A tenger felszínén lebegek, vize kellemesen hűvös, hullámai lágyan ringatnak. Valahonnan messziről egy nő dúdolását hallom. Lehunyt szemmel élvezem a békét. A szél ujjai cirógatnak, a napfény meleg csókokkal borít el. Beborul, és máris érzem az esőcseppek hűvös, üdítő érintését. Nincs kedvem…

Lebegsz. Vízben vagy űrben, nem tudod. A zongorahang halk léptei már-már elaltatnak, amikor egy másik hang nyúl le feléd. Alig ér el hozzád és olyannyira eltorzul, hogy azt sem tudod, szavakat mond, vagy csak óbégat. Mégis megfog, és emelkedni kezdesz. Úrrá lesz rajtad a boldogsággal kecsegtető…