Vágyálom. A tökéletes társadalom. A legjobb világ, ami nem létezik (és nem a létező világok legeslegjobbja). Mi volna hát az utópia? Idealista, szentimentális szamarak elé lógatott répa? Miért írnak utópiát, ha lehetetlen azt elérni? És ha már megírták, mi mit kezdjünk vele?

Aldous Huxley Szigete a hamisítatlan utópia, melyről maga az író is tudja, ha valami hallatlan szerencse folytán létrejönne is, előbb-utóbb a világ többi része eltörölné a földszínéről és sóval hintené be romjait. Az elzárt, csodaszámba menő paradicsom, mely pusztulásra van ítélve.

Ezzel szemben áll a Szép új világ, melynek teljes elérése már csupán karnyújtásnyira van. Egy utópia, melynek sok eleme részben vagy egészben már megvalósult. De valóban utópia ez?[1] Nos, van, akinek igen. És olyan is, akinek a hideg futkos a hátán tőle.

A következőekben e két világ kerül terítékre különböző pontokba szedve, amiből majd hamar kiderül e két utópia valójában inkább egy ellentétpár.

születés, család

Szép új világ: Nincs elevenszülés, nincsenek szülők. A nők többsége terméketlen, ám akik nem, azok is védekeznek. Az anyaság számukra trágárság, tabu. Az embereket egy gyárban állítják elő. Képesek egy petesejtből több tucat ikret létrehozni. A keltetés során a magzatok különböző kezeléseket kapnak aszerint, hogy mely társadalmi csoportba sorolják őket. Például a legalacsonyabb kasztba tartozó Epszilonokból fél idiótát csinálnak a magzatnak adott alkohollal.

Nincs család sem. A gyerkőcök lényegében a kondicionálóban nőnek fel néhány dadus, később tanár társaságában.

Sziget: A szülés a maga természetes módján zajlik, két különbséget kivéve. Van születésszabályozás, ami azonban nem egy felülről jövő kényszerként jelenik meg, hanem minden ember azon belátásán alapul, hogy ha túl szaporodnak azzal nyomorba döntik magukat és környezetüket.

„senki sem erőlteti azt az istenkáromló ostobaságot, mely szerint Isten akarata, hogy az emberek addig szaporodjanak, míg végül emberhez nem méltó, nyomorult körülmények közé kényszerülnek.”

A születésszabályozás eszközei az ingyenes fogamzásgátlás, valamint a szerelem jógája. (Utóbbi lényege ebből a szempontból az, hogy bár orgazmusa mindkét félnek van, ejakuláció nem történik.)

A másik kivétel, hogy a szülés fájdalommentes. A gyerekeket megtanítják, hogyan iktassák ki a fájdalmat, hozzátéve, hogy szóljanak róla szüleiknek, hisz a fájdalom mindig jelzés, hogy valami nincs rendben.

Természetesen létezik a szülő fogalma, de két ponton is eltér a mi általunk ismerttől. Egyrészt az Anya és az Apa egy funkció. „Amikor ez a funkció annak rendje és módja szerint betöltetett, a cím érvényét veszti; és aki addig a gyermek volt, valamint a nő, akit egészen addig a pontig „anyá”-nak neveztek, ettől kezdve újfajta kapcsolatot alakít ki egymással.” De az is lehet, hogy elsodródnak egymástól. (Bár pszichológiailag ez a felfogás lenne helyes, jelenlegi valóságunkban sajnos rengeteg az olyan szülő-gyerek kapcsolat, ami egy életen át ebben a felállásban, szakaszban ragad.)

A második eltérés, hogy egy gyermeknek nem egyetlen szülőpárosa van, ahogy a szülőknek sem csak egy garnitúra gyermek adatik. A sziget társadalmában ugyanis KÖRK-ök, azaz kölcsönös örökbefogadási klubok vannak. Egy-egy ilyen 15-20 hagyományos családból áll. Lényege, hogy változatosságot biztosítson a tagoknak, az elvileg oly zárt családok olykor felfrissülhessenek egy másik környezetben. Másrészről ez nagyban segít a vitákban, valamint a családon belüli erőszak megelőzésében. A problémás gyereknek talán egy másik szülőpáros jobban tud segíteni, így a szülő fellélegezhet, de fordítva is igaz, ha a szülővel van baj, a gyermek tud hova fordulni.

tanulás

Szép új világ: nem tanulás van, kondicionálás. Pavlovi módszerek, az alcsonyabb kasztokba tartozókba belesütik (szó szerint) a könyvek és a virágok (természet) utálatát; és alvatanítás, ahol jó, rímes szlogenekkel bombázzák az alvógyermekeket.

„Ez a boldogság és a hatékonyság titka: hogy az ember szeresse, amit csinálnia kell […] A kondicionálás célja az, hogy az emberek boldogan elfogadják eleve elkerülhetetlen végzetüket, a társadalomban számukra kijelölt helyet.”

Sziget: Látunk egy jelenetet egy szopizó csecsemővel és anyjával, aki az apához, a kutyához, a madárhoz, a vendéghez érinti a gyermeket és a jó szót ismételgeti. Lényegében ez is Pavlov, de a jó szolgálatában; a bizalom, a barátságosság építése a cél. Ahogy az anya elmondja, a gyermek természetesen szembesül a valósággal is, a rossz dolgokkal is, ám ettől még fontos, hogy alapvetően barátságosan álljon hozzá a többi élőlényhez.

Pala szigetének oktatását nehéz leírni, néhány mondat, aminek jelentőségét így vagy megérti valaki vagy nem. A cél: megismerni az egyént minden szempontból, ez segít, hogy az ő igényeinek megfelelően tudják tanítani. Továbbá először a hasonló személyiségek vannak egy csoportban és majd a későbbiekben fokozatosan szoktatják őket más személyiségekhez, akikkel így könnyebben összecsiszolódnak, jobban megértik egymást és a másik létezésének értékét.

A másik cél: a gyermeket az önmegvalósításhoz hozzá segíteni. Ehhez viszont szorosan hozzá tartozik a világban elfoglalt helyének oktatása is, az, hogy tudja, milyen világnak a része és ez mit jelent. A tantárgyakat nem külön-külön univerzumként veszik, hanem úgynevezett hídépítő órákkal összekapcsolják őket. (Meglehetősen más felnőtt lesz így belőlük, mint a Szép új világban, ahol minden gyereket egyfajta munkára specializálnak és még annak a hátteréről sem tudnak semmit.)

az egyén

Szép új világ: „A gépezetnek örökké forognia kell. […] A működtetéséhez emberekre van szükség, kiegyensúlyozott emberekre, akik úgy működnek, mint maga a gépezet, testileg és szellemileg ép emberekre, engedelmes és tartósan elégedett emberekre.”

Sziget: Első az ember. Minden ennek függvényében alakul.

kapcsolatok

Szép új világ: Mindenki mindenkié. A monogámia tiltott, elítélendő. Elvárás, hogy az egyén úgy váltogassa partnereit, ahogy mi az alsóneműnket. Ezt már korán megtanítják a gyerekeknek, akik egyébként mindenféle szexuális játékot játszanak, bár pontosan erről nem kapunk leírást.

Sziget: Ez esetben is tanítják a gyerekeket, a szerelem jógájára. Az emberek monogámiában élnek.

(E tekintetben mindkét mű nagyon egysíkú. Semmi más opció nincs, csak a két véglet. Olyanról meg pláne nincs szó, hogy esetleg valaki nem tart fenn kapcsolatot senkivel.)

társadalom

Szép új világ: „Közösség. Azonosság. Állandóság.” A közösség a minden, olyan nincs, hogy valaki egyedül akar lenni. A társadalom kasztokból áll, az egyént mindenféle szempontból ennek rendelik alá. Csak a legnagyobb fejesek tehetnek, amit akarnak, mert ők a törvény.

Sziget: Az egyén elsődleges, legyen bármilyen személyiség, adottak a lehetőségek, hogy annak megfelelően töltse szabadidejét, válassza munkáját. Kivételt jelentenek a hatalomra ácsingózó személyiségek, akiknek két típusát különböző módon kezelik, hogy ne jelentsenek veszélyt, ám ezen kívül őket is békén hagyják. (A Hitlerhez hasonló pán pétereket gyógyszerekkel, a Sztálinhoz hasonlító izom tónikat az energiájuk hasznos, de legalábbis ártalmatlan levezetésével, és együttérzésre neveléssel.)

Pala önmagukat kormányzó egységek szövetsége, nincsenek intézményesített dolgok, a gazdasági rendszerük pedig nem teszi lehetővé, hogy valaki az átlagnál négyszer, ötször gazdagabb legyen.

vallás

Szép új világ: Nem kapunk részleteket róla. Annyit tudni, hogy intézményesített, Ford az istenük és az istentisztelet valami fura bekábítózva végigült rituálé.

Sziget: Két idézet könnyen felvázolja az alapot, ahogyan gondolkodnak a dologról.

„Az emberek természetéből következően pedig elkerülhetetlen a vallások létezése.” Az az nem ellenzik őket, tudomásul veszik, ha valaki gyakorolja, mert szükségét érzi, ám megtanítják a gyerekeknek: „az istenek amolyan házilag készült alkotmányok, és hogy mi huzigáljuk a zsinegeiket, azaz tőlünk származik a hatalmuk…”

„felszabadulás”

Szép új világ: Bárkinek legyen, bármi gondja, arra ott a szóma. Valamiféle szó szerint kábítószer, amitől repül, vigyorog, marha boldog az illető. Az ember nem lehet szomorú, vagy levert, akkor csak elkábulás van és máris minden jó. Bár vannak komoly életrövidítő mellékhatásai, nem számít, mindenki annyit vesz be, amennyit akar.

Sziget: Az ő „csodaszerük” a moksha-gyógyszer, gombából előállított tudatmódosító, amely az arra felkészített és megérett fiatalok előtt feltárja a valóságot. Bár ilyen nagy a jelentősége, ők csak mértékkel használják és más módokat is használnak a felszabadulásra, például meditációt.

A moksha-gyógyszerről azt mondja egyikük: „Nem lehet mindennap lakomát tartani. Túlságosan eltelnénk tőle, és különben is sokáig tartana. […] A moksha-gyógyszer csak olykor-olykor mint különleges ínyencség jöhet számításba.”

halál

Szép új világ: Az emberek nem öregednek meg, de idővel meghalnak. A halál egyedül, vagy a kondicionálás órán résztvevő közönyös gyerekek körében éri. Halálakor nincs tudatánál, végig szóma hatása alatt áll. Érzelmek nélküli, személytelen, rideg.

Sziget: A haldoklóval mindig van valaki, aki segít neki, hogy tudatánál maradjon. Tudja, mi történik, megbékéljen vele. A társ segít neki meglelni, megtartani a fényt, elengedni az itt maradtakat, illetve nekik is a távozót. Békés, meleg, ám fájdalmas is.

az idegen elem

Szép új világ:

A társadalomban élő, de attól elidegenedett egyének: Bernard, a rendellenesen törpe alfa és Helmholtz, a tipikus, ám kiemelkedő intelligenciával és tehetséggel rendelkező alfa. Utóbbi valami mást szeretne, új dolgokat, ami megihleti. Előbbi másképp gondolkodik, nem szereti a rendszert és valódi érzelmekre vágyna. Mindketten elszigetelődnek, a társadalom szempontjából nem kívánatosak. Mint ilyenek végül egy szigetre száműzik őket, ami végül is inkább jutalom. Ezeken a szigeteken ugyanis a hozzájuk hasonló emberek vannak, akiket valamilyen okból képtelenek voltak eredményesen kondicionálni.

A más társadalomból érkezettek: John és Linda, akik a vadrezervátumból jöttek. Ezen a helyen olyanok élnek, akik nem akartak az új világ részesei lenni. Közösségük leginkább egy indián törzsre emlékeztet. Linda, aki eredetileg egy Béta volt, itt ragadt, amikor egy kirándulás alkalmával balesetet szenvedett és eltűntnek hitték. Mivel terhes volt (John a fia), nem is mehetett vissza addig, míg Bernard nem lel rájuk és kutatómunka címén nem viszi őket el Londonba.

Linda a vadak közösségébe képtelen volt beilleszkedni, egykori „mindenki mindenkié” elve miatt pedig meg is vetik, sőt az asszonyok megverik. A nő egy férfi és annak itókájának kábulatában él. Fia hiába igyekszik, nem fogadják be a közösségbe.

Mind Linda, mind John örül az új világnak. Linda aztán, mivel egykori társai anyaléte és öregedésének jelei miatt undorodnak tőle, szómakábulatban tölti élete további részét és nem sokkal később meghal.

John izgatottan veti bele magát az elsőre szépnek vélt világba, majd ki is ábrándul belőle. Olyannyira, hogy végül egy elhagyatott helyen remetének áll és vágyai miatt korbácsolja magát.

A londoni társadalom tagjai épp akkora szenzációnak tartják Johnt, mint amennyire undorodnak Lindától. A végére az elvonult, ám filmre vett John, a vadember, aki önmagát korbácsolja, kész cirkuszi attrakcióvá lesz a szemükben, sőt… de erről később.

Sziget:

A társadalomban élő, de attól elidegenedett egyének: Pala királynője, a Ráni és jövendőbeli uralkodója, a Ráni fia, Murugan. A Ráni házassága előtt a szomszédos állam hercegnője volt, valamint fiát serdülőkora elején elviszi Svájcba, ahol évekig élnek. Utóbbit betegségre hivatkozva teszi, valójában a fia felett kotló személyét fenyegetve érzi a palaiak és szerelem jógájuk miatt. Ha röviden akarom összefoglalni: a Ráni, a földkerekség legborzalmasabb személyisége, Murugan pedig az ő remekműve. Nincs abban semmi csoda, hogy e pénzhajhász, kizsákmányoló, valamiféle vallási keresztes hadjáratot megálmodó duó a legkevésbé sem szívleli Pala békés, visszafogott lakóit.

Bár az érzés kölcsönös, a nép nem űzi el őket. Lényegében nem tudnak mit tenni, mivel ha kiutasítják őket, a hercegnő egykori hazája, az azóta katonai diktatúraként működő állam, azonnal megtámadná Palát. (A jobb belátásra bírás elbukik, nincs is sok értelme. Ismerjük a sakktábla meg a galamb esetét.)

A más társadalomból érkezettek: A Ráni és a szomszédos állam diktátorának pincsije, Bahu, valamint egy (ha jól emlékszem) angol újságíró, Will Farnaby, aki nem mellesleg kenyéradója, az olajban is utazó nagykutya embere. Elsőre egyikük se tűnik valami vonzónak.

„1930-ra már bármely tisztán látó megfigyelőnek feltűnhetett volna, hogy az emberi faj háromnegyede számára a szabadság és a boldogság majdhogynem szóba se jöhetnek.”

„Palának már nem megy ez a különbözni akarás a világ többi részétől. Másodszor pedig nem is lenne helyes, hogy különbözzék tőle. […] Nem helyes […] Áldott helyzetünkkel hivalkodni oly sok nyomorúsággal szemben…”

A két részlet kellően felvázolja nekünk Bahu személyét, akit a palaiak szintén nem túlzottan kedvelnek.

Az elsőre az ördög jobb kezének tűnő Will-lel már más a helyzet. Egy hányatatott sorsú újságíró, aki mindig a halál nyomában jár, mert azt el lehet adni. Megbízása, hogy puhatolózzon Pala és a szomszédos diktatúra vezetőinél, kivel kötnének üzletet. Bár először engedelmeskedik és a Ráni mesterkedésének köszönhetően főnöke megbízza a tárgyalással is, azt már nem viszi végbe, addigra ugyanis megismeri Palát és az embereket. A lakók barátságosak vele, segítenek neki kigyógyulni lelki nyomorúságából, sőt még első ízben betöltött szerepéért sem ítélik el.

a vég

Szép új világ:

John, akit egy tömeg jött el megcsodálni, megpillantja a nőt, aki kondicionálásánál fogva tálcán kínálta fel magát neki, ezzel undort keltve a szerelmes fiúban. A nő vesztére megy oda, a férfi őt kezdi el korbácsolni, majd magát. Az emberi butaságot, a szép új világ csúf arcát leplezi le a tömeg örömujjongása, eksztatikus ünneplése, mely végül Johnt is magával ragadja. A férfi másnap reggel ezért utálja magát, és mire az ostoba csürhe odavonul az újabb ünnepség reményében, már csak a levegőben hintázó lábait látják.

Sziget:

Will, aki eddig a halál után rohanó kopó volt, megvilágosodik, ám ironikus módon újult elméjének első élménye a megismert sziget halála lesz. Murugan akkor jelenti be, hogy Pala és a szomszédos diktatúra egyesülnek, hogy lesz iparosítás, olaj stb. Biztos, ami biztos még meg is ölik Pala egyik lakosát, aki esetleg felszólalhatna ellenük.

Azaz utópia ide, utópia oda, a vége tragédia. A biztonságos és boldog szép új világ valódi arca előbukkant. A szabad és boldog Pala pedig rabigába kényszerült.

Utópia csak papíron van, valóságban nincs. De akkor mégis mit mondhat nekünk még ez a két regény? Világot megváltani senki se fog, egyébként sem járunk jól rendszerint az ilyen hajlamú emberekkel. Tökéletes nincs, de lehet(ne) jobb. Biztos, hogy jobb lesz az, ami más? Nem, azonban, ha semmi sem változik, akkor biztos, hogy csak rosszabb lesz, netán stagnálunk.

Na, de mit tehet egy egyszerű ember, aki még kutyaszámba se megy, nemhogy a világ alakulását befolyásolhatná? Mondjuk, tanuljunk egy kicsit Pala népétől, legyünk mi magunk az, amit látni szeretnénk, amit remélünk, még ha oly kicsiben is.

Aldous Huxley, Szép új világ, Cartaphilus, Bp., 2008.

Aldous Huxley, Sziget, Cartaphilus, Bp., 2008.

[1] A Szép új világot mint utópiaként is olvasható disztópiát határozza meg az utószó írója. A disztópia vagy antiutópia egy társadalom víziója, mely ellentétes az utópiával. A legtöbbször negatív jövőképet mutat. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Diszt%C3%B3pia)