Hatalmas mező, itt vadvirágok és fű, arrébb aranyszínű gabona. Mivel még nem látom őt, odasétálok, megnézem a szemeket. Zab, még mindig emlékszem rá, hogyan néz ki. Hányszor álltam én a pótkocsin, és szedtem vödörrel zsákba hol a zabot, hol az árpát, hol a búzát. Persze mezítláb voltam, milyen…

„… Misima Jukio nem annyira önmagára kíváncsi, mint inkább azoknak a kínban, nyomorúságban, szenvedésben és szenvedélyben megnyilvánuló életjelenségeknek az összefüggéseire, amelyek a személyes életsorsot a személyes akarat ellenében alakítják, s a tulajdonságokat vagy az adottságokat a hajlamokon…