És újra megtörténik - gondolta, miközben megszaporázta lépteit. Nem mert hátra pillantani; bár erős késztetést érzett rá, félelme, ami a mögötte felhangzó, súlyos bakancsok nyomában virágzott ki, tiltotta. Sietős léptei sem válthattak futásra, amint elért egy bizonyos határt, izmai megtagadták…

Kimerült, fáradt, végletekig hajszolt lábai már jó ideje remegtek s most egyszerűen összecsuklottak alatta, úgy dőlt össze, akár egy rosszul felállított kerti asztal vagy egy agyonstrapált, netán anyaghibás műanyag szék. Nem tudta, hol van, hogyan került ide, vagy honnan jött, mégis ott motoszkált…

Meztelen talpa gitárhúrokat penget. Szoknyája suhogását elnyomja a zene. A fehér anyag játéka képeket villant fel előttem. Utazásra hív, ahol a képek a vonat ablakából látható tájak. Látod őket, valahol ott is vannak az elmédben emléknek nevezett nyomatokként, de leírni mindet képtelenség. Ráadásul…