Dolgozom épp. Már csak néhány mondat lenne hátra a novellából, amit fordítok, fél oldal talán. Mégis, mégis hirtelen összeomlik a csend, a burok körülöttem, ahol csak én vagyok és a történet. Az eredeti szöveg szavai eltávolodnak, homályos foltokká lesznek, az előbb még bennem feltoluló mondat…

Ha Boris Vian nemrégiben ismertetett könyvéről azt mondtam, kizökkent a megszokott világból és valami meglehetősen abszurd helyre kalauzolt, ahol képtelenségek tömegével találkozunk, akkor megleltem a párját. Legalábbis Mo Yan regényének egyik szála igen hasonló, bár súlyosabb és jóval sötétebb…