fn., (főnév)

1. A hely, ahol laksz. Ami a lakcímkártyádon szerepel. Lakóhely.

Megállt a keze, kezében a toll. Egyáltalán nem volt kibékülve ezzel a jelentéssel.

Az volt a feladatuk, hogy a mindenkinek egyénileg kiadott szóhoz, szóról írjanak egy szótári cikket.

Ez a jelentés az, ami mindenkinek beugrik elsőre, konvencionális és...

És egyre inkább hazugság. Lakni kell valahol, de a mai lakóhelyek többségének nem sok köze van az otthonhoz. Hisz az emberek nagy többsége a legtöbb idejét nem is ott tölti! Sokak számára pedig semmi vonzó nincs e számtalan egymásra, egymás mellé zsúfolt beton- és téglatömbökben. Nevetséges, és szomorú. Kiábrándító, és mégis mennyit kell küzdeni, küszködni érte.

Nézzünk valami mást!

2. A hely, ami fontos neked, amit szeretsz, ahol jól érzed magad. Pl. ahol nevelkedtél, egy táj, ami a szívedhez nőtt.

Egy fokkal már talán kielégítőbb, többet mond, igazabbat szól. Halk, elégedetlen morgás tört fel mégis belőle. Hely, miért hely? Hely... táj... Tényleg az lenne a lényeg?

3. A társaság, az emberek, akiket szeretsz. Akik közt...

Felhorkant, ez az egész feladat hülyeség! Inkább vesz egy szótárat a tanárának, ha már egyszer nincs neki.

Panaszosan felsóhajtott, az emberek különben sem az ő asztala. Legszívesebben ott hagyta volna az egészet, ám tudta, ez így nem felel meg, ki kell csiholnia magából valami tűrhető definíciót.

Ekkor ütötte meg fülét a sor: "where my heart is, my home is"* Ez kilendítette gondolatait a holtpontról.

Ahol szívem van...

A testemben, átvitt értelemben meg az, ahol az elmém van, szellemi tér. Képzelet.

Hol van, mire mondaná azt, hogy az ő otthona?

Végig se gondolta, már leírta:

+1. Az a tér, legyen valós vagy képzeletbeli, ahol a testednek és elmédnek (lelkednek) is jó.

Hogy mi volt az, ami eszébe jutott? Régebben, egy másik helyen és időben, volt a nappalijukban egy akvárium. Ha valami miatt feldúltnak, szomorúnak érezte magát vagy félt, mindig odahúzott egy széket az akvárium elé és azt bámulta. Nézte a halakat, elképzelte, milyen gondolataik, milyen életük lehet, és közben érezte bőrén, teste körül a víz érintését, a közeget, amelyben legszívesebben egész napját töltötte volna.

Akkor is megelevenedett körötte ez az otthon ott a teraszon, ahová kiült a feladat megírása után.

Aztán amikor bement, és a papírra nézett, ismét elfogta a bosszúság, amit a feladat értelmetlensége ébresztett benne. Így a végére odaírta megjegyzésként:

Egyébként én csak egy gyerek vagyok, nem költő és nem nyelvész.

* Hollywood Undead - Coming home c. dalból

kép: https://www.deviantart.com/menstos/art/Goldfish-Balcony-338751669