Hatalmas mező, itt vadvirágok és fű, arrébb aranyszínű gabona. Mivel még nem látom őt, odasétálok, megnézem a szemeket. Zab, még mindig emlékszem rá, hogyan néz ki. Hányszor álltam én a pótkocsin, és szedtem vödörrel zsákba hol a zabot, hol az árpát, hol a búzát. Persze mezítláb voltam, milyen…

Aznap is kiment egyik kedvenc helyére a sok közül. Nehezére esett már a séta, így jó néhány órába beletelt, hogy odaérjen. Lassan leült az ismerős fatönkre, mely emléke volt az egykori hatalmas platánnak. Nézte a késő őszi tájat, a fakószürke fellegek alatt elterülő mezőt, melyen olykor…