A tenger felszínén lebegek, vize kellemesen hűvös, hullámai lágyan ringatnak. Valahonnan messziről egy nő dúdolását hallom. Lehunyt szemmel élvezem a békét. A szél ujjai cirógatnak, a napfény meleg csókokkal borít el. Beborul, és máris érzem az esőcseppek hűvös, üdítő érintését. Nincs kedvem…

A csend hangja – suttogta. Lélegzete csiklandozta fülem. Borzongás futott végig bőröm minden négyzetcentijén. Szél simított végig arcomon, gyengéden ébresztve. Kinyitottam szemem. Elsőre azt gondoltam, a Végítélet káoszát látom, aztán lassan megleltem a körvonalakat, és máris egy gyönyörű panoráma…