Esőcseppek. A folyó vizébe hullanak. Találkozásuk egy-egy hangot csal elő a zongorából. A dallam szertegyűrűzik a víz színén. Fel-felsíró hegedű a szellő. A fekete árnyként magasodó fák ágai közt bujkál. Zengőbb, mélyebb, határozottabb cselló hanggá erősödik, és útjára bocsát néhány levelet. A…

Meztelen talpa gitárhúrokat penget. Szoknyája suhogását elnyomja a zene. A fehér anyag játéka képeket villant fel előttem. Utazásra hív, ahol a képek a vonat ablakából látható tájak. Látod őket, valahol ott is vannak az elmédben emléknek nevezett nyomatokként, de leírni mindet képtelenség. Ráadásul…

Vágyálom. A tökéletes társadalom. A legjobb világ, ami nem létezik (és nem a létező világok legeslegjobbja). Mi volna hát az utópia? Idealista, szentimentális szamarak elé lógatott répa? Miért írnak utópiát, ha lehetetlen azt elérni? És ha már megírták, mi mit kezdjünk vele? Aldous Huxley Szigete…