekszik távol maradni.

Igen, jól sejtitek, ez megváltozik, amint színre lép Ayaka, a fiú osztálytársa, aki elsőként beszervezi maga mellé a kertész klubba, majd elviszi a rameneshez, ahol dolgozik. A bolt körül pedig belefut egy rakás fura alakba, egy igen szokatlan közösségbe, amely magába szippantja.

Ott a bolt tulajdonosa, Min, aki gondoskodik a társaság többi tagjáról, jóllehet, tudja, ezért cserébe nem fog ellenszolgáltatást kapni. A többiek ugyanis mind NEET-ek, fiatalok, akiknek semmijük sincs, se (hivatalos) munkahely, se nem iskolások vagy gyakornokok. Na, de akkor mégis mit csinálnak?

Egy kis elkalandozás: "A NEET-ek nem olyan emberek, akik nem képesek semmire sem, vagy nem próbálnak meg semmit se tenni. Csak más szabályok szerint élnek. Más szabályokkal nem játszhatják ugyanúgy a játékot." - mondja egyikük az utolsó részben. Tisztában vagyok vele, ezt a témát mennyire rizikós felhozni. Részben egyáltalán nem csodálkozom, ha sokakban ez ellenszenvet kelt, bár az is igaz, itthon nem kell ellenszenvért a szomszédba menni, van az mindenfelé, még akkor is, ha a másik nem ennyire különc és társadalmon kívüli, elég, ha csak úgy véljük/látjuk, ő nem olyan, mint mi. (És persze pontosan tudjuk, hogy mely munka értékes és melyik csak humbug és a többi.) Pedig mindenkinek megvan a maga baja, mind ebben az általunk (az emberiség) kreált egyre mesterségesebb világban élünk, ami nem is igazán "szép" és minden látszat ellenére az ember, az egyed nem is nagyon számít. Azt már ne is említsük, hogy az igazságosság vagy becsületesség, úgy a hatalmak, mint sok ember részéről igencsak hiányos, ami ördögi köröket kreál, csak példaként: az adórendszer, a vállalkozások, és az emberek "ügyeskedése", kiskapuk keresése. Ha rád nem is jellemző, lemerem fogadni, ismersz olyat, akire igen. De nem ragoznám, messzire vezet ez.

A lényeg itt, ami miatt mégis felhoztam a témát, inkább az, attól még, hogy esetleg nincs tapasztalatunk róla, bizony sokféle ember él bizonyos értelemben a társadalmon kívül, nem csupán sötét lelkű bűnözők, azokból bőven van tartalék a "jó állampolgárok" közt is. Van, aki már beleszületik a marginalizált helyzetbe, és nem tud belőle kitörni, vagy elbukik, van, aki később kerül oda különféle okokból. Persze, mindenkinek joga van a véleményéhez, rájuk is lehet nyomatni egy címkét, hogy mind egytől egyig rosszak, haszontalanok, ám az sem lenne ördögtől való, ha picit belegondolnánk: 1. tényleg sokféle történet, háttér, eset van, nem csak nemakarás, lustaság. (Egyébiránt az anime nem mutatja meg a szereplők múltját, mert az egyik pontja épp ez a címkézés, azért egy-egy karakternél sejthető néhány ok, és éppen a sajátos "munkájuk" mutatja meg, ez nem feltétlenül igaz.) 2. érdekes dolog azt gondolni, hogy ekkora számok és ilyen körülmények mellett lehetséges olyan társadalmat létrehozni, ami mentes minden hibától, ahol mindenki beilleszthető fogaskerék. 3. viszont az is igaz, hogy több helyen lehetne azért igazítani ezen, legalábbis elméletben, a gyakorlat már még több tényező függvénye. Ez azonban már tényleg nagy-nagy téma, már így is jó távoli lett a kalandozás. Hozzátenném, úgy gondolom, még ha azok közé a kevésbé szerencsések közé tartoznánk is, akiket az imént leírtam, nem jelenti azt, hogy amennyire tőlünk és körülményeinktől telik nem kellene próbálkoznunk, azt pláne nem, hogy bármi megengedhető.

Térjünk vissza oda, hogy akkor mégis mit csinál egy aprócska lány, aki egész nap a monitorokkal és plüssmackókkal teli szobájában ül és a három srác, akik szintén nem mindennapiak (és ez enyhe kifejezés)? Nem szokványos dolgokat, bár leginkább úgy írhatóak le, mint egy igen különös magánnyomozó csapat, és bizony a legtöbbször komoly, durva ügyekbe botlanak; van gyilkosság, merénylet, egy új drog eredetének felkutatása. Ezeknek lesz részese az ártatlan, átlagos Narumi mint a lány, Alice asszisztense.

Aki azt gondolja, hát persze, mi mást csinálna egy rakás mihaszna fiatal, mint hősködne, azt ki kell javítsam, ez nem róluk szól és messze nem azért teszik, hogy hősnek látszanak, sőt a következő idézetből is elősejlik, a történetekből még inkább: semmi magasztos nincs ebben, semmi hősies, éppen hogy a valóságnak azon részeivel foglalkoznak, ami sok ember számára tabu, láthatatlan vagy olyasmi, amihez nem akarna közel menni.

"Csak két foglalkozás van, ami tehet valamit azokért, akik meghaltak vagy azokért, amik már rég eltűntek vagy az enyészeté lettek: az írók és a detektívek. Csak az írók tudják őket újra életre kelteni az álmok világában. És csak a detektívek tudják őket a síron túlról is visszahozni, információvá alakítva."

Alice az első ügynél beszél arról is - és ez talán még világosabbá teszi, mennyire nem vonzó valójában munkája -, hogy megbolygatja a holtakat és fájdalmat okoz az élőknek nyomozásával. Abban az ügyben egy eltűnt lányról van szó, akit barátnője önmagát is veszélybe sodorva keres. Alice kénytelen szembesíteni a ténnyel, a lány már halott, öngyilkos lett és hogy a felszín alatt, amit ő látott belőle, már régóta önmagát pusztította. Tapasztalatom szerint, lehet, hogy míg ilyesmit a képernyőn látunk, az nem zavar, de a való életben (kevés kivételtől eltekintve) senki sem szeret az ilyesmiről még csak tudni sem, nemhogy ilyen ügyeknek szentelje magát.

És mi a helyzet a másik említett csoporttal? Hogy jönnek ők ebbe a képbe? Itt az író nem más, mint Narumi, aki megírja e történetet, elmeséli, hogy "újra életre keltse" Ayakát.

Ez pedig az anime talán legütősebb és legdurvább része. Ayaka egy rendezett, "jó" kislány, végzi a tanulmányait, szereti a növényeket, még munkája is van. Meg nem mellesleg előkerül a lecsúszott drogfüggő báty, aki maga is bábja egy teljesen elborult, jó nevű egyetem, jó előmenetelű diákjának. Ez a vegyész csak azért hoz létre egy új növényből előállított drogot, hogy lefolytasson egy agyament, csupán pusztítást maga után hagyó kísérletet, ami csak neki fontos. E két jómadár áldozata lesz Ayaka, akit arra használtak, hogy a növényeiket nevelgesse, és amint rájött az igazságra és nem akarta folytatni, megszabadultak tőle.

Szóval, hölgyeim és uraim, a látszat csalóka, márpedig annak alapján nyomtatjuk a címkéket. Az ember, az élet pedig annál sokkal több és komplexebb, minthogy egyetlen jól hangzó mondatban össze lehessen foglalni. Lehet ilyen mondatokat alkotni, de azok hatóköre mindig szűkebb, igazságuk vitatható, vagy olyan parányi részigazság, amit semmiképp se érdemes piedesztálra emelni és boldog-boldogtalanra vonakoztatni. Példának okáért szépen cseng az internetes gyöngyszem, miszerint ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes, viszont meglehetősen üres, mert mit jelent értékesnek lenni? Kinek a szemében legyek értékes? Mert nem mind gondoljuk, tartjuk ugyanazt értéknek. Ha ezt az animét nézzük, lenne olyan, aki mást lát meg benne, mást emelne ki, sőt olyan is, aki egyáltalán nem tartaná érték(es)nek.

Kami-sama no memo-chō, 2011, eredetileg light novel, melynek szerzője: Hikaru Sugii, illusztráció: Mel Kishida. Az animét rendezte: Katsushi Sakurabi.

kép: http://www.minitokyo.net/Kamisama+no+Memo-chou